Essünk túl a nehezén: a tudósítások szerint a kanyar ismét megrázta a pofonfát, némi huhogás és "területi diszkrimináció" (értsd: a déliek mocskolása) után előfordulhat, hogy életbe lép az egy évre felfüggesztett kanyarbezárás. Ezen kívül Ogbonna pirosa és Bonu sárgája azt jelenti, hogy két védőnk is kihagyja a következő kört, így ha Chiellini rendbe is jön, Livornográd bevételére négy bevethető védőnk marad.

...és akkor ennyit a gondokról, nézzük a tegnapit! La partita perfetta light.

Essünk túl a nehezén: a tudósítások szerint a kanyar ismét megrázta a pofonfát, némi huhogás és "területi diszkrimináció" (értsd: a déliek mocskolása) után előfordulhat, hogy életbe lép az egy évre felfüggesztett kanyarbezárás. Ezen kívül Ogbonna pirosa és Bonu sárgája azt jelenti, hogy két védőnk is kihagyja a következő kört, így ha Chiellini rendbe is jön, Livornográd bevételére négy bevethető védőnk marad.

...és akkor ennyit a gondokról, nézzük a tegnapit! La partita perfetta light.

Elsőre talán túlzás a tökéletes meccshez hasonlítani a déliek kivégzését (a linken Zuliani csengő-bongó hangját hallhatjátok), de ha belegondolunk, tegnap is minden összejött: gyors gól, domináns játék, nagy védések, az ellenfél kulcsjátékosainak semlegesítése, két hatalmas dugó, gyors és mutatós játék, és mindez egy formában lévő, tavaly sem gyenge, erre az évadra durván megerősített ellenféllel szemben, egy _hatpontos rangadón - mi ez, ha nem tökéletes mérkőzés? Darti így summázta érzéseit a listán:

Tárgy: Bazz
ELVERTUK 3-0-RA AZ AFRIKAI ZSIVÁNYOKAT!
Jo erzes volt ezzel a gondolattal ebredni.

Ennyivel össze is lehetne foglalni a meccset: tényleg vigyorogva aludtunk el egymás biztonságot nyújtó, széles mellkasán, éjjel tényleg boldog cseppeket engedtünk az összes létező testnyílásunkon, és tényleg felemelő volt azzal a tudattal felkelni, hogy az egyik közvetlen riválist vertük szarrá. Pedig pár hete még zúgtak a vészharangok rendesen: nem is az eredmények, hanem inkább a vállalhatatlan játék zavart minket. Beni - akit innentől nyugodtan szólítsatok Orákulumnak - odáig ment, hogy a lilákok elleni beharang első bekezdésében kiutalt nekünk egy gyógy-lángost, ami tényleg kijózanítóan hatott: azóta van Pirlónk, nagyjából kulturált védekezésünk, és tegnap Buffon is elkezdte a szezont.

A bevezetőben nem említettem, hogy lesről született az első gólunk - merthogy nem is volt les. Ahogy a vecchiasignora.com ügyes grafikusa kiemelte, a Sky a lesállás referencia-vonalát Behrami lábához igazítva húzta be - viszont ami a kamerák oldaláról nehezen látható, az a Llorente árnyékában eltűnő Fernandez, és az ő pici lába. Ezt a partjelző a túloldalról simán láthatta, és helyesen engedte el az akciót.

A rigóra egyébként sem lehetett túl sok panaszunk. A poszt-calciopoli időszakban a Napoli ellen főleg délen hajmeresztő csúfságokat láthattunk, ehhez képest tegnap a spori legnagyobb hibája az volt, hogy Pirlo egyik kiváló átadását lefülelte, és ebből indította azt a kontrát, ami közben Ogbonna megkapta a második lapját. Az ilyen sajnos benne van a pakliban.

Nyaljuk gyorsan fényesre az arany pöcörőjű bajnokainkat! Kezdjük Islával, aki másfél év alatt tulajdonképp lankadt lófaszt nem mutatott az Udinében megcsodált kiváló formájából. Általában jól védekezett, de sem dinamikában, sem passzjátékban, sem támadásépítésben nem lehetett hasznát venni. Anélkül, hogy az egyébként jó statjait halálra boncolgatnánk, jegyezzünk meg csak annyit, hogy az első gólnál az ő életerős lövése pattant Tevez sarkáról Llorente elé, és Vidal második félidőben kimaradt ziccerénél ő indította a csodás Isla-Tevez-Vidal kényszerítőt, ami a szezon talán legszebb támadása volt. Emellett levette Armerót a pályáról, és volt 4 szerelése (Barza 5, Vidal 4, a többiek max. kettőig jutottak), ebből az egyik kritikus helyzetben, a 16-oson belül, a Napoli legjobbja, Insigne ellenében. Isla nem emelkedett ki a csapatból, de legalább egy meccs erejéig felnőtt a nagyfiúk mellé. Ennél többet egyelőre ne mondjuk róla, semmi oka hátradőlni, csak annyit állapítsunk meg, hogy ez végre Juventus szint volt tőle.

Na és akkor az ingyen-trió:

Amit ők, illetve a filléres Barzagli, és a nem túl drága Tevez játszottak, az visszahozta a Conte-féle Juventus legszebb pillanatait. Különösen a két középpályást kell kiemelni, akik mellett Behrami és Inler ostoba henteseknek tűntek. Pirlo a Milan ellen felébredt nyári álmából, azóta a sebességén kívül nem érheti kritika - a sebessége meg az első fénykorában sem volt ennél jobb, emiatt fölösleges rákötni. A tegnapi gólja egyébként rá nem jellemző módon nem fifikás, sokkal inkább erős löket volt: odaállt és bebaszta. Pogba mára egyértelműen kiszorította az erőtlen, lelketlen Marchisiót a csapatból. Minden érintésén látszik, hogy klasszis lesz belőle, szerencsések vagyunk, hogy a szemünk előtt lesz szertelen kisfiúból a világ egyik legjobbja. Nem is kérdés, kit kell játszatni. Polpo amúgy elismerte, hogy a gusztustalanul nagy dugó előtt a labdaátvételt nem így tervezte - a tehetsége mellett példás a szerénysége is. Bárcsak a bölcs Tyler lenne az ügynöke a kiszámíthatatlan Raiola helyett...

A remek animgifet innen csórtuk; a másik két gólt is megnézhetitek ugyanott

...és végre volt kapusunk is. Míg korábban azon lamentáltunk, hogy a kapunkat eltaláló lövések bő fele gólt is ér, tegnap Buffon - némileg meglepő fordulattal - végig 100%-osan koncentrált, a második félidőben Insigne vélhetően kapufára tartó szabadrúgását és a bal összekötő helyéről leadott, életerős, pontos löketét is komoly reflexszel védte. A kérdés csak az, hogy ha Buffon ezt tudja, akkor mi indokolja a lepkéket, a páncélmellényről kipattanó löketeket, a rossz helyre kiütött labdákat, a homály kifutásokat.

Utóbbi gondolat egyébként az egész csapattal kapcsolatban feltehető: ha így tudunk játszani, akkor miért kell kikapni 2:0-ról Firenzében, miért kell kb. hatszor hátrányból fordítani, kínkeservvel megfordított BL-meccset középkezdésből eldobni? Hol volt eddig ez a csapat, ez a gyors, 3-5-2-ben is korszerű, kreatív játék? Conte egyébként most is bizonyította, hogy az ordítozáson és a cuki gólörömön kívül is van benne kakaó: ugyan muszájból 3-5-2-vel állt ki, az arabusok széljátéka ellen labda nélkül ugyanúgy 4-4-2-re rendezte át a csapatot, ahogy a Celtic elleni visszavágón is (te is láttad, Sebők Vili?). Ezzel megmaradt elől a két csatár, így a kontrák lehetősége, a második félidő első 10 percét kivéve nem húztuk magunkra az ellenfelet, sikerült sokszor duplázni a szélsőkre, és a Pirlo-Pogba kettős irgalmatlan munkájának köszönhetően középen sem engedtünk létszámfölényt.

A Napoli máskor veszélyesnek tűnő támadó négyeséből Callejón és Hamsik nagyon csöndes meccset játszottak, Higuain 1 (egy) lövésig jutott Bonucci mellett (aki esetleg hiányolta volna Chiellini emberfogó skilljeit, ezen egy pillanatra gondolkodjon el), egyedül Insigne jelentett bármi veszélyt. Ő viszont egy energiabomba, pont az a játékos, aminek Giovincót szeretnénk látni: energikus, kurvajól lő, bárkit kicselez, nagyon tökös gyerek. Csak remélni tudjuk, hogy a Romát vasárnap délután elkeserítő, kiváló szezont futó Berardi is hasonlóan fog fejlődni, és nekünk is lesz egy veszélyes fiatal olasz kölkünk. Szóval Insigne kivételével kinyomtuk a szusszt a szeméttelep sarjaiból, és hiába a Pincér évtizedes tapasztalata, érdemi válasz nélkül maradt az agresszív játékunk. Tekintettel arra, hogy egy, a BL-ben is kimondottan jól teljesítő, friss, erőteljes csapatot szecskáztunk fel, mindezt az eredménykényszer nyomasztó terhének leghalványabb jele nélkül, nem túlzás kijelenteni, hogy a Conte-éra egyik legjobb teljesítményét láthattuk. Ezt nyugodtan oda lehet tenni a hazai Chelsea-verés mellé. Fogunk még róla beszélni, de most még egy kicsit elvonulunk maszturbálni. Köszönjük a figyelmet.