Tavaly is belekóstoltunk a viccbéli kutyaszarba: az odavágókon nem sikerült megverni sem a dánokat, sem azt a Sahtart, akivel akkor még úgy tűnt, a második helyért fogunk harcolni. Ráadásul az ukránok pontozással simán bevették a stadionunkat, csak szerencsével sikerült ikszre menteni a meccset. Egyedül a Chelsea elleni, idegenbeli döntetlennek lehetett örülni, bár ott a két elkerülhető gól és Q kapufája miatt maradhatott hiányérzetünk. Szóval belekóstoltunk, de végül nem léptünk bele: a visszavágókat kapott gól nélkül, a szezon legjobb sorozatával hoztuk.

A két héttel ezelőtti oslói döntetlennel a gusztálás már idén is megvolt. Most annyiban más a helyzet, hogy a Galata az első körben hazai pályán ronda verést kapott a Realtól, ezért kevéssé reális a tavalyi forgatókönyv: az első kalapost nem nagyon fogja kiejteni a papíron két gyengébbik csapat. Spanyolviasz alert: hacsak ki nem mozdítjuk a világot a sarkából azzal, hogy oda-vissza verjük a Realt, a törökök ellen fog eldőlni, a spanyolok mellett ki megy tovább a nyolcaddöntőbe.

Tavaly is belekóstoltunk a viccbéli kutyaszarba: az odavágókon nem sikerült megverni sem a dánokat, sem azt a Sahtart, akivel akkor még úgy tűnt, a második helyért fogunk harcolni. Ráadásul az ukránok pontozással simán bevették a stadionunkat, csak szerencsével sikerült ikszre menteni a meccset. Egyedül a Chelsea elleni, idegenbeli döntetlennek lehetett örülni, bár ott a két elkerülhető gól és Q kapufája miatt maradhatott hiányérzetünk. Szóval belekóstoltunk, de végül nem léptünk bele: a visszavágókat kapott gól nélkül, a szezon legjobb sorozatával hoztuk.

A két héttel ezelőtti oslói döntetlennel a gusztálás már idén is megvolt. Most annyiban más a helyzet, hogy a Galata az első körben hazai pályán ronda verést kapott a Realtól, ezért kevéssé reális a tavalyi forgatókönyv: az első kalapost nem nagyon fogja kiejteni a papíron két gyengébbik csapat. Spanyolviasz alert: hacsak ki nem mozdítjuk a világot a sarkából azzal, hogy oda-vissza verjük a Realt, a törökök ellen fog eldőlni, a spanyolok mellett ki megy tovább a nyolcaddöntőbe.

Szolgálati közlemény: bővebb múltidézőre a szabolcsi bűnözési hullám miatt Dr. Vercottinak nem marad ideje, viszont aki követ minket a facebookon, nap közben számos érdekességet tudhat meg az eddigi párharcokkal kapcsolatban; itt az első morzsa, lesz még több is. Zaklatott egyetemi éveim miatt (az első félidő végére általában már tisztességesen bekarmoltunk) csak halványan emlékszem a Galata elleni két korábbi párharcra, ami Inzaghi ollózásán, Sanyi szép lapos kapáslövésén és Hakan Sükür torinói gólján kívül megmaradt, az a szenvedés. Rágós, kellemetlen, iszonyatosan erőszakos volt a '98-as és a 2003-as ellenfél is, ráadásul minden meccsen be tudtak találni, ami az akkori Juventus védekezését ismerve nem volt hétköznapi. Most sem számíthatunk másra. Aki látta két hete a törököket, tudja, hogy az első félidőben törte a Real hátát a háló, csak a két kapus tartotta meccsben a Madridot, és csak a második kontragól után szakadtak össze a hazaiak. Ugyan a védekezésük nem sokkal jobb, mint a Reykjavíké, ellenben a támadójátékukkal. Tavaly a csoportkörben még kispályáztak, mind a 7 góljukat Yilmaz szerezte, de a télen bevásároltak: megszerezték a Pekingből menekülő, velünk is szóba hozott Drogbát (végül nekünk ugyanonnan Anelka jutott...) és az Izénél kegyvesztett Sneijdert, akik a Real elleni nyolcaddöntőben be is találtak. 4-3-1-2-es formációt játszanak, a Sneijder - Yilmaz, Drogba támadó hármast nem szabad letegezni.

Egyébként a Ranieri-éra legjobb meccsét (Juve-Chelsea 2:2) eldöntő Drogbán és az Izében a világ tetejére érő hollandon kívül is tele van ismerősökkel az ellen. A kapusuk, Muslera jó kabala lehet: a Lazio ex-portása eddig hat meccset játszott ellenünk, és mindegyiken kapott legalább egy dugót. A mostani keretből Caceres, Pepe és Chiellini is betalált már neki. A padra frissen kinevezett Mancini ellen viszont negatív a mérleg (5-8-6), igaz, 4 korábbi csapata (Fior, Lazio, Izé, City) közül kettővel is nyeretlen maradt ellenünk. Nemzetközi kupameccseken fentiekből csak a Cityvel találkoztunk, Delneri vezetésével oda-vissza 1:1-et játszottunk. A kedvenc ismerősünk mind közül mégis Felipe Melo.

Az agyalágyult brazil a poszt-calciopoli időszak egyik legellentmondásosabb igazolása. Van, aki szerint elsősorban miatta kaptuk sorozatban a gólokat a közelmúlt legkilátástalanabb időszakában. Van, aki szerint rossz pozícióban és rossz feladatkörrel játszatták Ferraráék, egyébként egy Vidal veszett el benne, és hiba volt elengedni. Van, aki szerint végtelenül szerethető figura, és van, akit irritál a szélsőségessége. Most viszont nem hiányzik senkinek: csúcsformában sem ért a mostani belső középpályásaink nyomába, arról nem is beszélve, hogy ha véletlenül azt a bizonyos csúcsformát is mutatta, a következő meccsen jó eséllyel belelépett valaki arcába, letépett egy kart, vagy egyszerűen elküldte a sporttársat a retkes picsába. Melo egy időzített bomba, ami Conte kezében akár taktikai fegyver is lehet: ha őt kihozzuk a sodrából, a piros érkezni fog. Csak meg ne öljön valakit a bizonyítási vágytól fűtve. Amúgy mostani csapatában imádják, tényleg vicces dolgokra képes a pályán, elég a vészkapus performanszára vagy a gólörömeire emlékezni - ugyanakkor ma este pont ő nem okozhat gondot.

Nálunk igazából két kérdőjel vár arra, hogy este kiegyenesedjen. Immobile elintézte, hogy Tevez játéka kétséges legyen; apacsunk a hétfői edzést kihagyta, Conte szerint a meccs előtti órákban dől el, alkalmas-e játékra. A sérülése szerencsére nem súlyos, igazából egy (illetve négy) felületi sebről van szó, az olasz lapok a kezdőbe várják. A másik kérdés Pirlo játéka. Ha Szundi idén először végre hozná a tavalyi-tavalyelőtti formáját, azzal sokat lendíthetne a csapat ügyén. A Galata középpályája és védelme - ahogy a Real-meccs is megmutatta - nem sebezhetetlen, ezen Mancini egy taktikai eligazítás alatt semmiképp nem tud segíteni, viszont ahhoz, hogy szétcincáljuk őket, a maxon pörgő Pirlóra van szükségünk. Conte elvileg egy harmadik kérdőjelről is beszélt a tegnapi sajtótájékoztatón, de úgy tűnik, mostanra Pogba szép csendben kiszorította Marchisiót a kezdőből, így már fel sem szalad a szemöldökünk, ha Polpo kezd. Marcsihoz hasonló középpályás sehol máshol nem ül a padon, legyünk büszkék a gondjainkra.

Conte Juventusa általában kimondottan jól versenyző csapat: Sanyi búcsúmeccsét leszámítva rendre sikerült felpörögni a fontos találkozókra, és a verhető ellenfeleket (nem a Bayernre gondolunk) el is kalapáltuk. Bár még nem ez az utolsó szalmaszál, tehát elvileg még nem muszáj (...) mindent kiadni magunkból, úgy érezzük, ez lesz a hét legfontosabb meccse a csapat számára, nem pedig az Amszterdamban is picsagyenge formát mutató Milan elleni derbi. Két hete belenyaltunk a fekáliába, ezek után csúnya lenne belelépni.