Van úgy, hogy az ember álmát más éli meg, mégis irigykedés helyett inkább vele együtt tudunk örülni. Régi barátunk, jackie_d, akit az index fórumáról ismerünk, akivel először 10 éve borult össze egy Juve-fan találkozón szerkesztőségünk acélos felsőtestű egyetlen Dinója, és aki természetesen szintén meleg, a világ mázlistája. A JuventusMember tagságijának megújításakor több milliárd ember közül őt - és további néhány mázlistát - választották ki, hogy... Node meséljen inkább ő.
Van úgy, hogy az ember álmát más éli meg, mégis irigykedés helyett inkább vele együtt tudunk örülni. Régi barátunk, jackie_d, akit az index fórumáról ismerünk, akivel először 10 éve borult össze egy Juve-fan találkozón szerkesztőségünk acélos felsőtestű egyetlen Dinója, és aki természetesen szintén meleg, a világ mázlistája. A JuventusMember tagságijának megújításakor több milliárd ember közül őt - és további néhány mázlistát - választották ki, hogy... Node meséljen inkább ő.
Az egész úgy kezdődött, hogy már tavaly meg akartuk nézni az új stadiont, de a JuventusMember valahogy elkúrta a tagságunk megújítását. Email-es supporthoz be kellett volna jelentkezni (ami ugye nem ment), az emeltdíjas telefont meg az olasz törvények miatt 15 EUR elérésekor bontották. Ez épp csak arra volt elég, hogy odakapcsoljanak a megfelelő ügyintézőhöz, de többnyire már előtte megszakadt a vonal. A tavalyi év így kimaradt.
Idén viszont megújult a rendszer, ezért bízva a korábbi adatok törlésében, már az első nap regisztráltam. Most sikerült és ha már ott voltam, jelentkeztem a nyereményjátékokra is, de inkább csak poénból, nem igazán hittem benne hogy nyerhetek. A meccs előtti hét vasárnapján aztán Torinóból hívtak, mondták hogy nyertem és méltóztassak válaszolni az email-re, amit egy hete küldtek...
Amúgy inkább a gyorsaság számított, mint a szerencse, ugyanis (nem olasz) országkonként egy nyertes választanak, így val'szeg mi voltunk a nyeretlen országok közül az első jelentkezők. Nekünk "csak" az utazást kellett állnunk minden más ingyen volt, cserébe viszont egy magyar zászlót kellett vinnünk magunkkal a fotózáshoz. Az egész valahol arról szólhat, hogy közelebb hozzák a szurkolókat a csapathoz és a nyertesek hazaérve még több embert bíztassanak JuventusMember-es regisztrációra.
Vírusmarketing.
6:15-kor kellett a JuventusMember tagjaival találkoznunk a stadion "A" kapujánál (ami tulajdonképpen a főbejárat). Pontosabban a kapu melletti akkreditációs épületnél, amiből a biztonság kedvéért a szomszédos "B" kapunál is volt egy. Persze már korábban oadértünk, így a hátralévő időben a stewardoktól próbáltam megtudni, hogy jó helyen járunk-e. Fogalmuk sem volt. De még az egész JuventusMember-ről sem, tőlem hallottak róla először. Nabazz...
A várakozás közben összefutottunk a Juventus Club Hungary néhány tagjával, akikkel váltottunk néhány szót és csináltunk egy közös fotót. Rendes srácok, nem bántottak, pedig én a helyükben biztosan megpróbáltam volna elrabolni a nyereményt. 6-kor szólt egy steward, hogy most mehetünk be a kapun, de mire odaértünk már bezárták és egy kb. 10 fős csoportot láttunk távolodni. Mivel nem JuventusMember-es mellényt adtak rájuk és még amúgy is volt negyed óra ezért nem aggódam túlságosan.
6:25-kor már igen. Két másodpercenként néztem a telefont egy "ti meg hol a p*csában vagytok" hívásra várva, de csak nem hívtak. Fél hétkor aztán végre megjöttek értünk, pedig már felkészültem rá, hogy végignézem 40000 ember belépését, majd a hotelben leiszom magam. A kapun belépve derült ki, hogy 5 nyertes van ami ugye összesen 10 főt jelent, ebből 6 olasz volt, kettő maláj és mi ketten magyarok. (Juteszembe, az egyik olasz srác olyan volt mint egy elő focilexikon, még a Parma technikai személyzetét is felismerte arcról.)
A parkolón keresztül besétáltunk a VIP (Club Boniperti, T100, stb.) bejáratig, ami pont a JUVENTUS Football Club felirat alatt van. Itt csatlakozott hozzánk egy fotós és egy videós, akik végig fotóztak/videóztak minket, egy "Emotions" videóhoz gyűjtöttek anyagot. Olyanokat kérdeztek a kamera előtt, mint "miért pont a Juvénak szurkolsz?", "milyen érzések kavarognak most benned?", "mi tetszett a legjobban?", stb. Eszembe jutott néhány kevésbé sablonos válasz (pl. "mindjárt befosok"), de inkább azt mondtam, ami hallani szerettek volna ("liftetime experience", blablabla). Elmeséltem továbbá a buziblog és a zebra történetét, és átadtam a Dartitól kapott örökbefogadási oklevelet és fotót. Tina elindult a világhír felé, talán a JuventusMemberen fog kikötni!
7-kor indultunk az öltözőbe, addig nézelődhettünk a hallban illetve a VIP Store-ban vásárolhattunk. Itt csak néhány dolgot árulnak, elsősorban gazdag emberek gazdag gyerekeinek, és furcsa mód csak a meccs végén kapod meg, amit előtte kifizettél. Az öltöző két szinttel lejjebb van, az oda vezető folyosó falain korábbi játékosok fekete-fehér fotói láthatók. Bent csak néhány percet tartózkodhattunk és persze tilos volt bármihez is nyúlni, durva lett volna mondjuk a meccs előtt összekeverni a csukákat.
A rend önmagért beszél, nem hiszem hogy elhangzott valaha is a klasszikus "nekem csak M-es gatya jutott, valaki cseréljen már egy L-esre" mondat. Érdekes hogy Pirlónak külön helye van, míg Giorgio és De Ceigle kettesben buzulhatnak. A többiek együtt ülnek két hoszabb soron. A plafon közepén 4 plazmatévé van, kettő a meccsre fogadható oddszokat mutatta, egyen Conte beszélt, egyen pedig Muntari meg nem adott gólját ismételgették. Az öltözőkből a pályára vezető folyosó falain trófeákat emelő Juve játékosok életnagyságú fotói vannak, nehogy elfelejtse az ellenfél, hogy kivel is játszik. A pályán egy jó fél órát tölthettünk, a hazai kispadhoz vittek minket ahol a szokásos fotó+interjú köröket futottuk. Del Piero az utolsó meccsén az alsó sorban balról a második széken ült (lehet hogy máskor is, olaszul nem értettem), úgyhogy mindenki ott fotózkodott.
Miután itt kibohóckodtuk magunkat (Contét játszottunk, amint Krasziccsal üvöltözik) jött a hivatalos szpíker és "élőben" (kivetítve, kihangosítva) feltett néhány kérdést. Velem kezdte. Türelmesen végighallgattam amit olaszul mond, rávágtam hogy nem beszélek olaszul, majd kaján vigyorral vártam hogy zavarba jöjjön, de nem, ütemvesztés nélkül folytatta angolul. A "szokásos" válaszokon túl említettem neki az ottlévő JCH-s srácokat is és a végén magyarul kellett a mikrofonba kiáltanom, hogy Forza Juve! Amíg a többiekkel beszélt mi Buffon-t figyeltük, amint kisétált a pályára megtapsoltatni magát, ami amolyan hiúsági akciónak tűnt.
Ezután a sajtószobákba mentünk, amiből rögtön három is van. Az első a kiemelt médiapartnereké (Sky, Mediaset Premium), nekik nyilatkoznak először a játékosok/edzők. Itt az egyik fülkében fixen vannak kitapétázva a szponzorok, a másik kettőben projektorral vetítik ki, hogy az interjú alatt váltogatni lehessen őket. Innen az edző egy kb 100 fős terembe megy válaszolni a kérdésekre, míg a játékosokat a "Mixed Area"-ban várja a többi újságíró. Ez utóbbi egy 10-15 méter hosszú folyosó, aminek az egyik fala szintén szponzorlogókkal van kitapétázva.
8 körül felcaplattunk a "Parnter's Club" nevü büféétterembe (5. szint), ahol a csapat szponzorai által delegált vendégek (ingyen) vacsorázhatnak. A menü egyszerű volt (csirkefasírozott, sült krumpli, saláta, gyümölcs, sütemény, üdítő, alkohol, kávé) de finom, és a célnak pont megfelelt. Kint ekkor leszakadt az ég, néhány érkező vendég úgy nézett ki mintha öltönyben úszta volta le 100 méter pillangót. Mi az esőt megúsztuk, viszont kicsit leizzadtunk, mert eddigre már baromi sokat kellett lépcsőzni a fülledt melegben.
Negyed órával a kezdés előtt foglaltuk el a helyünket a 231-es szektor párnázott székein, a jobb oldali 11-es pont magasságában. A stadion nem volt teljesen tele, a vendégszektor üres helyein kívül úgy néhány ezer néző hiányozhatott. A már említett szpíker a kezdőkörben állva mutatta be a játékosokat. Szívmelengető volt, hogy Contéval kezdte (edző) és vagy egy percig hagyta hogy tapsoljuk. Carrerát mint megbízott edzőt (vagy ilyesmi) említette, utána jöttek a játékosok. Quagliarella nevét jól betűzték a kijelzőn. A meccsről csak címszavakban: Asamoah 5 perc alatt közönségkedvenc lett, Vidal meccsét elszúrta a korai húzódás, Matri rúdja meg mintha kifelé állna.
A meccs után levittek minket a kijárathoz, ahol játékosok hagyják el a stadiont. Amíg rájuk vártunk, megkaptuk az VIP Store-ban vásárolt cuccokat plusz egy kis ajándékot (sapka, zászló, kulcstartó, kitűző). A sort Pessotto nyitotta, majd Cáceres és Pepe jött ki civilben (a többiek öltöny+nyakkendőben). Bár először mintha nem akartak volna megállni autogramot adni és fotózni, amikor szóltunk nekik akkor egyből odajöttek. Aztán sorban szállingóztak elő a többiek, mindenki megállt és mosolyogva tűrte a szurkolónkénti fél tucat aláírást és fotót. Látszott, hogy nem mindenkinek volt kedve hozzá (Quagliarella például kifejezetten szomorúnak tűnt), de a sietség legkisebb jele nélkül tudták le a kötelezőt. Amikor megköszönted nekik az aláírást/fotót, akkor ők is megköszönték, mintha csak ők lették volna a szurkolók... Asamoah itt is végtelenül szimpatikus volt, kétszer is megköszönte amikor megdicsértem, hogy jól játszott, Carrera meg úgy vigyorgott, mint egy a játékosok közé keveredett szurkoló. Agnelli és Marotta is megjelent és ugyanúgy viselkedtek, mint a játékosok, bár ez utóbbival kevesen fotózkodtak, mert közelről egyszerűen rettentően ijesztő. De komolyan. Ennek a faszinak félelmetes aurája van, mintha maga az örög közeledne, szerintem Moggi is kezet csókolna neki.
A lexikonsrác felismerte és megállította Branescut (kapus) aki ennek úgy megörült hogy neki adta a mezét, nekünk meg (kérés nélkül) a nadrágját. Szóval most van egy eredeti 31-es zöld Juventus-os kapusrövidnadrágom, százmilláért eladó. Ez egyik Parma vezető (nem tudom ki, a lexikonsrác pont nem figyelt) meg szintén kérés nélkül nekünk adta azt a Juve-zászlót amit a meccs előtt a csapatkapitányok kicseréltek (na ez nem eladó...)! Az ellenféltől többek között még Buccit (ex-kapus) és Donadonit állítottuk meg egy-egy (tucat) fotó erejéig. Egyedül Giorgioval és Marcsival nem sikerült találkozni, ők fél egyig nem bújtak elő, mi meg túl korán keltünk másnap ahhoz, hogy tovább ott dekkoljunk.
Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy kurva jó volt. Ja és bocs hogy a magyarok lehetőségét már ellőttük... :P
Végezetül néhány kép, amit mi nem tudunk nem megosztani veletek:
