Számtalanszor bizonyítottuk, hogy végtelenül arrogáns kancsók vagyunk, ezért most örülnünk kellene, hogy egy elnézett lesállás ismét hozzájárult a győzelemhez. De nem megy.

Számtalanszor bizonyítottuk, hogy végtelenül arrogáns kancsók vagyunk, ezért most örülnünk kellene, hogy egy elnézett lesállás ismét hozzájárult a győzelemhez. De nem megy.

Ne nyissunk vitát Tevez és az őt rángató védő pörgő-forgó mini laokoón-csoportja fölött, nem érdekes, mennyire volt elnézhető a lesállás, mennyire gondolta bárki az élőkép láttán, hogy itt bizony almás volt a helyzet, a tényeket nem erőszakolhatjuk meg: az egyetlen gólunkat megelőző akciót le kellett volna fújni. Ezzel megint csak a grandemoggizó szerencsétlenek kaptak muníciót, úgyhogy égjenek csak a gyorskommentek, nem fogunk beavatkozni. Nem számít, hogy az egyébként derbihez méltatlan bíráskodásnak megint csak erre az egy elemére fognak a legtöbbek visszaemlékezni: ahogy Muntari gólja Buffon védése is elhomályosította Matri szabályos körülmények között született, les miatt tévesen meg nem adott gólját, illetve Mexes Boris vesetáján elhelyezett öklösét, úgy ez a partjelzői hiba sokaknak jelentéktelenné fogja tenni, hogy a házigazdák már megint mészárolni léptek pályára, és tulajdonképp büntetlenül megúszták. Gondoljunk csak a Giovinco ellen elkövetett, ápolást érő, de le sem fújt faultra, a Meggiorini-féle mexesi öklösre Marchisio hátán, vagy arra a pillanatra, ami minden bizonnyal végleg kiherélte Immobile eddig sem fényes juventusi kilátásait.

Immobile megmozdulása tankönyvi piros volt, ráadásul a klub közleménye szerint annyira hatásosra sikeredett, hogy Tevez lába csúnyán felszakadt, és a sérülés veszélyezteti az apacs Galata elleni játékát. Egy derbiben benne vannak a hasonló hentelések, mi is csak azért vesztegetünk rá egy gondolatnál többet, mert félig-meddig a mi kölkünktől érkezett. Örültünk volna, ha Immobile faszán tolta volna, alapvetően drukkolunk a sikeréért, lévén továbbra is közös tulajdonban van, nem ártana, ha lenne még egy saját nevelésű, Tevezék mögé simán odatehető csatárunk, vagy rosszabb esetben egy egészséges summát kivehetne belőle a klub, de az a gyanúnk, nem lesz ebből a gyerekből semmi. Tavaly sem futott különösebben jó szezont (nem véletlen, hogy a Genoa örömmel és nem túl drágán szabadult meg a náluk lévő felétől), a Torónak is csak comproprietában kellett, gólja még nincs, ma pedig egy másodpercnyi problémát nem okozott a védelmünknek. A szünetben adott villáminterjúja után pedig a maradék szimpátiánkat is elveszítette. Nem szívesen látnánk sokáig egy ilyen sutyerákot a csapat közelében. Csalódtunk a fiúban. A meccs után az Olimpicóban is díszpáhollyal bíró Dino a helikoptere felé menet útba is ejtette Marottát...

Egyébként nem azt hozta a találkozó, amire számítani lehetett. A Toro becsületesen kezdte az évet, Ventura összekapta őket a nyáron. Az egyébként atom szimpatikus Cerci (aki a meccs előtt azzal poénkodott, hogy Teveznek nincs olyan balosa, mint neki) el is mondta, hogy mire visszatért a válogatottból, attól függetlenül egy kész csapatot látott, hogy nem ismerte a csapattársai felét. A 3-5-2-t a miénktől más felfogásban játszó, a szélekre többet építő, erőszakos, rengeteget futó csapat lett belőlük. A Milan ellen láttam őket, hülyére nyerték a meccset, érthetetlen, hogy tudtak a végén két gólt kapni. A homoerotikus áthallásoktól csatakos listánkon meg is beszéltük, hogy meg fognak minket fingatni, és bár Dino egygólos győzelmet várt, nem hittük, hogy tulajdonképp egy sima meccset fogunk játszani - már megint. Kár, hogy az eredmény ezt nem tükrözi - már megint.

Az utolsó négy ellenfelünket a legtöbb statisztikai mutató alapján pürére vertük. A kaput eltaláló lövéseket különösen harciasan sikerült kordában tartani, a négyek összesen jutottak hat pontos lövésig - amiből szégyenszemre három gólt kaptunk. A Toro ma egyszer sem találta el a kaput, esélyük sem volt a gólszerzésre, így a győzelemre sem. Ezzel szemben mind a négy csapat kapta a bogyózáport, a Veronát harmincötször soroztuk, és minden csapat kapuját legalább hatszor el is találtuk. A kapufák nem minősülnek kaput eltaláló lövésnek, úgyhogy csak zárójelben tesszük hozzá, hogy ezeken a meccseken négy lécet is lőttünk. Viszont a lőlap összességében siralmas: 97 kapura tartó lövésből 40 talált célterületet, és mindössze hat akadt be. Ez azt jelenti, hogy a Juventusnak ezek ellen a nem túl acélos védelmek ellen is kb. 16 lövés kell egy gólhoz. Emlékeztetőül: a teljes előző bajnoki évadban 699 lövésből értünk el 71 gólt, és az sem számított különösebben hatékony termelésnek. Tehát jelenleg a képlet a következő: hátul a kaput találó lövések 50%-a, elől mindössze 6%-a érik góllá. Sokkoló.

A fent részletezett statisztika szerintünk két dolgot jelent. Egyrészt a gépezet működik: hiába tartjuk kiismerhetőnek, kiszámíthatónak, néha unalmasnak a legjobb capellói értelemben vett célfocinkat, Conte labdatartásra, sok lövésre épülő rendszere továbbra is tartja a labdát, szórja a lövéseket. A durrogtatást árnyaljuk kicsit: a rohadt sok löketben persze benne vannak azok a kétségbeesett, veszélytelen próbálkozások is, amiket a makacsul betömörülő védőfal átjátszhatatlansága miatt, jobb ötlet nem lévén indítunk el. Ezek csak a statisztikát rontják-javítják. Másrészt hiába Tevez, a helyzetkihasználásunk egyelőre hangyafasz-makkhegynyit sem javult. Ma Giovinco és Tevez is rontottak ziccert - előbbitől megszoktuk a pazarlást, utóbbitól határozottabb döntéseket várunk a kapu előtt.

Örültünk már jobban győzelem után, ugye. Tegyük hozzá az eddigiekhez, hogy Pirlo-ügy márpedig van: Szundi kimaradt, és Szundi nem hiányzott annyira, ahogy a korábbi két szezonban. A mellékelt képen épp levitáló Pogba nem csak győztes gólt szerzett, hanem a Toro nulla támadójátékában is komoly szerepet vállalt: tökéletesen védekezett középen, 8 labdát szerzett, elől pedig az összes hosszú passza embert talált. A passzjátékán muszáj még csiszolni (nulla kulcspassz és keresztlabda, Pirlo ennél nagyságrendekkel hatékonyabb), viszont védekezésben egy kincs a fiú: Pirlóhoz képest átjátszhatatlan, megkerülhetetlen, szerelhetetlen, de főleg sebességben komoly a kontraszt kettejük között. Az idei Pogba egyértelműen jobb az idei Pirlónál. Nyilván egy hónap után nem fogjuk lenullázni a két scudetto legfontosabb játékosát, csak jelezzük, hogy ha a Pirlo-mentes jövő előbb-utóbb elkezdődik, nem várjuk teljesen felkészületlenül. Azért a hétközi BL-meccsen Pirlo agyatlan futóbolondot fog csinálni Felipe Melóból, minimum egy sárga garantált a lökött brazilnak, szólunk előre.

Nyamvadt munka volt a mai, és legalább annak örülhetünk, hogy még így is dobogón vagyunk. Tegyük hozzá, a másik két dobogós aggódhat igazán: a Roma fél óra alatt felkoncolta a Bolognát, a Napoli támadójátéka is csúcsormát fut, ők ennél jobbak nem lesznek, szemben a Juvéval. Apróságok hiányoznak: elég lenne, ha Buffon megfogna néhány löketet, Pirlo kipihenné a nyarat, és ne 16, csak 12 lövés kelljen egy gólhoz. A gépezet működik.

Breaking: Mancini lett a Galata edzője, ellenünk fog bemutatkozni a padon. Szorulni fog a bordó-sárga sál, Roberto.