Ma ismét a kedvenc idényünkre, az 1994-1995-ös szezonra tekintünk vissza. A Juventus és a Parma bajnoki versenyfutása határozta meg a bajnokságot, csúcsösszecsapásuk 1995. január 8-án zajlott le: visszatérés abba az időbe, amikor az olasz foci két legmeghatározóbb együttese a Juve és a Parma volt. Az idény meccse előtt a táblázaton a Parma állt az élen 31, a Juventus pedig a második helyen 30 ponttal, eggyel kevesebb mérkőzéssel. A rangadó végül az egyik legkönnyebb idegenbeli Juventus-sikert hozta (3-1), miközben a hazaiak a bajnokság talán leggyengébb produkcióját nyújtották.
Ma ismét a kedvenc idényünkre, az 1994-1995-ös szezonra tekintünk vissza. A Juventus és a Parma bajnoki versenyfutása határozta meg a bajnokságot, csúcsösszecsapásuk 1995. január 8-án zajlott le: visszatérés abba az időbe, amikor az olasz foci két legmeghatározóbb együttese a Juve és a Parma volt. Az idény meccse előtt a táblázaton a Parma állt az élen 31, a Juventus pedig a második helyen 30 ponttal, eggyel kevesebb mérkőzéssel. A rangadó végül az egyik legkönnyebb idegenbeli Juventus-sikert hozta (3-1), miközben a hazaiak a bajnokság talán leggyengébb produkcióját nyújtották.
„A Juventus a pálya minden pontján, a játék minden elemében felülmúlta a Parmát“ - írta másnap Lodovico Maradei a La Gazzetta dello Sportban. Hiába szerzett vezetést Dino Baggio, a Juventust ezt csak felbátorította. Az első félidő színtelen-szagtalan játékot hozott, de a Juve már ekkor is határozottabbnak és szervezettebbnek tűnt ellenfelénél. Marcello Lippi csapata már ebben a játékrészben is veszélyesebb volt, akadt néhány igen ígéretes akciója, míg a Parma csak egy szöglet utáni Branca-fejest tudott felmutatni.
A második félidő 12. percében Asprilla kiugratása után Dino Baggio egy szép lövéssel megszerezte az egyébként érdemtelen vezetést a Parmának. Öt percre rá Sousa egy oldalszabadrúgására pocsékul jött ki Galli (Buccit le kellett cserélni, mert az első félidőben összeütközött Torricellivel, a hazai kapusnak eltört a lába), a labda pedig érintés nélkül a hálóba került. Majd két olyan pillanat következett, amelyben elévülhetetlen szerepet játszott Vialli: először az ő beadását fejelte be fantasztikus csukafejessel Ravanelli, majd szintén ő volt az, akit Apolloni tizenegyest érően buktatott - a büntetőt Ravanelli belőtte. A hazaiak számára a kegyelemdöfést Couto kiállítása adta meg, az egyenlítés igen halvány reménye abban a pillanatban elillant. „Nem hisszük, hogy a két csapat között valóban ekkora a különbség. Bár a Juventus - a Genoa elleni döntetlent kivéve - egy hosszú győzelmi szériából érkezett a meccsre, amely mindenképpen tiszteletet érdemel, de a Parma is jó formában lévőnek tűnt, hazai pályán eddig az összes mérkőzését megnyerte. Az igazság azonban az, hogy Lippinek az összes lépése bejött, míg Scala hibákat követett el, a meccs után pedig magára vállalta a vereség teljes felelősségét” – írja a Gazzetta.
Melyek voltak Lippi jó döntései? Például Torricelli játszatása. A Juventus baloldali védője teljesen kikapcsolta Asprillát. Ravanellit és Del Pierót kitolta a csatársor két szélére, amelyre azért volt szükség, mert a sérüléséből felépült, a szélsőjátékot hatékonyan segítő Di Livio játékát nem akarta kockáztatni. A Juventus középpályája szinte megfojtotta a Parma támadójátékát, jellemző, hogy Peruzzinak csak egyszer kellett nagyobbat védenie, míg a Juve akcióiban állandóan ott volt a veszély. Scala talán legnagyobb hibája az volt, hogy kispadon hagyta Pint, aki lendületet adhatott volna a hazai középpályának. A Parma az ezt megelőző idényben sem tudott a legfontosabb mérkőzésen jól teljesíteni, akkor 0-0-át játszott a Milan csapatával. Ezúttal pedig még nagyobb csalódást okozott. Nem úgy a játékvezető, Ceccarini, aki fantasztikusan bíráskodott, hiba nélkül hozta le a rangadót.
Marcello Lippi nyilatkozata: „Ez egy szép délután volt, de még vár ránk 20 mérkőzés. Csak azt tudom mondani, hogy a Juventus ma meggyőzően játszott, nem óvatoskodott. Jól megfogta a Parma három támadóját. Tetszett nekem ez a Juventus, mind taktikai, mind technikai, mind pedig erőnléti szempontból, de leginkább annak örülök, hogy volt a játékának karaktere. Kapott egy gólt, de sikerült felállnia, és teljesen megérdemelten győzött. Voltak hiányzóink Porrini és Kohler személyében, ha ők a rendelkezésemre álltak volna, akkor másképp állítom össze a csapatot. Paulo Sosusa? Ő az alappillér, mondhatnám, hogy ő a ragasztó, amely összefogja az együttest. Mindenki más csak utána jön. Nagyon jól játszott, lőtt egy gólt, ez volt az első, de remélem, hogy nem az utolsó találata. Tacchinardi, Torricelli, Carrera? Mindannyian fantasztikusak voltak. Vialli? Neki már nem kell bizonyítania. Valóban, kétséges volt a szereplése, de amikor megtudtam, hogy már nincsenek nagy fájdalmai a térdében, akkor biztosság vált előttem, hogy vállalni fogja a játékot. A Juventus jó úton halad, hogy egy nagyszerű csapattá váljon. Júliusban elkezdtünk egy munkát, de még mindig nagyon sok a tennivalónk. Az biztos, hogy egy ilyen győzelem óriási lelkierőt ad nekünk. Parmában, egy bajnoki címre törő, és a bajnoki címhez szükséges tudással rendelkező ellenféllel szemben győzni mindenképpen azt jelzi, hogy ez egy taktikailag érett csapat.”
Gianluca Vialli remek formát mutatott, nem csak a pályán, hanem azon kívül is. A támadó a vasárnap esti „Domenica Sportiva” c. műsorban exkluzív interjút adott: „Remekül érzem magam. A térdem miatt egy picit aggódtam, mert recsegett-ropogott. Valóban féltem attól, hogy nem játszhatok, mert még ma reggel is be volt dagadva a lábam: de aztán pályára tudtam lépni. A Parma elleni meccs nagyon jól sikerült. Nyugodtan mondhatom, hogy a Juventus tökéletesen játszott. Meg akarjuk nyerni a scudettót, hiszen a klubnak már 9 éve nem sikerült.” A meccs után a duplázó Ravanellit mindenki arra emlékeztette, hogy 1977-ben Bettega a finn válogatott ellen szinte pontosan ugyanilyen gólt fejelt. „Hogy olyan volnék, mint Bettega? Ő sok hasonló gólt szerzett, nekem a fejes nem az igazi erősségem, de sokat dolgozom a fejjátékomon, egyre jobban megy. Már az elején betalálhattam volna Sousa tökéletes passza után, de ezen a fagyos talajon olyan furcsán pattant a labda. Aztán Vialli nagyszerű beadását már értékesítettem. Luca fantasztikus volt. Ez a Juventus tőle és Baggiótól olyan erős, amilyen. Robi hívott minket a mérkőzés előtt, pont akkor, amikor Lippi a taktikai eligazítást tartotta. Óriási energiát adtak a szavai. Ha visszatér, még erősebbek leszünk. Jó formában vagyok, de mindent, amit elértem, saját erőmből tettem. Hálás vagyok a Jóistennek. Már csak egyet kérek tőle: a születendő gyermekem egészséges legyen. Épp mára lett kiírva a feleségem, bármelyik pillanatban érkezhet a pici. Lucának fogják hívni. De nem Vialli tiszteletére! A góljaimat egy Fabio nevű, 11 éves kisfiúnak ajánlom. Perugia tartományban, Tuoro településen lakik, leukémiás. Karácsony előtt engedték ki a sterilszobából, írt nekem levelet, amelyben azt kérte, hogy szerezzek neki gólokat. Íme: ezek az ő góljai, neki ajánlom a találataimat.”
A Juventus könnyű győzelméhez kellettek Nevio Scala taktikai hibái is. A Parma edzője teljes mértékben magára vállalta a felelősséget a rangadón elszenvedett kudarcért: ”Úgy gondolom, hogy ma minden lépésem balul sült el. Hibáztam a kezdőcsapat összeállításánál, aztán hibáztam a meccs közben is, hiszen nem tudtam úgy belenyúlni a találkozóba, hogy az nekünk kedvező legyen. Én vagyok a vereségünk legfőbb felelőse. Gyengén játszottunk, nagyon gyengén. Teljesen felesleges tagadni. Minket csak kritika érhet, a dicséret pedig csak a Juventust illeti meg. A második félidőben sokkal határozottabbak voltak nálunk. A borzalmas első félidőt követően nem változtattam semmin, mégis megszereztük a vezetést. Ekkor, 1-0-nál kellett volna lépnem – de nem tettem meg. Be kellett volna hoznom egy középpályást valamelyik támadónk helyett. A játékosaim ezúttal nem tudták orvosolni a ballépéseimet. Hogy melyek voltak a konkrét hibák? Például a felívelések: állandóan hosszú labdákkal próbálkoztunk, pedig ez nem a mi játékunk. Hiányzott a korábban ránk annyira jellemző nyugodt játék. Tulajdonképpen három támadóval álltunk fel, ez legutóbb bejött, de rá kellett jönnöm, hogy ehhez a felálláshoz másféle játékmechanizmust kell kiagyalnom. A szélről nem kaptak elég támogatást a csatárok. Rettenetesen sajnálom a szurkolóinkat, akik az első perctől az utolsóig bíztattak minket. Nem lehet már utólag mit tenni, de elfogadom, hogy talán Pinnel szervezettebbek lehettünk volna. Bár így is megszereztünk a vezetést, és ha sikerült volna megtartanunk az előnyt…”
Giorgio Pedraneschi, a Parma elnöke sem keresett kifogásokat: „Az első félidő borzalmas volt, aztán Galli hibája után összeomlott a csapat. Folytatódik a rossz sorozatunk, a naptári éveket mindig gyengén kezdjük. Pin mellőzése? Biztos vagyok abban, hogy nem egy játékos határozza meg a csapat játékát, de meglehet, hogy Pin segíthetett volna nekünk. De az az igazság, hogy a labdarúgóink nem nyújtották a maximumot a Juventus ellen. A 90 perc során egy pillanatig sem fedeztem föl a pályán az igazi Parmát. Sajnos Asprilla is gyengén játszott, de hát a csatársor egyik tagja sem remekelt. Ismétlem, az egyenlítő gól után összeomlottunk. De nincs még veszve semmi: a bajnokság hosszú.” Calisto Tanzi, a Parmát tulajdonló Tanzi-család feje így látta a mérkőzést: „Nem volt jó meccs. Nem teszek szemrehányást a csapatnak, elég az, hogy kikaptak 3-1-re. Sem mi, sem a Juventus nem játszott jól. Igazán remélem, hogy ez még nem jelenti a bajnokságunk végét. Még 19 mérkőzés van hátra. Vasárnap Firenzébe utazunk, ahol a sérülések és az eltiltások miatt nehéz dolgunk lesz.” A Parma helyzetét azt sem könnyítette meg, hogy a héten eljárás indult Faustino Asprilla elleni lőfegyverrel való visszaélés miatt. Sőt, ahogy Tanzi említette, sorjáznak a sérültek és az eltiltottak a klubnál.
A Bucci, a Parma kapusa Torricellivel ütközött, és el kellett hagynia a pályát. Többhetes kihagyás várt rá. Nevio Scala: „Ez egy nagyon súlyos sérülés, ő nehezen adja fel, de most nagy fájdalmai voltak. Nem tudott lábra állni. Lehet, hogy be kell vetnünk Taffarelt. Bár jelenleg nincs csapata, de 95 nyaráig még elvileg szerződésben állunk vele. Nem ismerem pontosan a szabályokat, de úgy gondolom, hogy megoldható a dolog.” Taffarel ekkor Brazíliában tartózkodik, épp egy japán ajánlatot utasít el, elvileg tehát nem szerződött máshova. Di Chiara szintén megsérült, míg Minotti, Couto, Crippa és Asprilla eltiltás miatt kénytelen kihagyni a Fiorentina elleni mérkőzést: „Négy játékosunk volt, akiket fenyegetett az eltiltás réme: mindegyikük besárgult, sőt, Coutót ki is állították. Csőstül jön a baj…”
A Parma játékosai elismerték a vendéggyőzelem jogosságát. Minotti: „1-1-nél sem álltak meg, győzni akartak mindenáron. Hogy Scala hibája lenne az egész? Ez nem igazságos megközelítés, a mi felelősségünk is a vereség.” Apolloni sem magyarázta túl az eredményt: „Megérdemelték, mert ők kontrollálták a mérkőzést. Bár Viallit valóban megrúgtam a büntető előtt, de ő amúgy is erre várt. Galli pedig azt mondta nekem, hogy valakinek a könyökével találkozott az egyenlítő gólnál. Nem tudom, hogy Couto, avagy Ravanelli könyöke volt-e.”
PARMA-JUVENTUS 1-3 (0-0)
Parma, 7560 bérletes, 19542 fizető néző. Vezette: Ceccarini (Livorno) 8.
Parma: Bucci 0 (30’ Galli 5) - Apolloni 6.5, Sensini 5.5, Couto 4, Di Chiara 5.5 (48’ Benarrivo 6) - Minotti 5, D. Baggio 6, Crippa 6 - Zola 5 - Asprilla 5.5, Branca 5. Edző:Scala. Kispad: Castellini, Pin, Caruso.
Juventus: Peruzzi 6 - Ferrara 7, Fusi 6 (60’ Jarni 6), Carrera 6.5, Torricelli 7 - Sousa 7 (84’ Marocchi 0), Tacchinardi 7, Conte 7 - Vialli 7.5, Del Piero 6, Ravanelli 7. Edző:Lippi. Kispad: Rampulla, Orlando, Di Livio.
Gólszerző: D. Baggio (P) az 57., Sousa (J) a 62., Ravanelli (J) a 70. és (11-esből) a 74. percben.
Kiállítva: Couto (két sárga lap) a 87. percben.
Sárga lap: Minotti, Asprilla, Crippa, Couto, ill. Conte, Torricelli és Jarni.
Szögletarány: 5-1.
Kapuralövés: 2-3.
Kaput elkerülő lövés: 5-7.
Szabálytalanság: 21-33.
Lesek aránya: 2-9.
Doppingvizsgálat: Di Chiara és Minotti, ill. Ferrara és Marocchi.
