Amikor szombat este 20 óra 45 perckor útjára indul a labda Torinóban, (hogy aztán minél többször bekerüljön a vendégek kapujába), a játékosainknak érezniük kell, hogy a Juventus-Genoa több, mint puszta focimeccs. Az ellenfelet nem le kell győzni, hanem meg kell semmisíteni, porrá kel zúzni, úgy, hogy nyom ne maradjon utána. Sutba kell dobni a fáradtságot, a tompaságot, hogy aztán kegyetlenül lecsaphassunk azokra, akik megérdemlik majd a sorsukat. Jön a Genoa - van miért elszámolni vele.

Amikor szombat este 20 óra 45 perckor útjára indul a labda Torinóban, (hogy aztán minél többször bekerüljön a vendégek kapujába), a játékosainknak érezniük kell, hogy a Juventus-Genoa több, mint puszta focimeccs. Az ellenfelet nem le kell győzni, hanem meg kell semmisíteni, porrá kel zúzni, úgy, hogy nyom ne maradjon utána. Sutba kell dobni a fáradtságot, a tompaságot, hogy aztán kegyetlenül lecsaphassunk azokra, akik megérdemlik majd a sorsukat. Jön a Genoa - van miért elszámolni vele.

A Genoát hajlamosak vagyunk szimpatikus csapatként elkönyvelni. A tavalyelőtti gyűlölködős posztunkban már leírtuk, hogy mi a bajunk szimpatikusékkal, aztán egy évvel később ismét. Nem beszéltünk azonban arról, hogy ők azok, akik a Juventus ellen többször is a zöldasztalnál arattak győzelmet. Ezekre a szégyenteljes történetekre tekintünk vissza:

1910. március 6.: Juventus-Genoa 2-2 (zöldasztalnál: 0-2)

A korabeli beszámolók szerint a Juventus végig dominált a mérkőzésen, és 1-0-ra, majd 2-1-re is vezetett. A 67. percben, 2-2-es állásnál Felice Berardo játékvezető büntetőt adott a genoaiaknak: a hazaiak reklamáltak, körbevették a játékvezetőt, aki a partjelzőivel együtt úgy döntött, hogy véget vet a mérkőzésnek. Berardo egy kis szünet után arra készült, hogy mégis legyen folytatás, de mivel a 11-est nem vonta vissza, ezért immár a Juventus-játékosok döntöttek úgy, hogy ők ebből nem kérnek: levonultak a pályáról, a szövetség pedig 2-0-val a Genoának adta a 2 pontot.

1923. december 2.: Juventus-Genoa 2-1 (zöldasztalnál: 0-2)

Virgino Rosetta kálváriája alapozta meg a genoai klub nagy húzását, amellyel elintézték a Juventus szezonját: minden idők egyik legkiválóbb olasz játékosa a Pro Vercellitől szerződött a Juventushoz. A váltás oka az volt, hogy Luigi Bozino, a Pro Vercelli elnöke nem volt hajlandó rendszeres jövedelmet adni a focistáinak, akik így ingyen léptek pályára. A Juventus viszont 1000 lírás havi juttatást ígért Rosettának, aki elfogadta azt, így Torinóba ment. A klub jelezte a leigazolás tényét a labdarúgó szövetségnek, valamint a Pro Vercellinek is.

A Juve szárnyalt, vezette a bajnokságot, amikor a rivális Genoa úgy döntött, hogy megtámadja Rosetta szerződtetését. Az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) pedig azt a határozatot hozta, hogy a genoaiaknak igazuk van: a Juventus három mérkőzésének (amelyeken Rosetta pályára lépett) eredményét megsemmisítették és a klubtól levontak 6 pontot.A megsemmisített eredmények között ott volt a decemberi Juventus-Genoa összecsapás is, amelyen Rosetta gólt szerzett (azzal lett 2-0). A győzelem híre végigsöpört Torinóban, két moziban is napokig vetítették a mérkőzésről készült filmfelvételeket: aztán jött a FIGC döntése.

Érdekesség, hogy a szövetség elnöke akkoriban épp a már említett Luigi Bozino volt, akinek a szíve a Genoáért dobogott, az eljárás végeredményét ezért előre lehetett látni. A bajnokságot természetesen a Genoa nyerte.

A ma esti meccset pedig a Juventus fogja. Mert nem felejt.