Nem esett meg az a szégyen, hogy a klub 115. születésnapját szentségelve és pironkodva kelljen ünnepelnünk, de teljesen boldogak mégsem lehetünk a Bologna elleni győzelemmel. Mi általában szigorúak vagyunk a csapattal, mint egy jutasi őrmester, így ezúttal sem mehetünk el szó nélkül néhány botrányos egyéni teljesítmény, az akadozó támadójáték és a bevonzott pofon mellett.
Miközben persze körbenyalogatjuk ezt a colos szerecsen fiatalembert, aki 19 évesen úgy volt a Juventus legjobbja, hogy elaléltunk a játékától, különösen attól, hogy a 93. percben megnyert nekünk egy (újabb) olyan meccset, amit tavaly általában döntetlenre adott a csapat.
Nem esett meg az a szégyen, hogy a klub 115. születésnapját szentségelve és pironkodva kelljen ünnepelnünk, de teljesen boldogak mégsem lehetünk a Bologna elleni győzelemmel. Mi általában szigorúak vagyunk a csapattal, mint egy jutasi őrmester, így ezúttal sem mehetünk el szó nélkül néhány botrányos egyéni teljesítmény, az akadozó támadójáték és a bevonzott pofon mellett.
Miközben persze körbenyalogatjuk ezt a colos szerecsen fiatalembert, aki 19 évesen úgy volt a Juventus legjobbja, hogy elaléltunk a játékától, különösen attól, hogy a 93. percben megnyert nekünk egy (újabb) olyan meccset, amit tavaly általában döntetlenre adott a csapat.
Mivel az idei Bologna nem a tavalyi Bologna, Darti kivételével (aki a listán megkezdte a pánikolást a meccs előtt egy nappal) nem voltunk annyira beszarva a meccstől. Még akkor sem, amikor láttuk, hogy a szokásos középpályánk, amivel általában megnyerjük a meccseinket, most nem úgy nézett ki, mint amivel meccset lehet nyerni. Az igazi Islát még mindig nem látjuk, Pirlo szolidan alibizik, Marchisio helyett Giaccherini sem egy életbiztosítás, De Ceglie pedig idén lendületesen rombolja a róla tavaly kialakított képünket. Vidal helyén Pogba, ezt a cserét meghúztuk volna akkor is, ha Artúr király nincs eltiltva. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a védelem is alaposan fel lett forgatva (Barza balhátvéd, Caceres a jobb oldali bekk), és a csatársorunk is a rotáció végén szereplőkből (Bendtner, Quagliarella) áll... hát, nem voltunk nyugodtak azért. 
Aztán bekezdett a Juve, az első 15 percben nagyon jól ment a csapat, csak – csodák csodája – a helyzetekből nem születtek gólok. Kivéve, amikor igen, csak a rigó nem adta meg Pogba fejesét, máig nem értjük, miért. Aztán amikor a Juve kicsit belenyugodott, hogy ez a meccs meglesz valahogy, és ennek megfelelően mind a bolognai védelemre gyakorolt nyomás, mind a játékunk minősége drasztikusat zuhant, egy szemkápráztató támadás végén megszereztük a vezetést. Pogba löbbölése (erre mondja a szaknyelv: kulcspassz) után Giaccherini is a tökéletes megoldást választotta, amikor az üresen érkező Quagliarella elé tálalt. Gyönyörű gól volt, talán az idei legszebb találatunk.
A gól után aztán még a korábbinál is visszább kapcsolt a Juve, és egyre erősebben rázta a pofonfát: előbb Caceres adott kvázi-gólpasszt Pazienzának, aztán De Ceglie ismételte meg ugyanazt, viszont Taidernek nincs juvés kötődése, ezért ő nem mellé törte, hanem bebaszta a hosszú sarokba, mint a szart. 70. perc: közelít a torkunk felé a rozmárpöcs.
A szakvezetés azonnal reagált, 10 percen belül az összes csatárunk a pályán volt (Matri kivételével), de úgy éreztük, már nem fogunk tudni felpörögni eléggé egy gólhoz. Aki ránk cáfolt, az Giovinco volt: az apród óriási lendületet hozott, ügyesen szedte össze a labdákat a középpályán, 18 játékperce alatt 16-szor passzolt 93 százalékos pontossággal (Q 72 perc alatt 28-at passzolt), és köztük volt az a tökéletesen betekert zsuga is, amit a lefújás előtt egy perccel Pogba a kapuba fejelt. Giovinco beállítása egyrészt remek döntés volt, ugyanakkor azt is jelentheti, hogy ismét nem sikerült eltalálni, melyik csatárral kellett volna kezdenünk.
A számok alapján mind Bendtner, mind Quagliarella jól teljesített, ezzel szemben az igazság az, hogy még a gyengébb statokkal rendelkező dán volt a jobb, és jónak még ő sem volt mondható. Q jól célzott, hiszen minden lövésével eltalálta a kaput, de veszélyesnek egyik sem volt mondható, szemben Bendtnerével, aki 30-ról kis híján beragasztotta élete gólját. A dán jól tartotta meg a labdákat, volt néhány jó passza, de gólt lőni fogalmunk sincs, hogyan fog, mert érződik rajta, hogy legalább három helyzet kell neki egy gólhoz, viszont ennyiszer nem kerül helyzetbe meccsenként. Quagliarella már más eset, tegnap sem volt igazán meggyőző, bár próbálkozott becsülettel.
Aki viszont nemcsak meggyőző, de roppant reménykeltő volt, az Pogba. Vidal helye az, amit gyakorlatilag neki találtak ki, hiszen egyrészt abszolút kétlábas (az ilyenek a bal oldalról indulva eredményesebbek, mint a másik oldalról), amit bődületes kapufájával bizonyított – ha még kellett bizonyítania a Napoli elleni balos után, másrészt pont azok az erényei, amik erre a posztra kellenek. A beljebbihez nem passzol (még) elég jól, a hátrábbihoz (még) nem ütközik elég határozottan, az előrébbhez (még) túl sokat dobálja magát. Viszont ott, ahol most játszott, ficánkolt: hat kulcspassza volt, szöktetései (3) és hosszú labdái (2) mind pontosak voltak, emellett négyszer szerelt egy az egyben, adott egy zseniális gólpasszt, fejelt egy győztes gólt, és lőtt egy óriási kapufát. Zokognunk kell, hogy tavaly után idén is ingyen hoztuk el az év igazolását.
Írásbeli megrovásban részesítjük De Cegliét, aki nemcsak a gólpassz miatt játszott szarul, hanem egyébként is, és óva intjük a szakvezetést, hogy újra egymás mellé tegye őket Giaccherinivel, aki előre használható, hátrafelé viszont nettó emberhátrány. Pirlo szolid alibizésébe azért belefért néhány szép passz, Isla is javulgat, más kérdés, hogy ez még mindig nagyon kevés tőle. A védelmet nem szeretnénk még egyszer ilyen felállásban látni, egy Bolognánál hajszállal erősebb csapat megbüntette volna az idegenül mozgó hátvédsort, arra mernénk fogadni.
Nem szabad elfelejteni, hogy kvázi az egész évünk az előttünk álló hónapon múlik. Ha csak innen nézzük, pihent(ebb), talán élesebb játékosokkal futunk neki a novembernek, amikor megütközünk a Hullarablókkal, meg jön a Lazio is, arról nem is beszélve, hogy most kell majd kiharcolni a BL-továbbjutást is. A tegnapi játékkal (és felállással) ez nem fog sikerülni, szerencsére tudjuk, hogy ez most csak a Bolognának szólt.
A különbség az iksz és a győzelem között: Paul Pogba
