Conte szerint is több szempontból hasonlított a mai parti az oslóira: azon túl, hogy megint egyszer jött el az ellen a kapuig és szerzett ebből egy gólt, elől ma is hiányzott a sebészi precizitás. A norvégok ellen is eljutottunk kapufáig, pokoli sok helyzetig, és őket ugyanúgy nem tömtük ki, mint a Hellast, pedig egyikhez sem hiányzott sok. Pirlo kedden és ma sem brillírozott, Isla mindkét meccsen mutatott életjeleket, Tevez ma is igazolta, miért ő viszi haza a legtöbb gubát, Ogbonnán mindkét meccsen alig látszott, hogy új fiú, satöbbi. Mintha végig villogott volna a jobb felső sarokban az R betű, 90 perces flashback, orbitális déjá vu. Ráadásul a múlt hétvégi derbivel együtt zsinórban harmadik meccsen került hátrányba a Juve.

Ez akkor is sima volt.

Conte szerint is több szempontból hasonlított a mai parti az oslóira: azon túl, hogy megint egyszer jött el az ellen a kapuig és szerzett ebből egy gólt, elől ma is hiányzott a sebészi precizitás. A norvégok ellen is eljutottunk kapufáig, pokoli sok helyzetig, és őket ugyanúgy nem tömtük ki, mint a Hellast, pedig egyikhez sem hiányzott sok. Pirlo kedden és ma sem brillírozott, Isla mindkét meccsen mutatott életjeleket, Tevez ma is igazolta, miért ő viszi haza a legtöbb gubát, Ogbonnán mindkét meccsen alig látszott, hogy új fiú, satöbbi. Mintha végig villogott volna a jobb felső sarokban az R betű, 90 perces flashback, orbitális déjá vu. Ráadásul a múlt hétvégi derbivel együtt zsinórban harmadik meccsen került hátrányba a Juve.

Ez akkor is sima volt.

Keddhez képest két lényeges változás történt. Ma sütött a csapatból a grinta, az akarat, nem csak kötelességből hajszoltuk a győzelmet. A derék finnek többször tartották a labdát a térfelünkön, ma viszont csak egyszer fordult elő, hogy a Hellasnak engedtük kihozni a labdát, és hagytuk őket építkezni. Intő jel, hogy ebből született a góljuk, ami - meglepetés! - egészen hasonló volt, mint az izlandiaké: beívelés után az ötös jobb oldaláról nyaltuk be az egyébként peches gólt. A Verona a vezető találat előtt kb. 3 percig alig hagyott minket labdához férni, mintha csak edzőmeccsen lettek volna, úgy egyérintőztek, mi meg lestük. Ezt a pár percet leszámítva semmi probléma nem volt a hozzáállással. A másik érdemi újdonság Llorente volt.

Contét nem csak a szurkolók, hanem kis túlzással az európai sajtó is szétkapta: senki nem értette, mi a búbánatos lankadt lóhímtagért nem játszik a sztárigazolás. Elfogytak Conte alibijei: nem mondhatta, hogy az új fiúknak idő kell a beilleszkedéshez (ellenpéldák a torinói praxisából: Ogbonna, Tevez, Peluso, Borriello), nem hivatkozhatott nyelvi nehézségekre (Nándi az első sajtótájékoztatóján alig vette igénybe a tolmácsot, egész jól keni az olaszt), nem hivatkozhatott a többi csatár remek formájára (Tevez gyilkol, viszont Q annak ellenére sem volt meggyőző, hogy gólt szerzett; Giovinco hiába volt aktív a lappok ellen, nem volt veszélyes; Vucsinics a Lazio-meccs óta alig mutatott valamit, és nem is volt 100-as), sem az ellenfél karakterére (a nagy darab védőkkel sokak meglátása szerint Nándinak kellett volna ölre menni, nem a fürge, de érintésérzékeny Giónak), és a meccshiányra sem (ilyen alapon szerződése lejártáig lehetett volna húzni Llorente bevetését). A meccs előtti sajtótájékoztatón ingerülten és kissé cinikusan mondta az újságíróknak, hogy szálljanak le Llorentéről, kérdezzék inkább arról, miért nem játszik eleget Padoin. Azért annyi kiderült, hogy a rotálás nyomán előbb-utóbb sorra kerül Nándi is; Beni a másik veronai bagázs ellen tippelte őt a kezdőbe. Mint azt a mai meccs után megtudtuk, Conte úgy számolt, hogy a soron következő három parti közül az egyiket odaadja a baszknak, és azért döntött a mai bevetés mellett, mert abban bízott, a hazai közönség segíthet a gólszerzésben. És ami a legviccesebb, hogy ez bejött. Már csak arra leszünk kíváncsiak, hogy tényleg képes lesz-e Conte ilyen teljesítmény után a padon rohasztani Llorentét a következő két meccsen, mondván, már letudta a heti penzumát. A lóbaszó szépfiú ugyanis kifejezetten hasznosan játszott: mind a négy próbálkozása eltalálta a kaput, Tevez hat eladott labdájához képest csak egyszer indította az ellenfelet, jól tartotta a labdát, és két légipárbajt is megnyert. Na meg ugye egyetlen beadás érkezett a fejére, azt be is fejelte. Egy isten lenne a csávó, ha lenne némi széljátékunk, és nem csak Vidaltól lehetne várni a forintos labdákat... Darti így is megjegyezte, mekkora faszaság, hogy két csatárunk rúgta a két gólt.

Pirlót nem lehet szó nélkül hagyni. Igaz, hogy Jorginho egész meccsen vízipólós őrizetben részesítette (Conte a sajtótájékoztatón: "kikísérte a budira is"), Szundi passzivitására akkor sincs ésszerű magyarázat. Megszoktuk, hogy a Juve játéka köré épül, minden támadás rajta keresztül éled, hal el és kap új erőre, erre itt egy meccs, amit Pirlo lehoz 19 (tizenkilenc) passzal. Pogbának volt 76, Ogbonnának 74, és még Llorente is 20-ig jutott. Erre nem magyarázat a szoros kíséret. Szundi nem találja magát, és ezt Conte is érzi, nem véletlenül cserélte le az utolsó két bajnokin. Marchisio visszatérésével lesz lehetőség rotálni a középpályásokat, ami leginkább Pirlónak jön jól: a kemény tavasz után végig játszott a konföderációs banántornán, a válogatottban állandó kezdő, kell neki a kímélet. Csak azért nem neki adjuk a meccs legrosszabb embere címet, mert Vucsinics jött (_beni a listára: "Mirko pofájára az volt írva, amikor beállt, hogy "na, gecik, megjöttem"), látott és győzött: hozta azt az irritáló balkáni faszkalapot, amivel csak a kritikusainak adott muníciót egy újabb flame-hez. A Lazio ellen imádtuk, most inkább pofán vertük volna egy szöges fagyott vidrával.

A többiekről csak címszavakban: Conte jól tette, hogy ma hagyta tippmixelni Buffont, a gólt sem Gigi sem foghatta volna, más dolga meg Storarinak sem akadt; Barzagli befűzte az oktatófilmet és szinte mindegyik védekező statisztikában jobb volt mindenkinél; Bonucci megint adott egy gólpasszt, ezzel három asszisztnál jár idén, amivel a két egységnél járó Pogbát és Vidalt is alázza (Pirlo: 0...); Ogbonna játszhat a Chievo ellen is, nulla chiellinis bizonytalansággal hozta a meccset; Vidalról előbb-utóbb valaki lehántja az élő szövetet és a legdurvább, hogy senkit nem fog meglepni, hogy a husi alatt ott egy sokadik generációs terminátor; Isla kezd focistára hasonlítani, mindezt Licht agyrágó bogarai nélkül hozzá; Pogba hét légipárbajt nyert, ami alighanem rekord olasz bajnokin, ezzel tovább növelheti az arcát; Kwadcsiról semmi más nem jut eszembe, minthogy régen volt három fekete fiú egyszerre a pályán a Juventusban; Tevezt is pihentetni kéne, mielőtt kifingatjuk, kegyetlen tempót tol a cukika; Marchisiónak jót tett a pihi, egész tavasszal nem volt benne ennyi élet; Giovinco egy centit nem nőtt kedd óta, és félő, hogy nem is fog. Már-már bántó a kontraszt a nápolyi törpe, Insigne és KicsiGio teljesítménye között.

Lejátszottunk tehát egy végletekig domináns, tükörsima meccset, amit 5 perc tökölődéssel tettünk nehézzé, és közepes helyzetkihasználással papíron végig nyílttá, mégsem fostunk egy másodpercig sem a szünet után. A játékkal nincs gond, az új srácok is elkapják lassan a fonalat, és tényleg reméljük, Conte épít Llorente mai játékára a hétközi fordulóban is. Beni látta játszani tegnap a Chievót, szerinte agresszív, rengeteget ütköző banda lett belőlük, az valamivel balhésabb meccs lehet. Gyanús, hogy nem fog beleférni ellenük egy Padoin-Pogba-Marchisio belső hármas a középpályán, úgyhogy üdvös lenne, ha Szundi végre összekapná magát.