Korábban két, igen részletes írás is (egyik itt, másik itt) született Détári kalandjairól a Juventusban. A szerdai, Bologna-Juventus meccs kapcsán most olvasható múltidézőnkben szintén bejön a képbe Döme (szerintem a 80-as évek kimagaslóan legjobb magyar játékosa), aki egyik főszereplője lehetett volna az 1991. 1990. november 11-én játszott bolognai bajnokinak. A botrányos Maifredi-időszak apró sikereinek egyike.
Korábban két, igen részletes írás is (egyik itt, másik itt) született Détári kalandjairól a Juventusban. A szerdai, Bologna-Juventus meccs kapcsán most olvasható múltidézőnkben szintén bejön a képbe Döme (szerintem a 80-as évek kimagaslóan legjobb magyar játékosa), aki egyik főszereplője lehetett volna az 1991. 1990. november 11-én játszott bolognai bajnokinak. A botrányos Maifredi-időszak apró sikereinek egyike.
A bajnokság 8. fordulójában még úgy tűnt, hogy a Juventusnak komoly céljai lehetnek az 1990-1991-es idényben, hiszen a csapat a fantasztikusan erős Sampdoria mögött a második helyen állt, emiatt is kötelező feladatnak tűnt az utolsó előtti Bologna legyőzése. A Juve kispadján az éppen a Bolognától érkező Luigi Maifredi ült, akinek az 1990 nyarán csilliárdokból megerősített keretből a bajnoki címet kellett volna kihoznia.
36 ezer szurkoló várta a csapatokat a Dall'Arában (a hazaiaknál a 80-as évek juvés aranycsapatának két tagja, Bonini és Cabrini is helyet kapott). A tudósítások dícsérték a meccs színvonalát, ugyanakkor össztüzet zúdítottak a játékvezetőre, Baldasra, aki akkor adott büntetőt, amikor nem kellett volna, amikor pedig kellett volna, akkor nem adott. Két tizenegyest ítélt meg, az egyiket a 65., a másikat a 73. percben: az elsőt Roberto Baggio belőtte, a másodikat Détári kihagyta. Détári (Bruno Bernardi torinói újságíró a meccsről írt cikkében a magyar Platininek hívta) ettől függetlenül a mezőny egyik legjobbja volt. A Juventus 1-0-ra győzött, a bolognai közönség a vendégeket és a bírót szidta.
"Az egyiknek sikerül...
A balhé a meccs után folytatódott. Poli, a hazaiak csatára még akkor húzta fel magát, amikor a bíró befújta a Juventus büntetőjét: szerinte Schillaci feldobta magát. A reklamálásért sárga lapot kapott, majd egészen a végéig szócsatát vívott az 1990-es vb gólkirályával. Aztán - állítása szerint - a lefújás után Schillaci megütötte őt az öltözőfolyosón. A Juventus részéről nem kommentálták az esetet (Poli valószínűleg provokált, ő is elismerte, hogy visszafogottabbnak kellett volna lennie). A Bologna edzője, Luigi Radice (jelentése: gyökér) a játékvezetőt vonta kérdőre az öltöző előtt. "Schillaci mindig dobja magát, ahogy hozzáérnek. Ismerem őt, régen is folyton ezt csinálta, és nagyon sok büntetőt harcolt így ki."
...a másiknak nem"
Détári azt mondta a meccs után, hogy úgy érezte, jól lőtte meg a büntetőt, de Tacconi a világ egyik legjobb kapusa. "Két éve nem hibáztam tizenegyest" - nyilatkozta elszontyolodva. Maifredi szerint az utolsó 15 perc alapján a Bologna megérdemelte volna a döntetlent.
A meccs összefoglalója fellelhető itt (3:32-nél nyilatkozik Détári, riporteri kérdésre, miszerint igazságosabb lett volna-e a döntetlen, igennel válaszolt, majd elnézést kért csapattársaitól és a szurkolóktól az elhibázott büntető miatt).
Luigi Maifredi egy évét a Juventus történelmének egyik legszürkébb idényeként jegyzik, és van is ebben valami. Maifredi személyiségére a legenyhébb és legtalálóbb jelző a "jellegtelen" (ne keverjük össze a jellemtelennel, mint amilyen pl. én is vagyok). Próbáljuk ki, hogy lemegyünk a közértbe, és ott rákérdezünk az eladótól Maifredi nevére: tuti, hogy még nem is hallott róla! Erről ennyit!
UPDATE: A videóra mutató link javítva. Aki emiatt nem volt elégedett az írással, az pereljen nyugodtan, megérdemeljük a sorsunkat.
UPDATE: Sajnos a bevezetőben elírásra került az évszám. Nem 1991, hanem 1990. Ami logikus is, hiszen lentebb azt írom, hogy az 1990-1991-es idényben történt, ami ugye nem lehetett 1991 őszén. Nem mentegetőzni szeretnék, de nagyon fájt a lábam, miközben írtam a posztot, mert feltörte a magassarkúm (mármint a lábamat, nem a posztot).
