Szenvedéstől görcsbe rándult ujjacskáink tegnap képtelenek voltak bármi olyat kiizzadni magukból, amely Cagliari elleni kínszenvedést megfelelően értékelte volna. Meg persze ott volt az esti derby, azt is meg kellett várni: ott tulajdonképpen a Juventusnak megfelelő eredmény született, egyúttal az Inter sikere egy egyre veszélyesebben közeledő ellenfélre is felhívja a figyelmet.
Szenvedéstől görcsbe rándult ujjacskáink tegnap képtelenek voltak bármi olyat kiizzadni magukból, amely Cagliari elleni kínszenvedést megfelelően értékelte volna. Meg persze ott volt az esti derby, azt is meg kellett várni: ott tulajdonképpen a Juventusnak megfelelő eredmény született, egyúttal az Inter sikere egy egyre veszélyesebben közeledő ellenfélre is felhívja a figyelmet.
Sosem tanultam újságírást, de ha elvégeztem volna egy újságírósulit, akkor a következő mondattal kezdeném: ha nekem valaki a bajnokság kezdete előtt azt mondja, hogy a Juventus 18 forduló után is veretlen marad, azonnal elküldtem volna orvoshoz. A veretlenségi széria remek dolog, de a tegnapi Juventus inkább hasonlított az előző két év csapatára, mint nem. Nagy általánosságban az történt, hogy Contéék viszonylag kényelmesen – de különösebb átütő erő nélkül – letudtak egy győztes félidőt, majd az esélyt megszimatoló Cagliari gyorsan eldöntötte, hogy itt nem lesz ma három pont. Cossú gólja után ugyanis a Juventus ugyanazt a fantáziátlan labdagyömöszkölést mutatta be, amihez Ferrara és Del Neri idején hozzászokhattunk. (Ha persze marad az 1-0, akkor egy olyan posztot írhatnék, hogy ez a csapat egyre inkább hasonlít egy Capello-edzette együttesre.)
Szinte sorolni sem lehet a gyenge teljesítményeket, most mégis megpróbáljuk: Pirlo gödörben van, ez most már egyértelműen kijelenthető. Játékában semmi váratlan és fantáziadús nincs. Amikor jól megy neki, akkor igazi vezér, amikor meg nem, akkor csak egy totyogós vénember. Most az utóbbi szakaszban van: reméljük, hogy átlendülve a holtponton, olyan határozottan fogja irányítani a Juventus hajóját, mint amilyen határozottan egy, a part melletti melegbárt észrevevő tengerész irányítja a kikötőbe a járművét.
Lehet, hogy nem erre számítottunk, de Pepe nagyon fontos láncszeme lett ennek a csapatnak. Bizony. És nagyon nincs is ezzel gond. Tud futni, tud gólt lőni, sokoldalú. Igaz, valami miatt nem tartjuk igazán jó focistának – de nem lehet mindenki Leo Messi. Viszont Pepe is kipurcant, pótolni pedig nem tudja őt Conte. Ugyan, kivel? Krasziccsal, aki akkor sem lenne eredményes, ha egy szabálymódosítással a kapu mögött reklámtábla eltalálása is gólt érne? A szerb ügyesen azon van, hogy minimálisra tornássza le a vételárát. Tegnap kirakták egy picit a kirakatba, ráakasztották a „Leárazva” feliratot, de nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy létezik-e bármilyen sportág bármilyen sportegyesülete a világon, amelynél ő hasznosulhatna.
Egyelőre még focistaként
A Juventus gólja fantasztikus volt, dicséret a benne résztvevőknek, köztük a közvetlen gólpasszt adó Lichtsteinernek, akinek a válláról ideje lenne már lepakolni a terheket: a svájci bombaigazolás volt, de már ő sem bírja az iramot. És bár az elmúlt évek után még mindig felüdülés, hogy egy ilyen kis méregzsák rohangál a jobb oldalon, de félünk, hogy frissítés nélkül nem tudja visszanyerni azt a formáját, amely miatt beni eldobott engem, mint egy használt ruhát.
Lassan azt is látjuk, hogy miért kellett még egy csatár (bár nem biztos, hogy Borriello a jó választás): Matri statikus, lendületét vesztette, a műeséséért pedig külön tasli jár - ha továbbmegy, abból komoly helyzet alakulhatott volna ki. Del Piero mozdulatainak gyorsasága megmaradt, kár, hogy futni már nem nagyon bír, az még nagyobb baj, hogy láthatóan frusztrálja a góltalansága. De őt nem bántjuk, örülünk, hogy egyáltalán írhatunk még róla úgy, hogy a Juventus játékosa. Vucsinics kombinatív képességeiben óriási lehetőségek vannak, de ő is elfáradt: reméljük, nem az egész idényre, csak a mostani meccs végére.
Egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy bajnoki címre esélyes csapatban Bonucci neve standard kezdőként felmerülhet. Pedig felmerül (persze lehet, hogy a Juventus tényleg nem bajnokesélyes). A Cagliari egyenlítésénél duplán hibázott, egész lényét a bizonytalanság hatja át, annyira pedig nem gólerős, hogy ezeket könnyen elnézhetnénk neki. Kellemes meglepetés volt viszont De Ceglie játéka: rengeteg labdát szerzett, kifejezetten hasznosan focizott, én határozottan fejlődőképesnek látom. Kár, hogy egy senki vagyok, így nem számít a véleményem.
A végére egy közérdekű bejelentés: az Inter hivatalosan is bejelentkezett a scudettóra.
