Marcello Lippi nyilatkozata: „Ez egy szép délután volt, de még vár ránk 20 mérkőzés. Csak azt tudom mondani, hogy a Juventus ma meggyőzően játszott, nem óvatoskodott. Jól megfogta a Parma három támadóját. Tetszett nekem ez a Juventus, leginkább annak örülök, hogy volt a játékának karaktere. Kapott egy gólt, de sikerült felállnia, és teljesen megérdemelten győzött. Voltak hiányzóink Porrini és Kohler személyében, ha ők a rendelkezésemre álltak volna, akkor másképp állítom össze a csapatot. Paulo Sousa az alappillér, mondhatnám, hogy ő a ragasztó, amely összefogja az együttest. Mindenki más csak utána jön. Nagyon jól játszott, lőtt egy gólt, ez volt az első, de remélem, hogy nem az utolsó találata. Tacchinardi, Torricelli, Carrera - mindannyian fantasztikusak voltak. Viallinak pedig már nem kell bizonyítania. Valóban, kétséges volt a szereplése, de amikor megtudtam, hogy már nincsenek nagy fájdalmai a térdében, akkor biztossá vált számomra, hogy vállalni fogja a játékot. A Juventus jó úton halad, hogy egy nagyszerű csapattá váljon. Júliusban elkezdtünk egy munkát, de még mindig nagyon sok a tennivalónk. Egy ilyen siker óriási lelkierőt ad nekünk. Parmában, egy bajnoki címre törő, és a bajnoki címhez szükséges tudással rendelkező ellenféllel szemben győzni mindenképpen azt jelzi, hogy érett csapatunk van.”

Bucci a földön, hamarosan lecserélik - döntő momentum

Gianluca Vialli remek formát mutatott. A támadó a vasárnap esti „Domenica Sportiva” c. műsorban exkluzív interjút adott: „Remekül érzem magam. A térdem miatt egy picit aggódtam, mert recsegett-ropogott. Valóban féltem attól, hogy nem játszhatok, mert még ma reggel is be volt dagadva a lábam: de aztán pályára tudtam lépni. A Parma elleni meccs nagyon jól sikerült. Nyugodtan mondhatom, hogy a Juventus tökéletesen játszott. Meg akarjuk nyerni a scudettót, hiszen a klubnak már 9 éve nem sikerült.” A meccs után a duplázó Ravanellit mindenki arra emlékeztette, hogy 1977-ben Bettega a finn válogatott ellen szinte pontosan ugyanilyen gólt fejelt. „Ő sok hasonló gólt szerzett, nekem a fejes nem az igazi erősségem, de sokat dolgozom a fejjátékomon, egyre jobban megy. Már az elején betalálhattam volna Sousa tökéletes passza után, de ezen a fagyos talajon olyan furcsán pattant a labda. Aztán Vialli nagyszerű beadását már értékesítettem. Luca fantasztikus volt. Ez a Juventus tőle és Baggiótól olyan erős, amilyen. Robi hívott minket a mérkőzés előtt, pont akkor, amikor Lippi a taktikai eligazítást tartotta. Óriási energiát adtak a szavai. Ha visszatér, még erősebbek leszünk. Jó formában vagyok, de mindent, amit elértem, saját erőmből tettem. Hálás vagyok a Jóistennek. Már csak egyet kérek tőle: a születendő gyermekem egészséges legyen. Épp mára lett kiírva a feleségem, bármelyik pillanatban érkezhet a pici. Lucának fogják hívni. De nem Vialli tiszteletére! A góljaimat egy Fabio nevű, 11 éves kisfiúnak ajánlom. Perugia tartományban, Tuoro településen lakik, leukémiás. Karácsony előtt engedték ki a sterilszobából, írt nekem levelet, amelyben azt kérte, hogy szerezzek neki gólokat. Íme: ezek az ő góljai, neki ajánlom a találataimat.”

Scala: „Az én hibám a vereség”

A Juventus könnyű győzelméhez kellettek Nevio Scala taktikai hibái is. A Parma edzője teljes mértékben magára vállalta a felelősséget a rangadón elszenvedett kudarcért: ”Úgy gondolom, hogy ma minden lépésem balul sült el. Hibáztam a kezdőcsapat összeállításánál, aztán hibáztam a meccs közben is, hiszen nem tudtam úgy belenyúlni a találkozóba, hogy az nekünk kedvező legyen. Én vagyok a vereségünk legfőbb felelőse. Gyengén játszottunk, nagyon gyengén. Teljesen felesleges tagadni. Minket csak kritika érhet, a dicséret pedig csak a Juventust illeti meg. A második félidőben sokkal határozottabbak voltak nálunk. A borzalmas első félidőt követően nem változtattam semmin, mégis megszereztük a vezetést. Ekkor, 1-0-nál kellett volna lépnem – de nem tettem meg. Be kellett volna hoznom egy középpályást valamelyik támadónk helyett. A játékosaim ezúttal nem tudták orvosolni a ballépéseimet. Hogy melyek voltak a konkrét hibák? Például a felívelések: állandóan hosszú labdákkal próbálkoztunk, pedig ez nem a mi játékunk. Hiányzott a korábban ránk annyira jellemző nyugodt játék. Tulajdonképpen három támadóval álltunk fel, ez legutóbb bejött, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez a felálláshoz másféle játékmechanizmust kell kiagyalnom. A szélről nem kaptak elég támogatást a csatárok. Rettenetesen sajnálom a szurkolóinkat, akik az első perctől az utolsóig bíztattak minket. Nem lehet már utólag mit tenni, de elfogadom, hogy talán Pinnel szervezettebbek lehettünk volna. Bár így is megszereztük a vezetést, és ha sikerült volna megtartanunk az előnyt…”

Zola pehelykönnyű volt, Ceccarini pedig hibátlanul bíráskodott

Giorgio Pedraneschi, a Parma elnöke sem keresett kifogásokat: „Az első félidő borzalmas volt, aztán Galli hibája után összeomlott a csapat. Folytatódik a rossz sorozatunk, a naptári éveket mindig gyengén kezdjük. Biztos vagyok abban, hogy nem egy játékos határozza meg a csapat játékát, de meglehet, hogy Pin segíthetett volna nekünk. Az az igazság, hogy a labdarúgóink nem nyújtották a maximumot a Juventus ellen. A 90 perc során egy pillanatig sem fedeztem föl a pályán az igazi Parmát. Sajnos Asprilla is gyengén játszott, de hát a csatársor egyik tagja sem remekelt. Ismétlem, az egyenlítő gól után összeomlottunk. Nincs még veszve semmi: a bajnokság hosszú.” Calisto Tanzi, a Parmát tulajdonló Tanzi-család feje így látta a mérkőzést: „Nem volt jó meccs. Nem teszek szemrehányást a csapatnak, elég az, hogy kikaptak 3-1-re. Sem mi, sem a Juventus nem játszott jól. Igazán remélem, hogy ez még nem jelenti a bajnokságunk végét. Még 19 mérkőzés van hátra. Vasárnap Firenzébe utazunk, ahol a sérülések és az eltiltások miatt nehéz dolgunk lesz.”

Bucci súlyos sérülése és további problémák

A Parma kapusa Torricellivel ütközött, és el kellett hagynia a pályát. Többhetes kihagyás várt rá. Nevio Scala: „Ez egy nagyon súlyos sérülés, ő nehezen adja fel, de most nagy fájdalmai voltak. Nem tudott lábra állni. Lehet, hogy be kell vetnünk Taffarelt. Bár jelenleg nincs csapata, de 95 nyaráig még elvileg szerződésben állunk vele. Nem ismerem pontosan a szabályokat, de úgy gondolom, hogy megoldható a dolog.” Taffarel ekkor Brazíliában tartózkodott, éppen egy japán ajánlatot utasított el, elvileg tehát nem szerződött máshova - viszont nem szerződött végül a Parmához sem. „Négy játékosunk volt, akiket fenyegetett az eltiltás réme: mindegyikük besárgult, sőt, Coutót ki is állították. Csőstül jön a baj…”

A Parma játékosai elismerték a vendéggyőzelem jogosságát. Minotti: „1-1-nél sem álltak meg, győzni akartak mindenáron. Hogy Scala hibája lenne az egész? Ez nem igazságos megközelítés, a mi felelősségünk is a vereség.” Apolloni sem magyarázta túl az eredményt: „Megérdemelték, mert ők kontrollálták a mérkőzést. Bár Viallit valóban megrúgtam a büntető előtt, de ő amúgy is erre várt. Galli pedig azt mondta nekem, hogy valakinek a könyökével találkozott az egyenlítő gólnál. Nem tudom, hogy Couto, avagy Ravanelli könyöke volt-e.”

A Juventus ezzel a győzelmével lépett végleg a 23. scudettóhoz vezető útra. Talán nem tévedünk nagyot, ha Marcello Lippi edzői karrierjének egyik legfontosabb sikereként értékeljük a Parma elleni 3-1-et.