S4tchy posztját a hasamra tetováltattam, hogy bármikor el tudjam olvasni, és nagyképű szarházinak érezném magam, ha úgy gondolnám, bármit hozzá tudnék tenni a Bayern elleni vereségről írtakhoz. A leírtakkal teljességgel egyetértek, az én érzéseimet is megfogalmazta, de egy kicsit húzok Darti felé is (és nem csak fizikailag), mert a kövér hölgy még énekel, azaz nincs vége a felvonásnak. Kicsi csapongás München után, de még Pescara előtt.
S4tchy posztját a hasamra tetováltattam, hogy bármikor el tudjam olvasni, és nagyképű szarházinak érezném magam, ha úgy gondolnám, bármit hozzá tudnék tenni a Bayern elleni vereségről írtakhoz. A leírtakkal teljességgel egyetértek, az én érzéseimet is megfogalmazta, de egy kicsit húzok Darti felé is (és nem csak fizikailag), mert a kövér hölgy még énekel, azaz nincs vége a felvonásnak. Kicsi csapongás München után, de még Pescara előtt.
A meccs előtt nagy örömmel olvastam, hogy Conte (p)reakcióra készül, hiszen – mint később kiderült, csak számunkra – meglehetősen egyértelműnek tűnt, hogy a szokott játékunk biztosította erősségekre nem támaszkodhatunk Münchenben. A listán is beszélgettünk róla, de a kutyákkal sétálgatva én is azon merengtem, vajon mi lenne a jó kezdőcsapat, játékrendszer, szisztéma, formáció a Bayern ellen. A Celtic elleni 4-4-2-vé alakuló alapfelállás nem rossz ötlet, és biztosan jobb, mint az általam favorizált 4-3-3 – egészen addig, míg nem teszünk szert egy balhátvédre. De a legjobb megoldás az lett volna, amit a meccs előtt már nem is tudom, hol olvastam: egy 43-5-1-1, amiben Marchisio csap fel árnyékéknek, az eredeti helyén pedig Pogba harcol. Ez lett volna a legjobb megoldás - tényleg nem tudom, honnan származott az ötlet, ha Contétől, akkor jó nagy marha volt, hogy nem húzta meg végül.
Az, hogy végül Conte feltette a megszokott kezdőjét, számomra azt mutatta, hogy egy kicsit túlbecsülte a csapatát – vagy a Bayernt alá, bár ezt nem gondolnám. S4tchy is kitért rá, milyen nehezen megy a Juventusnak a 4-2-3-1 ellen, meg amúgy a Sahtar elleni meccs után is leírtuk, hogy az egyszerűen a formációkból adódó különbség miatt is muszáj vésztervet kidolgozni azok ellen a csapatok ellen, akiknél a szélső védők aktívan részt vesznek a támadásokban. Őszintén szólva nem is az a bajom, hogy Conte rosszul mérte fel a csapatára leselkedő veszélyeket, és eleve rossz kezdőt rakott fel, hanem az, hogy későn, és főleg rosszul reagálta le a pályán történteket. Mire válaszlépésekre szánta el magát, már bőven elmehetett volna a meccs (sőt, akár a párharc is), és bár a két kezdő csatár valóban rossz döntés volt, a játék képének drasztikus megváltozását teljesen felesleges volt a cseréjüktől várni. Még ekkor sem lett volna késő például meghúzni a meccs előtti elgondolást, hiszen Marchisio egyetlen párharcot sem nyert, viszont feljebb tolva legalább a térfelére szögezhette volna Lahmot, Pogba pedig nagyobb eséllyel harcolhatott volna a helyén. De igazából beértem volna bármilyen olyan változtatással, ami érdemi változást hoz a játékban, azaz ott nyúl bele a meccsbe, ahol a Juventus problémái voltak. És az nem a csatársor volt, már csak azért sem, mert jelenleg nincs olyan csatárunk, aki a müncheni játékból ki tudott volna hozni bármit is.
Tisztában vagyok vele, hogy Conte is még csak tanulgatja a Bajnokok Ligáját edzőként, és hogy valószínűleg a Bayern akkor is kipicsázott volna minket, ha ő tökéletesen végzi a munkáját. Eszemben sincs bántani őt, hiszen rövid edzői pályafutása során még egyszer sem találkozott a világ közvetlen elitjéhez tartozó csapattal. Biztos vagyok benne, hogy épülésére szolgált a meccs, sőt, hosszú távon a Juventus is többet nyert az alapos veréssel. Most fordítom éppen Guardiola életrajzi könyvét (fasza lesz), és talán megbocsátja a kiadó, ha leírok ide egy idézetet belőle: „Csak a vereségből lehet tanulni, hiszen egy győzelem során hiába követsz el számtalan hibát, később már nem gondolsz bele igazán, mi történt a meccsen, mert csak annyi marad meg benned, hogy így is nyertél. A vereség viszont rákényszerít, hogy elemezd, mit rontottál el. Ilyenformán néha muszáj kikapni, mert egy elveszített meccs sokkal többet mond rólad, mint egy megnyert.”
Contét fantasztikus edzőnek tartom, aki taktikailag és pedagógiailag is roppant felkészült, még ha most mindkét szempontból csúnyát bucskázott is a csapatával. Biztos vagyok benne, hogy nagyon eszi magát a vereség miatt, saját szerepét pedig sokkal nagyobbnak látja benne, mint amekkora valójában. És pont ezért gondolom, hogy a Juventus valóban nem esélytelen a visszavágón.
Igaz, amit Dino írt a listára, hogy a Depor óta nem picsázott ki minket ennyire senki (hacsak nem maga a Bayern 2009-ben). Igaz az is, amit S4tcyh írt, hogy a meccs nagy részében klassziskülönbség volt a két csapat játéka között. Igaz, amit a kommentelők a fórumunkon és a hozzászólásokban mondanak, hogy sokkal jobb csapat a Bayern, amelynek nincs gyenge pontja, szemben a Juventusszal, amelynek néhány elkeseredett kommentelő szerint mása sincs, csak gyenge pontja.
Potya-, és lesgól oké, de ez azért erős
De bennem olthatatlanul lobog Darti szenvedélye, hiszen a Bayern kiváló játékával szemben egy rossz felfogásban, rossz rendszerben pályára lépő, egy első percben kapott potya terhét egy teljes félidőn át cipelő csapat állt, Torinóban meg nem az fog. Buffon valóban úgy védett, mint egy nyugdíjas, Torinóban meg nem fog. Münchenben egy elképedt, saját játékára képtelenné szopatott csapat túlságosan Pirlótól függött, akit viszont levédekeztek, és amúgy is szar volt, Torinóban meg nem lesz az. És nem csak ő nem lesz az, hanem Marchisio sem, aki biztosan érzi, hogy (mandula ide, vagy oda), komoly tartozást halmozott fel az övéivel szemben, Pogba pedig szépen fogja majd Ribéry szája elé tartott ujját, feldugja a seggébe, és lenyalatja vele. Elsőre óriási feladatnak tűnik mindent megváltoztatni egy hét alatt, de mégsem az, hiszen a Juventust gyakrabban láttuk így játszani, mint úgy. Nem kell mást csinálni, csak jól játszani, és ha aztán mégsem lesz belőle továbbjutás – amitől azért sokkal távolabb vagyunk, mint egy sima 0-2-ből következne – az sem akkora baj, mint az, amit Münchenben csináltunk.
Van még egy gondolat, amit egyelőre nem tudok kibontani, de már megfogalmazódott bennem, úgyhogy leírom, aztán lehet rajta vitatkozni: az olasz bajnokságot, meg a kisebb BL-meccseket simán megnyered Pirlóval, de egy olyan sztárcsapatot, mint a Bayern (vagy a spanyol válogatott, ha már a válogatottal Eb-döntőt játszó Pirlo képe jutott eszedbe), nem tudod.
