A tavalyi szezont lehetetlen elfelejteni, és nem csak a borult égből váratlanul érkező bajnoki címre, hanem a veretlenségre, Pirlo feltámadására, a sikeres leverkuseni kincskeresésre, Marchisio, Bonucci beérésére, Conte dagadó nyaki erezetére emlékszünk bizsergő zacsival. Sőt, ahogy azt már tavasszal posztba is foglaltuk, a tavalyi Juventus ritka jól szerepelt a rangadókon. Az összességében pozitív bajnoki szereplés idén merőben más részleteket takar. A Juve idén több gólt kap, és többet is rúg. Többet zakózik, és többször is nyer. Töketlenkedik a rangadókon, és magabiztosabban keni el a kicsik száját. Hogy a spoilerezést követően is maradjon némi muníciónk, leporoljuk a tavalyi lila táblázatokat, amik kapnak egy szexi pink make-upot a tavaszi bajnokik talán legfontosabbikja előtt.
A tavalyi szezont lehetetlen elfelejteni, és nem csak a borult égből váratlanul érkező bajnoki címre, hanem a veretlenségre, Pirlo feltámadására, a sikeres leverkuseni kincskeresésre, Marchisio, Bonucci beérésére, Conte dagadó nyaki erezetére emlékszünk bizsergő zacsival. Sőt, ahogy azt már tavasszal posztba is foglaltuk, a tavalyi Juventus ritka jól szerepelt a rangadókon. Az összességében pozitív bajnoki szereplés idén merőben más részleteket takar. A Juve idén több gólt kap, és többet is rúg. Többet zakózik, és többször is nyer. Töketlenkedik a rangadókon, és magabiztosabban keni el a kicsik száját. Hogy a spoilerezést követően is maradjon némi muníciónk, leporoljuk a tavalyi lila táblázatokat, amik kapnak egy szexi pink make-upot a tavaszi bajnokik talán legfontosabbikja előtt.
A bevezetőben linkelt poszthoz hasonló metodikával dolgoztunk, és a mezőnyt újfent három részre bontottuk: rangadók, kutyaütők, masszív középcsapatok. Tavaly a Palermót kihagytuk az összesítésből, idén máshogy csalunk: a tabella jelenlegi állásától eltérően a Romát a rangadók, a Cataniát a középcsapatok mezőnyébe soroltuk. Tavaly a legrosszabb teljesítményt utóbbiak ellen nyújtotta a Juve, mindössze 1,73 pontos meccsenkénti átlaggal, 11 meccs után 4 győzelemmel, 7 döntetlennel. Rengeteg pontot elszórtunk a Parmák ellen. Idén merőben más a helyzet:
Az idei táblázatokban az itt-ott előforduló vereségek nyilvánvalóan rontanak a képen, mégis jobban állunk a massza ellen: 1,73 helyett átlagosan 2,38 pontot gyűjtünk a szorgos-dolgos hétköznapi megmérettetéseken. Gólt alig kapunk, ellenben tisztességgel megszórjuk a pórnépet. A Samp elleni hazai borzalom csúfolkodik csak a szexi pink tabellában, győztes meccset adtunk le ellenük, szolgáljon intő jelként. A kicsikkel még brutálisabb kegyetlenséggel bánunk el, nézzük csak:
Az olasz bajnokságot legtöbbször nem az a csapat nyeri, amelyik a rangadókon brillírozik, hanem az, amelyik a sneciket a leghatározottabb gyilkos ösztönnel intézi el. Zlatan nem egy scudettót nyert így a két második számú milánói társaságnak: betli a rangadókon, mészárlás a kicsik ellen. A mészárlást az idei Juve a tavalyinál még hatékonyabban prezentálja: a tabella utolsó 7 csapata ellen lejátszott 10 meccsen 9 győzelem és egy árva döntetlen (otthon, a Genoa ellen) a tekintélyt parancsoló, vértől csöpögő mérleg. Mészárlás, vér: ide újfent adja magát egy Slayer sláger, nem is tudjuk kihagyni. 18 évnél ifjabb támogatóink görgessenek csak tovább.
Hogy miért nem lesz március végére matematikailag is bajnok a Juve, arra a harmadik mini-tabella ad meglepően keserű választ. Gyerekek, a rangadókon eddig nagyon szarul állunk.
A tabella első hét helyezettje (azaz első hat + Roma) külön összevetését némi meglepetésre a Zeman alatt végtelenül hullámzó bordók vezetik a csak kevéssel kiegyensúlyozottabb bilikékek előtt. A Juve mérlege viszont a tavalyihoz képest siralmas. A veretlen bajnokcsapat a rangadókon 2,33 pontot hozott átlagban, ehhez képest az 1,38-as idei termés komoly visszaesés. A bizonyítvány alapvetően magyarázható. Az akkor remek ralit kifogó, magát azóta sem találó Izével a legsűrűbb menetelés közepén futottunk össze, október 20. és november 10. között hét mérkőzést játszott a Juve, aláírtuk az 5-1-1-es mérleget. Az életigenlő (durva eufemizmus a pedofilra), bukott miniszterelnök kedvenc játékszerével a Chelsea felkockázását követően, kissé kifingva találkoztunk, és csak egy kisebb anatómiai félreértésnek (Isla háta Rizzoli sporttárs szerint része a karjának) köszönhetően nem szereztünk pontot idegenben az egyébként impotens, azóta a sporik által dobogóközelbe tolt feltámadó Milan ellen. A Roma edzőváltás után felpörögve, kipihenten, mi meg a glasgow-i tüdőgyilkos rohangálásból alig eszmélve álltunk ki két hete. A két ikszre is prózai a magyarázat: a Fiorentina ősszel friss, éhes, üdítően agresszív játékkal egyszerűen lefocizta a bajnokot, a hazai, Lazio ellenit meg tulajdonképp sokszorosan megnyertük, csak erről Marchetti nem volt hajlandó tudomást venni.
Nyilván nem lehet hullámvölgyek nélkül letudni egy háromfrontos évadot, nincs is ezzel baj. Veretlen évad sem jön össze sokszor, irreális lenne azt várni, hogy ne csússzanak be időnként vereségek. Viszont a bajnokcsapatnak időnként kötelessége lesújtani a kihívókra, az ezzel járó pontokon túl már csak a tekintély megőrzése kedvéért is. A fenti mini-tabellában szereplő csapatokkal eddig inkább otthon játszottunk, és ellentétben a tavalyi söpréssel (mind a hatot vertük otthon), idén már eddig is vesztettünk pontokat a Juventus Arenában. Ráadásul idegenben még rosszabb a helyzet, három meccsből szumma egy pontot sikerült összekaparni. Tegyük hozzá, hogy a sorsolás most úgy alakul, hogy a hazai rangadókat egy híján (Milan) már letudtuk, és még háromszor megyünk házhoz a bekészített lófaszért: Nápolyban, Róma strandkorlátkék és Milánó ocsmánykék felén is zebraverésre készülnek.
Tavaly tudtunk idegenben is dönteni
A pénteki nem csak egy sima bajnoki lesz. Nem csak az egy esetleges győzelemmel és az ezzel kilenc pontra, négy meccsnyire növelhető előnnyel majdhogynem bebiztosítható scudetto múlik rajta, hanem a csapat tekintélye is. Ideje odabaszni egy rangadón.
