Blogunk múltidézőiben gyakran keressük a párhuzamot: nem csak egy éppen aktuális ellenféllel szemben vívott korábbi meccset exhumálunk, hanem olyan mérkőzést próbálunk kiválasztani, amely egyéb ponton is kapcsolódik az aktuális állapotokhoz. Így fog ez most is történni: az 1992. április 5-én játszott Torino-Juventus derbit elevenítjük fel.
Blogunk múltidézőiben gyakran keressük a párhuzamot: nem csak egy éppen aktuális ellenféllel szemben vívott korábbi meccset exhumálunk, hanem olyan mérkőzést próbálunk kiválasztani, amely egyéb ponton is kapcsolódik az aktuális állapotokhoz. Így fog ez most is történni: az 1992. április 5-én játszott Torino-Juventus derbit elevenítjük fel.
A 90-es évek legelejét Luigi Maifredi bénázása árnyékolta be, majd 1991 nyarán visszatért Trapattoni, hogy kezdjen valamit a klubbal. Valamit kezdett is, de nem ment ez azért olyan könnyen. Az 1991-1992-es szezonban - hála a már említett Maifredinek - nem terhelte az európai kupaszerepléssel járó nyűg a Juve vállát, lehetett figyelni a bajnokságra. Figyelt is a csapat, hiszen a másik dimenzióban játszó Milan nagyon sokáig érezhette Baggióék jeges leheletét a tarkóján. Így érkezett el a 27. forduló, a torinói derbi vasárnapja. A Toro abban az időszakban éppen nem lúzerkedett, a bajnokság negyedik helyén állt, és az UEFA Kupa elődöntőjének visszavágójára készült - az első meccset elveszítette Madridban a Real ellen (2-1). Az akkori párharc élességét tehát nem lehet a mostani viszonyokhoz hasonlítani...
A Juventus azon a héten kedden ütötte ki a Milant az Olasz Kupa elődöntőjében (1-0 lett a torinói meccs, 0-0 a milánói visszavágó) - azt a csapatot, amely 4 ponttal vezetett előtte a bajnokságban (ez a mai árfolyamon számolva 6 pontot ért akkor). Gianni Agnelli a derbi előtt olyat tett, amit ritkán, csak különleges alkalmakkor lépett meg: ellátogatott a csapat edzésére, és mindegyik játékossal váltott néhány szót. “Elégedett vagyok veletek, fiúk. Látom a fejlődés jeleit” - mondta.
Roberto Baggio a negyedik torinói debijére készült: “Ez pont egy olyan meccs lesz, ahol nem csak a presztízs miatt lenne fontos nyernünk, hanem azért is, hogy legyen esélyünk befogni a Milant. Nem számítok baráti hangulatra, arra viszont igen, hogy a nézők jól szórakoznak majd.”
A rangadót jobban kezdő Juventus (a kevés helyzetet hozó első félidőben ők alakítottak ki valamivel több lehetőséget) végül simán, 2-0-ra kikapott Casagrande duplájával. A korabeli tudósítások azt emelik ki, hogy a Conte, Galia, Alessio, Baggio, Marocchi középpálya alulmaradt a Scifo uralta torinóival szemben. Ha már látjuk Conte és Alessio nevét, említsük meg, hogy Carrera is ott volt a pályán: tehát a 2012-2013-as idényben a Juvét irányító három edző mind kezdőjátékosként focizott a 21 évvel ezelőtt derbin (az 1991 őszi, 1-0-ás győzelemmel végződött meccsen Conte csereként állt be, a 92 tavaszin pedig később lecserélték). Unikum. Az újságok egyébként Alessiót tartották hármójuk közül a legjobbnak.
Casagrande első gólja. Conte közelről, Carrera távolról szemléli
A Juve-drukkerek ezúttal vendégségre kárhoztattak saját stadionjukban, így a Curva Scierába szorultak. A meccs előtt Torinó város zászlóját húzták ki, a második félidő elején pedig az olasz trikolórt. “Mi vagyunk a fény Torinóban” - feliratú koreográfiával készültek, mire a Toro-drukkerek ezt válaszolták: “Nem a fény vagytok ti, hanem Olaszország szégyenei”. Egy torinói derbi elsősorban a torinói identitástudatról szól: mindkét tábor szeretné magát a város valódi birtokosának tudni. A mai kor újságíróinak és riportereinek üzenjük, hogy az elfáradt legendák ismételgetését ebben a témakörben hanyagolják.
Köszönjük, jó szórakozást vasárnapra!
