A Real elleni meccset könyvbemutatóval egybekötött közös dzsemborin nézhettük meg sokatokkal együtt. Köszönjük mindenkinek, hogy eljött!
Madridban régi hagyomány, hogy szopni járnak Torinóba, abban reménykedhettünk, hogy ez a kedves szokás 2013-ban is folytatódik. Nézzük, mit láttunk kedden este hatvanadmagunkkal a Grundon.
A Real elleni meccset könyvbemutatóval egybekötött közös dzsemborin nézhettük meg sokatokkal együtt. Köszönjük mindenkinek, hogy eljött!
Madridban régi hagyomány, hogy szopni járnak Torinóba, abban reménykedhettünk, hogy ez a kedves szokás 2013-ban is folytatódik. Nézzük, mit láttunk kedden este hatvanadmagunkkal a Grundon.
Milyen érzés, amikor egymásnak feszül egy több mint 200 milliós és egy 9 milliós csatársor? Ezt nézhettük kilencven percig, és bár az eredmény nem rossz, az érzéseink vegyesek.
Mivel a labdarúgáshoz nem értek, csak a hülyeség, mások véleményének gerinctelen és teljesen szolgalelkű átvétele és az ostoba megmondóemberkedés az én kenyerem, ezért most sem mennék bele a mérkőzés taktikai és kronológiai elemzésébe.(Főleg, mivel heinrich minden részletre kiterjedő elemzést készített már, aminek megállapításaival nagyon nehéz vitatkozni!)
A gifekért köszönet illeti a la-vecchia-signora.tumblr.com oldal bájos vezetőjét. Szeretlek Adri!
Tehát, gondolatok a 2-2 MARGÓJÁRA:
A Real azzal a szándékkal érkezett Torinóba, hogy elkerülje a vereséget. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy nem kívántak különösebben nyerni. Ennek megfelelően az első félidőben nagyon békésen játszottak, a letámadást nem erőltették, szépen felálltak, a Juventus is felállt, és játszogattunk.
A Juventus azzal a szándékkal érkezett Juventusba, hogy elkerülje a vereséget. Tehát fontos dolog a győzelem, de ki ne kapjunk bazeg, mert akkor rábaszunk. Ennek megfelelően, az első félidőben a szépen beálló Real ellen nem mentek irtózatos rohamok, hanem a biztonságra törekedve ment a kapu felé a csapat.
Az első két pont összessége az volt, hogy egy félidőn keresztül simán jobbak voltunk a madridiaknál, ráadásul egy jogos tizenegyes után vezetést is szereztünk.
Nyilván nem volt meglepetés, de azért előre megmondtam Beninek, hogy oda fogja lőni Vidal.
Beni gyűlöli Marchisiót. Én nem gyűlölöm, de megértem őt. Marchisio egy ballaszt.
A keddi játéknap nem a jó formában lévő játékosok napja volt, Pogba és Tevez is csak akartak menők lenni, de nem sikerült kiemelkedni a mezőnyből. Pirlo a mérkőzés 60%-ában azt bizonyította, hogy alkalmatlan már az efféle kihívásokra.
Már az első félidőben is látszott, hogy a Madrid kurvaveszélyes. Bale és C. Ronaldo is irgalmatlanul gyorsak - és ezen az sem változtat, hogy Pogba egyszer szépen rázta le a világ legtehetségesebb gyökerét. Ha a 16-os elé érkeztek, több száz játékos kellett a leszerelésükre, folyamatosan retteghettünk, hogy a következő pillanatban mi fog történni.
A második félidőre már úgy is jött ki a vendégcsapat, hogy látszott, igencsak kevés kedvük van Torinóban hagyni a pontot vagy pontokat. A Real 20 percnyi magához méltó játékkal megfordította a meccset.
MIÉRT TETTÉK EZT? MIÉRT? ÉS HOGYAN?
A miértre a válasz egyszerű: lehet, hogy nem volt fontos a meccs, de kikapni azért nem akartak.
A hogyanra sem nehéz felelni: félgőzről felhúzták magukat háromnegyedre, kőkeményre vették a letámadást, és ennek nagyon komoly következményei voltak.
Caceres kevés játékperce megint megbosszulta magát, a pánikban hátrapasszolt labdája akkora homály volt, hogy azóta egy külön bizottság is összeült, hogy kiderítsék a rúgás célját. CR7 pedig bármekkora baromarc, az ilyeneket nem szokta kihagyni - most sem tette. Ismét láthattuk, hogy irgalmatlanul nagy játékos.
Asamoah rémes védekezést mutatott be. Persze sokat mondogatja mindenki, hogy ő valójában középső középpályás, most pedig balhátvédet játszott, ennek megfelelő színvonallal. Rendszeresen lemaradt emberéről, 1 az 1-ben a két százmilliós bármelyikét csak zavaró légyként tudta támadni.
De alapvetően elmondható, hogy a Real támadóalakzata kegyetlen gépezet, nagyon könnyen használható a közhely: elég egy villanás, egy pillanat kihagyás, egyetlen hiba, és máris jön a büntetés.
A fordítás után a Real ismét visszavett, a jó öreg Iker pedig folytathatta visszatérését a Real kapujába: rendkívül magabiztosan védett. Nem mondom, hogy parádézott, de szükség volt a jó formájára.
Szerencsére Llorente képes volt ismét betalálni, és a játék további folyását elnézve, nem különösebben pattant meg egyik csapat sem a győzelemért. Mi féltünk, hogy az esetleges bekapott góllal még szarabb helyzetbe kerülünk. A Real pedig tartalékolt, amit az is jelzett, hogy Carlo lerántotta Alonsót és Bale-t is.
A beadás és a fejes is szép, de egy rutinos védő sikítva elesett volna, a bíró kifelé fújt volna. Egy ügyes védő pedig felugrik fejelni. Szerencsére ezek egyike sem történt meg.
Tehát igazán békés meccset láthattunk, kellemes ütésváltással, izgalmakkal. Jobb lett volna, ha nyerünk, hiszen röhejes módon akkor elég lett volna az északiak ellen nyerni a továbbjutáshoz.
A másik pályán történtek egyrészt azt jelentik, hogy szégyenszemre előttünk van már a BL egyik leggyengébb csapata is, másrészt azt, hogy a saját kezünkben van a sorsunk - két győzelem kell legrosszabb esetben, a papírforma szerint pedig egy győzelem és egy döntetlen is elegendő. Ez a csapat be fogja húzni a továbbjutást.
Ja, és még egy apróság: ne higgyük el, hogy ez a Real AZ a Real. A mi játékunk még javulhat, de az övék is sokat fog. Szerintem egyenes kieséses szakaszban ugyanígy nem tudtuk volna őket megfogni, és ha oda jutunk, akkor tavasszal is ők lesznek az esélyesek.
