Nyerni jó, Rómában meg különösen. Már önmagában emiatt örömteli a tegnapi eredmény - attól függetlenül, hogy az embernek egyből az jut az eszébe, hogy kár, hogy nem csak rangadókból áll a bajnokság. A hajtás után értékelünk!
Nyerni jó, Rómában meg különösen. Már önmagában emiatt örömteli a tegnapi eredmény - attól függetlenül, hogy az embernek egyből az jut az eszébe, hogy kár, hogy nem csak rangadókból áll a bajnokság. A hajtás után értékelünk! Előzetesen nem sok esélyt adtam volna a Juvénak a pontszerzésre a Roma ellen: újabb sérültekkel "gazdagodtunk", köztük a múltkor egyedüliként futballistát idéző Del Pieroval, Motta, Grosso ismét a csapatban, és még Buffon is kidőlt. Az előjelek ellenére azonban elég tisztességes teljesítményt nyújtott a csapat, ráadásul Grosso és Storari nem hogy gyengítették volna a Juventust, hanem a legjobbak közé tartoztak a pályán!
Delneri 4-3-3-nak álcázott 4-5-1-es felállásban küldte fel a csapatot, ami persze nem kis részben a sérülések miatt alakult így - hiszen nem igazán volt bevethető csatára Matrin kívül. Tipikus olaszos játékot nyújtottunk, azaz az ellenfélnek átengedve a területet vártunk a lehetőségre. Persze várhattunk volna napestig, ha az első félidőben Storari nem mutat be vagy három óriási bravúrt. Egy-egy gyengécske meginduláson kívül ekkor még a támadójátékunk vérszegény volt, a Roma uralta a meccset - bár a 46. percben Matri alaposan rájuk ijesztett, de a nem túl jól átvett labdát épp hogy sikerült Doniig elrúgnia.
A második félidőben - talán ráébredve arra, hogy a Roma egyáltalán nem olyan veszélyes, mint attól féltünk - kijjebb merészkedtünk, és aztán olyat láttunk, hogy még most is nehéz elhinni. Egy Matri-Grosso összjáték után a balhátvéd olyan csellel etette meg a védőjét, hogy az vélhetően még mindig csúszik, majd Kraszics elé emelt, aki a kapásból bevágta. Szürreális jelenet volt, nem hittem, hogy edzésen kívül is tudnak ilyet a srácok - őszintén szólva Grossoról azt hittem, még edzésen sem... Aztán Pepe lábában maradt a második gól, majd Menezében az egyenlítés - kiegyenlített volt a meccs, bár az látszott, hogy a Roma nem nagyon tud mit kezdeni a Juve szilárd védekezésével. De már érkezett az újabb csoda: Grosso megint gólpasszt adott. Bár ezúttal valószínűleg véletlenül, hiszen nagyon úgy tűnt, hogy Aquilaninak(?) szánja a labdát, az tökéletes lett Matrinak, aki maga sem hitte, hogy nincs lesen (nem volt), de aztán lesz, ami lesz alapon Doni lábai között belőtte a másodikat. Innentől eldőlt a meccs, és egyértelműen uraltuk a pályát.
A győzelemmel hetedikek vagyunk, két ponttal a Roma mögött, az örök optimistáknak pedig: nyolccal az Udinese mögött. A siker azt jelenti, hogy továbbra is harcban állunk az EL helyért - bár ki tudja, hogy a klub és a játékosok mennyire akarják azt elérni. A Roma pedig ezzel a vereséggel vélhetően lemondhat a BL helyezésről - ezért a poszt címe is. "Anyánk", a Nemzeti Sport szerint "nem játszott jól, de nyert a Juve" - szerintem jól játszott, és a maximumot a meccsből kihozta a megtizedelt csapat. Persze, ha csak a sziporkázó támadójáték lehet jó játék, akkor valóban nem voltunk jók... Én azonban úgy látom, hogy fegyelmezetten, néha önfeláldozóan küzdve, megérdemelt sikert arattunk. A győzelem egyik fő letéteményese Storari volt, aki joggal tart igényt arra, hogy ő legyen a kezdőkapus - ezt egyébként egy meglehetősen éles hangú nyilatkozatban meg is tette a meccs után. Az is látszott, hogy a Barzagli-"valaki" kettős jobban működik, mint a Bonucci-Chiellini kettős. Grosso két gólpasszával nem tudok betelni, de amúgy jól is védekezett.
Végezetül: magam is vívódom azzal kapcsolatban, hogy kell-e az EL szereplés. Nem lenne rossz, ha a Juve azt a kupát is begyűjtené, és mi lennénk az egyetlen klub, amelyik minden elérhető nagy európai kupát begyűjtött. Ugyanakkor persze felmerül a kérdés, hogy mi van, ha ez a jövő évi bajnoki szereplés kárára menne?
