A Múltidéző rovatunk ezúttal kissé rendhagyó módon jelentkezik: nem egy konkrét mérkőzésre tekintünk vissza századmásodpercnyi részletességgel, hanem egy bizonyos időszakot átfogóan vizsgáljuk meg a Napoli-Juventus mérkőzéseket. A kiválasztott periódus 1985 és 1994 közé esik: Ciro Ferrara Seria A-ban történő debülásától kezdve az utolsó nápolyi meccséig, keretbe foglalva.

A Múltidéző rovatunk ezúttal kissé rendhagyó módon jelentkezik: nem egy konkrét mérkőzésre tekintünk vissza századmásodpercnyi részletességgel, hanem egy bizonyos időszakot átfogóan vizsgáljuk meg a Napoli-Juventus mérkőzéseket. A kiválasztott periódus 1985 és 1994 közé esik: Ciro Ferrara Seria A-ban történő debülásától kezdve az utolsó nápolyi meccséig, keretbe foglalva.

1. 1985. május 5.:

Napoli-Juventus 0-0

Ekkor mutatkozott be a Napoliban Ciro Ferrara, a Juventus későbbi ikonja és bukott edzője. A találkozó előtt már biztos volt, hogy a Juventus nem lehet bajnok, az 5. helyen állt csak, a Napoli pedig a nyolcadikon. A Juve ekkor már a Liverpool elleni BEK-döntőre koncentrálva tervezte mindennapjait, feszült hangulatban, ugyanis a zsinórban 18 tétmérkőzésen védő Bodini hirtelen kikerült a kezdőcsapatból, és Trapattoni ezúttal inkább Tacconiban bízott. A találkozó előtt Bodini ki is jelentette, hogy távozik Torinóból. Tacconi nagyon jó teljesítményt nyújtott ezen a meccsen, ő és Scirea kapták a legmagasabb osztályzatokat az újságíróktól. Ferrara az utolsó 15 percre állt be Ferrario helyére. A meccs bevételi rekordot hozott, 82.751 néző látogatott ki a San Paolo stadionba.

2. 1985. november 3.:

Napoli-Juventus 1-0 (Maradona 72. perc)

A Juventus a 9. fordulóban volt a Napoli vendége. Az első 8 meccsét megnyerve az első, a Napoli pedig - 10 pontot gyűjtve - a negyedik helyen állt. A szakadó esőben megrendezett meccs egy gyönyörű Maradona-szabadrúgással dőlt el a 72. percben. A 85. percben a játékvezető piros lapot adott Briónak és Bagninak is: a bíró megelégelte kettejük folyamatos durváskodását, és egy újabb összecsapásuk után (amelynél végül Bagni került a földre) mind a Juve, mind a Napoli játékosát leküldte.

3. 1987. március 29.:

Napoli-Juventus 2-1 (Renica (N) 14., Serena (J) 50., Romano (N) 58. perc)

A tét óriási volt ezen az 1987-es rangadón, ugyanis nyolc fordulóval a vége előtt a Napoli 34 ponttal volt első, míg a Juventus 30 ponttal a negyedik. Ezzel a vereséggel a Juventus reményei elszálltak, a Napoli bajnoki címe viszont majdnem biztossá vált. Tacconi pályafutása legnagyobb potyagólját szedte be Renica szabadrúgását követően. "Még nekem is vicces, amit a gólnál műveltem" - nyilatkozta a meccs után, egyúttal jelét adta annak, hogy nem készül megölni magát.

4. 1987. december 13.:

Napoli-Juventus 2-1 (De Napoli (N) 26., Cabrini (J) 75., Maradona (N, 11-es) 87. perc)

Újabb nápolyi kirándulás, újabb vereség, a Juventus már kezdett hozzászokni, és már itt nyilvánvalóvá vált, hogy Marchesi csapatának nem lesz köze a bajnoki címhez. Jól játszott a Juventus, peches vereséget szenvedett. Egyedül Rush lógott ki az együttesből, aki katasztrofálisan focizott, a találkozót követően pedig csak az angol lapoknak volt hajlandó nyilatkozni. Rusht egyébként Ferrara fogta, tökéletesen. Maradona 11-ese előtt Favero kezezett, a döntés miatt reklamáló Marchesit elküldte a kispadtól Lo Bello játékvezető.

5. 1989. április 1.:

Napoli-Juventus 2-4 (De Napoli (N) 5., Napoli (J) 8., Buso (J) 31., Careca (N) 49., Buso (J) 61., Magrin (J, 11-es) 91. perc)

Meglepő eredmény született, hiszen a Napoli a forduló előtt a 2., a Juventus pedig az 5. helyen állt. Maradona nem játszott, helyette Alemaónak kellett volna összefognia a nápolyiakat, de a brazil borzalmas napot fogott ki. Nem úgy Renato Buso, aki két gólt lőtt, és adott egy gólpasszt is. Az újságok úgy kommunikálták a Juve-sikert, hogy ezzel az Internél edzősködő volt mesterüknek, Trapattoninak kedveskedtek. A Nápoly vereségével ugyanis az Inter hat pontra növelte előnyét a táblázaton, aztán meg is nyerte a bajnokságot.

6. 1990. március 25.:

Napoli-Juventus 3-1 (Maradona (N) 13., Maradona (N) 28., De Agostini (J, 11-es) 61., Francini (N) 64. perc)

A Napoli mindeddig utolsó bajnoki címének az idénye, egyúttal Maradona utolsó teljes nápolyi szezonja. A Juventus ekkor még versenyben a scudettóért, de a sorsdöntő meccsek ezekben az években nem a Juve javára dőltek el Nápolyban. Zoff nyilatkozata árulkodó: "Maradona vert meg bennünket." Az újságok a vendégektől csak Schillaci és De Agostini játékát dícsérték.

7. 1991. május 12.:

Napoli-Juventus 1-1 (Silenzi (N) 32., Alessio (J) 54. perc)

Komolyabb célok nélkül, a középmezőnyben vegetálva várta a két csapat a meccset. A Juventus egyenlítő gólját szerző Alessio egyébként hatalmas Napoli-drukker volt gyermekkorában, sőt, annak idején még próbajátékon is járt a klubnál. De Agostinit a 89. percben kiállították, miután Marocchival összekapott. Marocchi a meccs után azt nyilatkozta, hogy nem értette a kiállítást, mivel szerinte De Napoli semmi olyat nem tett, amivel rászolgált volna erre. A Juventus az idény végén lecsúszott a kupaindulásról, annak ellenére, hogy a klubelnök, Vittorio Chiusano ezt a kimenetelt a nápolyi döntetlen után kizártnak tartotta.

8. 1991. október 20.:

Napoli-Juventus 0-1 (De Agostini 45. perc)

Csupán a 7. forduló a bajnokságban, a Juventus a 2., a Napoli az 5., köztük egy pont a különbség. A Juve ekkor már 1991. március 24-e óta veretlen a bajnokságban. A meccsre árnyat vet Amendolia játékvezető tevékenysége, aki nem adott meg egy büntetőt az akkor még a Napoliban játszó Padovano elleni szabálytalanságot követően. Corrado Ferlaino, a Napoli elnöke annyira fel volt háborodva, hogy kilátásba helyezte a lemondását is.

9. 1992. október 4.:

Napoli-Juventus 2-3 (R. Baggio (J) 5., Möller (J) 57., Vialli (J) 80., Fonseca (N) 84., Zola (N) 87. perc.

Kilencvenes évek eleje, tehát a szokásos forgatókönyv: mindenki a Milan mögött. Az 5. fordulóban rendezték a Napoli-Juventust meccset, amelyen a Juve szétzilálta a hazaiakat (eközben Firenzében a Milan 7-3-ra győzött). A támadók különösen jól játszottak, illetve hátul nyújtott kiemelkedőt a porfi labdarúgásba váratlanul belecsöppent Torricelli. Marco Ansaldo, a La Stampa újságírója remekül fogalmazta meg a helyzetet: "Torricelli tavaly még csak tévén nézte Carecát, most pedig leszedte őt a pályáról." Julio Cesar (aki az utolsó, hosszú távon is jól teljesítő brazil játékosa volt a Juventusnak) sípcsonttörést szenvedett, négy hónapos kihagyás várt rá, Ferrara pedig kifakadt a játékvezetőre, mivel - szerinte - nem adott meg a Napoli számára egy büntetőt. Az újságok nem osztották ezt a véleményt.

10. 1994. április 10.:

Napoli-Juventus 0-0

Mind Marcello Lippi, mind Ciro Ferrara számára ez volt az utolsó mérkőzés Nápolyban, mielőtt a Juventushoz szerződtek volna. Lippi ekkor már aláírt az új csapatához, Ferrara még nem. A Juventus leginkább az új idényre koncentrált, (előző nap, április 9-én igazolták le Paulo Sousát) hiszen a bajnokság már eldőlt a Milan javára. A  második félidőben a hazaiak lefocizták a vendégeket, akik Peruzzi bravúrjaival hoztak el egy pontot a 90-es évek első felének egyik legerősebb nápolyi csapatától.