Haragszunk tulajdonképp mindenkire.
Haragszunk Contéra, mert rengeteg hibát vétett. Mi lett volna, ha nem a visszavágó 70. perce környékén döntjük el, hogy mégis csak jó lenne bejutni a kupadöntőbe? Tényleg Padoinnal, Marronével akarta feltörölni a padlót azzal a Lazióval, amelyik összesen két dolgot tud (védekezni és helyzetet kihasználni), de azt mesterien? Tényleg pihentetni kellett Lichtsteinert, aki nem is játszhat hétvégén, és játszatni azt az Islát, aki ősz óta kb. kettő egyeneset rúgott a labdába? Mindezt gólkényszerben, a kezdő sípszó pillanatában kiesésre állva húzta meg. A Gazzetta tudósítója találóan fogalmazott: a kezdő középpálya úgy nézett ki, mintha egy nyári edzőmeccsre készültünk volna a Valle d'Aosta ellen. Ez tiszteletlenség a versenysorozattal és főképp a szurkolótáborral szemben, akkor is, ha tulajdonképp a mérkőzést szokás szerint végig dominálta a fakó a Kloséval kiegészült, tényleg hiánytalan leendő bajnoki bronzérmessel (4. helyezettel?) szemben. Haragszunk a következetlen rotáció és a végletekig forszírozott, ellenfelek által kiismert 3-5-2 miatt is.
Haragszunk a játékosokra. Giovincóra, mert nem tud egy egészségeset csökni a labdába. Mindkét félidő végén gyönyörűen került ziccerbe, az első végén trágya lövését egy gúnyos félmosoly kíséretében fogta Marchetti, a második végén meg jött a szokásos bravúr. Haragszunk azért is Giovincóra, mert a testi adottságait képtelen előnyére fordítani. Sebesebben szalad a szélnél, de inkább leáll álló helyzetben egy-egyezni. Ha véletlenül kicselez egy védőt, belevezeti a másodikba. Haragszunk Vucsinicsre is, mert a tegnap pályára küldött kezdőből egyetlenként képes lett volna játszani a futballt, ehelyett többet reklamált, mint passzolt. A törpicsekkel ellentétben ő ráadásul jódarab gyerek, mégis inkább körömpasszokkal, finomkodással próbálkozik egy erőből működő védelem ellen. Haragszunk Marrottára is, mert itt tartunk csatárfronton, és Anelkára, mert úgy tűnik, Tyler hiába bocsátotta rendelkezésére a magángépét - hol a túróban van már?! Haragszunk Agnellire, mert a Juventus és saját klasszisa szintjén röhejes egymilliót igénylő Del Pierót a világ faszára száműzött.
Haragszunk sívsejelmemre, Marronéra, aki ritka esélyeit kihasználva selymes szőrű kisnyusziként bújik el az ellen verőemberei között, és csak arra figyel, nehogy túl sok vizes lucernát nyeljen. (Háziállatokban kevésbé jártas olvasóink kedvéért, ismeretterjesztő céllal megosztjuk veletek, hogy a nyulak számára a túl sok friss gyümölcs, zöldség, nedves táplálék felpuffadást okoz, amibe a nyuszikák bele szoknak degleni. Ezért ha friss zöldséget adunk nyulunknak, vonjuk meg tőle a vizet egy időre, különben már kaparhatjuk is nekik az emlékhelyet a kert végében.) Haragszunk Marchisióra, mert bár a védekezése szokás szerint példás volt, viszont a végén a ziccert egy leendő csapatkapitánynak könyörtelenül be kell baszni. Ott feküdt előtte a Lazio széttett lábakkal, Giovinco által kitágított rektummal, és Marcsi nem volt férfi. Haragszunk Padoinra, mert vállalta a játékot. Haragszunk Islára, mert amióta megérkezett, mindössze egyszer mutatta meg, miért fizettünk ki zömök teste bal oldaláért 9 milliót.
Haragszunk Pelusóra, mert egy pechszéria a srác. Nem láttam még olyan játékost, akinek három hibáját három gól követi. Egyébként nem játszott rosszul sem tegnap, sem a Samp ellen, de ha minden egyes rossz mozdulata gólt ér, akkor inkább engedjük át ingyen az észak-afrikai vendégcsapatnak. Haragszunk ismét csak Marrottára, hogy leigazolta Kwadcsit, és magára Asamoah-ra a sivatag-esőerdő-makákó-gazella-kupa miatt. Ne értsétek félre, vonz minket a fekete kontinens változatosságával, élővilágával (ebbe beleértve a tökéletes felsőtestű csokifiúkat), de rohadtul dühítő, hogy az első számú bal wingback egy rosszul időzített megmérettetés miatt hiányzik. Haragszunk Chiellinire, mert milyen láma dolog már edzésen megsérülni - amióta ő nincs, csak egy meccset sikerült hozni a rendes játékidőben, és kb. minden kapuig eljutó lövésből gólt kapunk. Ugyanezért haragszunk a mindenkori védekezésre, mert tényleg amatőr hibákat vétünk. Milyen már, hogy Vidal a 93. percben a bejövő labdára egyedül ugrik fel Ledesma és Floccari között... (A védelem hatékonyságáról _beni bővebb poszttal készül, erősödő altesti bizsergéssel kísérve várjuk.)
Haragszunk a calcióra, az olasz közegre, a néha hónapokig kussoló, majd a vérszagra előbújó patyolat lelkű hipokritákra, a sajtóra, a kókler és/vagy elfogult sípmesterekre, akik láthatóan sikeresen demoralizálják a csapatot. Hisztizünk, reklamálunk, és már egy szabályos szerelés mögött is milánói összeesküvést sejtünk. Mondjunk úgy valóban nem könnyű leszegett fejjel végigtolni 81 percet, hogy a dilettáns Banti a mérkőzés 9. percében szögletet ítél akkor, amikor Vucsinics ért utoljára labdába, viszont Marchetti tisztán elütötte. Akkora büntető volt, mint a ház. Szóval haragszunk a szakmájában gyenge Bantira (lásd még a poszt címe alatt _beni és Dino azonos pillanatban listára küldött leveleinek fejlécét), aki a meg nem adott tizin túl egyáltalán nem védte sem az első 20 percben kétszer is egy hűtőipari szabvány szerint szabályos 1x1-es méretre felkockázott Vidalt, sem a végig gyepbe préselt Giovincót a helyenként kimondottan durva bilikék mezesektől. Haragszunk Marchettire (ugyanakkor természetesen le is borulunk előtte), félelmetes, miket fogott ellenünk. Háromszor találkoztunk velük, a két kupameccsen és a bajnokin összesen három, kaput el is találó lövésből szereztek három gólt, de ha nem Marchetti áll a Lazio kapujában, ez szumma három vereségre lett volna elég - így meg nyertek egyet, ikszeltek kettőt. Durván mumus lett a kapus, tiszteljük, féljük, imádjuk és gyűlöljük egyszerre. És persze haragszunk Fortunára, a sorsra, a karmára, a gondviselésre, merthogy egy büdös ribanc: hetek óta semmi nem megy be, a kapufáról kipattannak a lövések, a kapusok rendre a Juventus ellen nyújtják életük teljesítményét, viszont az ellenfelek helyzet nélkül rugdossák a gólokat. Nagyon nem adja a gép.
Azért annyira nem rossz a helyzet, mint ahogy a fentiek alapján tűnik. Tavaly is volt hasonló periódus, amikor pontozással simán hoztuk volna a partikat, egyszerűen a gólok nem jöttek. Most mindez azzal párosul, hogy az amúgy stabil védekezés ritka hibái rendre gólt is érnek. Igazából nem dőlt össze a világ, nem csúszott még ki a lábunk alól a talaj, továbbra is miénk a legjobb csapat Olaszföldjén. Donimáljuk a mérkőzéseket, uraljuk a játékot, dolgoztatjuk az ellenfelek kapusait. Ugyanígy kell folytatni, csak épp pontosabban. Viszont ha maradunk ennél a szériánál, nem csak lógni fog a levegőben a BL-kiesés és a helycsere a bajnoki tabella tetején. Rengeteg a tennivaló, elsősorban a fejekben.
