Furcsa dolgot állítok most: Torinóban vannak eltévedt, furcsa értékrendű emberek, akik a Torinónak szurkolnak. Elképesztő véletlen, hogy nekem történetesen van szerencsém ismerni egyet közülük. Továbbmegyek, nem csak ismerem, nagyon szeretem is.
Toni Fischettit tündéri nején keresztül ismertem meg három évvel ezelőtt, azt viszont csak pár hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy nem akármilyen sportmúlttal rendelkezik: az olasz atlétika-válogatott tagjaként a világ legnagyobb sprinterei ellen koptatta a salakot. Emellett imádnivaló pofa, és igazi torinóiként hittel vallja: a Juventus maga a sátán. Beszélgettem vele egyet a derbi előtt.
Furcsa dolgot állítok most: Torinóban vannak eltévedt, furcsa értékrendű emberek, akik a Torinónak szurkolnak. Elképesztő véletlen, hogy nekem történetesen van szerencsém ismerni egyet közülük. Továbbmegyek, nem csak ismerem, nagyon szeretem is.
Toni Fischettit tündéri nején keresztül ismertem meg három évvel ezelőtt, azt viszont csak pár hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy nem akármilyen sportmúlttal rendelkezik: az olasz atlétika-válogatott tagjaként a világ legnagyobb sprinterei ellen koptatta a salakot. Emellett imádnivaló pofa, és igazi torinóiként hittel vallja: a Juventus maga a sátán. Beszélgettem vele egyet a derbi előtt.
Miért lesz egy torinói emberből Toro-szurkoló, ha egyszer ott van a városban a Juventus is?
A Juventusnál a pénz, a sikerek számítanak, a Torónak viszont szívből szurkol az ember. Nálunk nem családi örökség a Toro, az én szüleim nem szerették igazán a futballt. Én választottam ki a csapatot, de nem azért, mert amikor elkezdtem meccsre járni, éppen jól ment a Torónak. Az első bajnokság, amire emlékszem, a 77-es volt (micsoda véletlen, hogy pont erről készül Dino múltidézője! - a szerk.), a 76-os bajnokcsapatra nem nagyon emlékszem, mert még nagyon fiatal voltam. Arra emlékszem, hogy az első meccs, amin kint voltam, egy Avellino elleni 2-0-s győzelem volt, de ott voltam a Stuttgart elleni UEFA-kupa-meccsen is.
Egyébként tudni kell, hogy egy torinói derbi idején a legtöbb torinói ember bezárkózik az otthonába, és nem mozdul ki. Sokan vannak, akik a pokolba kívánják a meccset, mert ilyenkor megbolondul az egész város, és tényleg veszélyes az utcán mászkálni. Ezért sem akarták a szüleim, hogy ott legyek. Szerintem a torinói derbi a második legkomolyabb Olaszországban, csak a milánói keményebb nála (a közbeszúrt kérdésre válaszolva: "a római... pfff, az másodosztály!")
És melyik volt az első torinói derbid?
Nem voltunk gazdagok, és a szüleim egyébként sem pártolták, hogy meccsre járjak, ezért sok meccsnek csak az utolsó 20 percét láttam, mert akkor engedték be ingyen az embereket. Meg hát sportoltam, amiatt sem tudtam sokszor meccsre menni, aztán pedig elkerültem Torinóból. Persze volt néhány emlékezetes derbi, 2001-ben például ott voltam a Delle Alpiban, amikor 10 perc után 2-0-ra vezetett a Juve, a szünetben meg 3-0 volt, de a második félidőben egyenlítettünk, és a végén Salas kihagyott egy büntetőt. Mert hát azt mondanom sem kell, hogy a Juventus a végén kapott egy büntetőt ugyebár.
Salas, te szerencsétlen fasz
Valami balhéban azért csak benne voltál.
Egyszer a barátaimmal véresre verték a fejünket az ultrák a Toro-curvában a zászlótartó rudakkal, mert szerintük nem szurkoltunk elég hangosan. Ott az ment, hogy járkáltak körbe a kanyarban, és aki nem szurkolt, annak odasuhintottak egyet a fejére.
Nem véletlen, hogy a Toro tábora a legjobb egész Olaszországban. A Juventus-szurkolókat csak nyulaknak hívjuk, mert ha éppen megy a csapatnak, nagy a hangjuk, de amint vezet az ellenfél, vagy nem jól állnak a dolgok, csendben ücsörögnek, maximum a bírót szidják. Nálunk ez nem így van, a Torónál akkor is teljes erőből szurkol a tábor, ha vezet az ellenfél.
Hozzánk fűződik a legviccesebb transzparens is: egyszer a Toro tábor kifeszített egy drapit a Juve-tábornak, amin az állt, hogy „Rondák vagytok, mint egy Multipla!”
Kik szurkolnak Torinóban a Torónak?
Azok, akik tősgyökeres torinóiak. A Fiat meglapítása előtt Torino nem volt nagy város, 200-250 ezren lakták. Az autógyárnak munkások kellettek, délen pedig nem volt munka, ezért aki csak tudott, felköltözött északra, így a XX. század elejére majdnem félmilliósra hízott. A délről érkezők – részben a Fiat iránti lojalitásból – a Juventusnak kezdtek szurkolni, de akik őstorinóiak, azok a Torót tartják igazi torinói csapatnak. Mondjuk én kivétel vagyok, mert az én szüleim is déliek, de engem soha nem érdekelt a Juventus.
Mi lesz vasárnap?
3-1-re nyer a Torino, Cerci lő kettőt, Immobile a harmadikat, a Juve felesleges gólját Tevez szerzi majd. A Toro most kettőt játszik otthon, és már a Verona ellen is győzelmet érdemeltünk volna – ahogy a Milan ellen is. De csak döntetlen lett, a Juventusnak viszont ki kellett volna kapnia a Chievótól, és most megint idegenben játszik, és most ki is fog kapni. Szimpla matematika.
Tavaly 4-2-4-ben játszott Ventura, most pedig 3-5-2-ben. Miért?
Cerci miatt. A 4-2-4-ben sokat kellett védekeznie, és a szélen játszott, most viszont csatárt játszik, és ez meg is látszik: már öt gólnál jár idén. Gyakorlatilag köré épül most a Torino, és ez nagyon jó. Az idei Toro nem a védekezésre van berendezve.
Ki a Toro legjobb játékosa?
Cerci most a legjobb, de nagyon jó D'Ambrosio és Darmian is. Szerintem a Toro idén nem végez a 6. helynél hátrébb.
Kitől tartasz a Juventusból?
Pogba nagyon jó játékos, a többiek bénák.
Üzensz valamit a magyarországi Juventus-szurkolóknak?
Még nem késő, váltsatok csapatot. Nem bánjátok meg.
Toni hatalmas figura, igazi imádnivaló olasz. Természetesen megállás nélkül oltjuk egymást, de arra nagyon vigyázunk, hogy soha ne bántsuk meg egymást, soha nem lépjük túl az évődés kereteit. Kérek mindenkit, a kommentek között tartsa magát ehhez, vagy ne kommenteljen.
