A futballközhelytár 2. oldalán, közvetlenül "a labda gömbölyű - a futball azért a legszebb sportág, mert itt bármi megtörténhet" és "az a büntető, amit a játékvezető megad" között olvashatjuk: "a kötelező győzelmek a legnehezebbek". Ha-ha-ha, aki ezt kitalálta, biztosan nem látta a tegnapi Juve-Chelsea-t!

A futballközhelytár 2. oldalán, közvetlenül "a labda gömbölyű - a futball azért a legszebb sportág, mert itt bármi megtörténhet" és "az a büntető, amit a játékvezető megad" között olvashatjuk: "a kötelező győzelmek a legnehezebbek". Ha-ha-ha, aki ezt kitalálta, biztosan nem látta a tegnapi Juve-Chelsea-t!

Hogyan ébredtetek ma? Én vigyorogva. Mikor a kőkorszaki társadalmi konvenciók miatt tartott, fél 10-kor ájultan elalvó kamucsajom reggel megkérdezte, mennyi lett a meccs, visszakérdeztem: hányszor ébredtél kéjes sikkantgatásomra, és hányszor bárdolatlan káromkodásra? Három-null, a Chelsea ellen?! - bukott ki belőle csodálkozó szőke szemekkel. Na ja.

A drapik megint odavertek

Tegnap piszkosul elporoltuk a BL-címvédőt. Ezt is köszönjétek meg nekünk: Darti tegnap kiadta a parancsot, és tényleg megérkezett keddre a csúcsforma, amit hétvége előtt vártam. Az egész csapat egy személyben testesítette meg Bonucci kolosszális önbizalmát, kb. így:

Meg ne próbáld ellopni az órám!

Pedig volt mitől fosnunk. Egyrészt az ellenfél miatt: a Chelsea az Abramovics-éra óta roppant stabil európai élcsapat, sosem esett ki még a csoportkörben, borzasztó jól védekezik, ezer éve minden BL-meccsén rúgott legalább egyet, és sosem adja fel, lásd tavalyi barcelonai feltámadás 0:2-ről, emberhátrányban. A keretüknek stabil, évek óta együtt játszó, egységes gerince van, különösebb lyukak nélkül, tele klasszissal.

Nekünk meg itt van ez a csapatként fiatal, mindössze bő egy éve összerántott keret, a kötelező gólszerzés terhe mellett, Európa-szerte irigyelt támadó nélkül, plasztikboxba száműzött edzővel, minimális BL-rutinnal. És lehozzuk úgy a meccset, hogy az ellenfélnek két komoly helyzete van a teljes meccsen, mi meg rúgunk kapufát, Lichti labdáját a gólvonalról egerészik ki, Vucsinics ziccereket hibázik, a második félidőben 17 fokos szögben borul fel a pálya, két csatárunk is betalál, és az elsőre brutális különbséget feltételező eredmény tényleg hűen tükrözi azt, ami a pályán történt. Az eredmény beszédes, mint Agnelli gesztusai (a videóért köszönet zetterberg40 pajtásunknak).

Erődemonstráció volt ez, kérem szépen. A Conte-éra legjobb meccse. Nyertünk már nagyobb különbséggel, rúgtunk szebb gólokat, csak épp nem ilyen ellenféllel szemben. A Juventus Stadiumba látogatók közül a második legjobb csapatból csináltunk almaszószt.

Láttátok a pöcit?!

Tartott tőlünk a meccs után sebtében kivágott Di Matteo, és kissé meglepő módon az ikszért jött: Torres helyett Azpilicueta került a kezdőbe, ezzel természetesen változott a taktikájuk. A szokásos 4-2-3-1-et egészen sajátos felfogásban alkalmazták, a fiatal baszk bekkel jobb szélen, a spanyol válogatott olaszok elleni EB-nyitómeccsén választott hozzáállását kopírozva, valódi csatár nélkül, Hazarddal, mint hamis kilencessel. A spanyoloknak akkor lazán összejött a döntetlen, köszönhetően párját ritkító középpályájuknak. Viszont tegnap az MVP szekciónk csaknem hibátlant játszott. A túlfűtött levlistánkra fél óra elteltével tárgyilagosan írta Beni, hogy Oscar tapad Pirlóra, mint légy a szarra, így csak egy assziszt jött össze Szundinak, a két szárnysegédje pedig tökéletesen oldotta meg a védekezést. A londongrádi első randihoz hasonlóan tegnap is vertük futómennyiségben a kékeket, és a Pirlo-Oscar duettet kivéve sebességben is tartottuk a tempót.

"Szócsőt csinálok a kezemből"

Alessio az interjúszobában azt mondta, hogy mindenképp nyerni akartunk. A támadó hozzáállással összedrótozva az első félidőben kaptunk a pofánkba 1-2 gyors kontrát, amire angyali másodedzőnk elmondása szerint tudatosan készültünk. Szünet előtt vezetett is 2-3 veszélyes kontrát a Chelsea (ahogy Tyli a szünetben megjegyezte, azért Mata, Hazard és Oscar piszkosul tudnak futballozni), és ezzel el is lőtték mindenüket, amijük volt. Félreértés ne essék, nem rossz ez a csapat, de ha a szélsőink is így védekeznek, középpályán ennyit robotol a belső hármasunk, és a védőink a 2. percben befűzik az oktatófilmet, akkor Európa egyik élcsapata is veszélytelennek tűnik.

Pessottóval együtt nézték

Remélhetőleg mindenki látta a meccset, ezért nem megyünk végig az eseménysoron. Néhány apró momentumot hadd emeljünk ki a teljesség igénye nélkül; a kommentmezőt használva mindenki egészítsen ki minket a saját gondolataival. Quagliarella idén az ócska cserecsatár és az ollózó szupersztár szerepét ugyanolyan hitelességgel felváltva alakítja, tegnap a jobbik arcát láttuk. A Conte-csapat nagy problémája, hogy pontatlanul céloz: a rengeteg kapura lövésből alig találjuk el a lécek közötti hasznos területet. Fábi tegnap 5/5-ös lőlapot produkált, minden lövését védeni kellett (volna). Asamoah a szünet előtt a védekezést megoldotta, viszont gyakorlatilag egyetlen értékelhető beadása nem volt; az első forintos labdáját Vidal be is verte. Forrest végtelenül ideges volt, el is fáradt, de végre a tavaszi formáját hozta: meglehetősen támadó hozzáállással játszott, többször került a kapu elé, mint Vucsinics, aki a mezőnyben a leghasznosabb támadónk, viszont a kapu előtt teljesen veszélytelen. Ja, és ha valakinek nem tűnt volna föl: Chiellini és Vidal világklasszisok.

Adjon valaki egy párnát Ivanovics segge alá, nehogy felfázzon

Az a helyzet, hogy még így sem jutottunk tovább. Fölösleges azzal foglalkozni, mennyire hiányzik a dánok elleni agyonnyert meccsen elszórakozott két pont; az a tasli, és a bajnoki veretlenség elvesztése ugyanúgy benne volt a tegnapi bajnokverésben, mint a nyári alapozás, Conte szakértelme, a csapategység és a játékosok képességei. Van még egy küldetés: a már biztosan továbbjutott Sahtar otthonából kell elhozni egy pontot. Félre az illúziókkal: az sosem lesz egy sétagalopp. Az ukránoknak csak a győzelem számít (lásd a Klose-díjas első góljukat tegnapról), meg akarnak minket is ruházni. De ahogy a tegnapi meccs megmutatta, a Juventusnak semmi félnivalója nincs. Mi, szurkolók összeszorított ánusszal fogjuk várni a hármas sípszót, de nyugtasson minket a tudat, hogy épülő csapatunk már most versenyképes bárkivel. Attól a csapattól, amelyik győzelmi kényszerben így leradírozza a kétségkívül remek Chelsea-t, nyugodtan tartsanak az ellenfelek. Hello, Európa, újra itt volnánk.

Most ki a kicsi?!