Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nemcsak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywoodi hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozatunk folytatódik!

Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nemcsak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywoodi hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozatunk folytatódik!

Ciro Ferrara (született: 1967. február 11, Nápoly)

Ciro Ferrara két klubot szolgált pályafutása során, mindkettőt óriási lelkesedéssel: nevelőegyesületét, a Napolit és persze a Juventust. Giancarlo De Sisti és Luciano Castellini mellett ő a harmadik, aki két klub színeiben is legalább 200 alkalommal szerepelt a Serie A-ban. Ciro 1980-ban került a Napoli utánpótlásához, majd végigjárva az utánpótlás-csapatokat, 1985-ben, mindössze 18 évesen a felnőttek közt is bemutatkozhatott, éppen a Juventus ellen (amúgy május 5-e volt, a meccs pedig 0-0-ra végződött). 10 év alatt rengeteg siker részese volt, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy 1984-ben Nápolyba igazolt a világ (egyik) legnagyobb futballistája, Diego Maradona. A többek közt Carecával, Alemão-val felálló csapat (a menedzsmentben Luciano Moggival) 2 bajnoki címet és egy-egy olasz kupa és UEFA Kupa győzelmet szerzett, valamint egy emlékezetes szuperkupa meccsen 5-1-re verték a sokáig alulmúlhatatlannak bizonyuló Gigi Maifredi-féle Juventust. (Később sajnos pont Ferrara irányítása alatt sikerült egy hasonlóan gyenge csapatot összehozni Torinóban...) Fontosságát mutatja, hogy Maradona távozása után Ferrara örökölte a csapatkapitányi karszalagot.

Pedig volt egy pillanat, amikor talán maga sem hitte volna, hogy ekkora sikerek várnak rá: 14 évesen Osgood-Schlatter szindrómában (ez a sípcsontot érintő csonthalást jelentő betegség) szenvedett, és rövid időre kerekesszékbe kényszerült. Szerencsére hamar felépült a betegségből, és visszatérhetett a pályára.

Érdekesség, hogy az 1985-86-os idényben egy másik Ciro Ferrara is szerepelt a Nápolyban, aki ráadásul szintén 1967-es születésű volt. Hogy megkülönböztessék őket, a beceneveiken szólították a két játékost. A névrokon azonban messze nem lett olyan sikeres, mint főhősünk: egyetlen egyszer sem szerepelt a Napoli első csapatában, és pályafutása során is mindössze két alkalommal szerepelt a Serie A-ban. (A sors fintoraként mind a ketten 2005-ben vonultak vissza.)

1994-ben, Marcello Lippit követve igazolt Torinóba, és 11 éven keresztül erősítette a védelmet."Soha nem gondoltam volna, hogy elhagyom a Napolit: jól éreztem magam a klubnál, ráadásul én voltam a csapatkapitány. Egyébként a klubváltás nagy lelki megpróbáltatást is jelentett, de végül azt hiszem, igen jó döntésnek bizonyult. Azért azt nehezen feledem, hogy az első hónapokban mennyire furcsán éreztem magam Torinóban." - mondta Ferrara a váltásról.

2005-ben vonult vissza, az utolsó idényében Capello alatt már csak peremembernek számított, olyannyira, hogy "Kalap úr" akkor sem kockáztatott, amikor Ferrara jubileumhoz érkezett: 500 meccsén, a Parma ellen mindössze a mérkőzés végén kapott lehetőséget. A Nápolyban nyert két scudetto mellé Torinóban még hatot szerzett, ezzel ő a Giovanni Ferrarival, Beppe Furinoval és Virginio Rosettával együtt a legsikeresebb olasz játékosok közé tartozik. (Nem mellékesen mind a négyen a Juvéval szerezték a bajnoki címeik nagy részét.) De nyert BL-t (az Ajax ellen ő is berúgta a saját tizenegyesét), Interkontinentális Kupát, Európai Szuper Kupát (a 6-1-re megnyert idegenbeli meccsen gólt is lőtt a PSG ellen), 2 olasz kupát, öt olasz szuper kupát. Mindezek mellett a válogatottal egy VB bronzot és egy EB ezüstöt és egy olimpiai negyedik helyet is szerzett (bár utóbbinak az olaszok nem túlzottan örültek, hiszen csapatuk 4-0-ra kikapott Zambiától). Összesen 358 hivatalos mérkőzésen szerepelt a Juventusban, ezeken 20 gólt szerzett. A 2003-ban, a Deportivo ellen fejelt góljával még ma is a 10. legidősebb gólszerző a BL történetében.

Ferrara Juventusban szerzett góljai

Fiatal korában gyakran szerepelt jobbhátvédként, azonban ahogy rutinosabb (és lassabb) lett, véglegesen a védelem közepére került. Ebben segítette kitűnő fejjátéka is, amelyet az ellenfelek kapuja előtt is hasznosított: pályafutása során 27 bajnoki gólt szerzett, nagy részét fejjel. Annak ellenére, hogy - a jelenlegi helyzettel ellentétben - Ferrara fénykorában az olasz labdarúgás bővelkedett a kitűnő védőkben (Nesta, Maldini, Cannavaro, Bergomi, Tassotti, Costacurta, csak, hogy néhány nevet említsünk), 49 alkalommal játszott a válogatottban. (Ma vélhetően betonbiztos kezdő lenne.) 1997-98-ban egyébként élete formájában volt, és egyértelműen kezdőjátékosnak számított a VB-re készülő squadra azzurrában, ám súlyos sérülést szenvedett, és lemaradt a tornáról.

Nem csak a játéktudása miatt kedvelték sokan, hanem közvetlen stílusa, humora és jó hangja miatt is: gyakran szórakoztatta a többieket nápolyi dalokkal az öltözőben, vagy az edzőtáborokban.

A visszavonulása alkalmából rendezett mérkőzésen számos egykori játékostársa megjelent, köztük Maradona is. A nápolyi San Paoloban 80 000 néző előtt csapott össze Ciro szívének két csapata, a Juve és a Napoli.

Visszavonulását követően előbb az olasz válogatott mellett dolgozott (a motivációért felelt Lippi stábjában), majd a Juventus utánpótlását irányította. 2009. májusában pedig átvette Claudio Ranieri helyét az első csapat élén, mivel a vezetőség úgy ítélte meg, hogy a váltás nélkül a Juve lecsúszhat az automatikus BL szereplést érő 2. helyről. Edzői karrierje kitűnően indult: a bajnokság utolsó két meccsét megnyerte a Juve, így az egymás elleni eredmények alapján megelőzte a Milant. Közkedveltsége, sikeres bemutatkozása és a klubhoz való kötődése miatt - bár több neves jelöltet is szóba hoztak az állással - Ferrara a következő idényre is megkapta a lehetőséget.

"Alaposan átgondoltuk, kit válasszunk, és Ferrara bizonyult az ideális jelöltnek. Meggyőződésünk, hogy fiatal kora ellenére minden szempontból jó választásnak bizonyul majd. Az elmúlt években az utánpótlással foglalkozott, és az, hogy előrébb lépjen, logikus lépés, ráadásul teljesen megfelel a klub új filozófiájának." - mondta a kinevezéséről Jean-Claude Blanc, a Juventus elnöke.

Ferrara a Juventus edzőjeként

Bár jól indult a szezonja, a tízmilliókból megerősített csapat hamar kipukkadt, és decemberre nyilvánvalóvá vált, hogy Ciro elvesztette az irányítást. A sorsát végül az Inter ellen 2-1-re elveszített olasz kupa meccs pecsételte meg: ő lett a Juventus történetének második, idény közben leváltott edzője...

2010 októberében (a játékosként a Juventusban is megforduló) Casiraghit váltva az olasz U21-es válogatott kapitánya lett, és jelenleg is ezt a pozíciót tölti be.