„szerintem ugyanúgy benne van a holnapiban az erődemonstráció ("nem vagyunk _annyira_ szarok, mint a bayern ellen"), mint a darti által felvázolt, alulmotivált fos. jobban érdekel a csapat hozzáállása, mint az eredmény.”
SzárnyasSzavú S4tchy a Bianconeri listán
„szerintem ugyanúgy benne van a holnapiban az erődemonstráció ("nem vagyunk _annyira_ szarok, mint a bayern ellen"), mint a darti által felvázolt, alulmotivált fos. jobban érdekel a csapat hozzáállása, mint az eredmény.”
SzárnyasSzavú S4tchy a Bianconeri listán
Az apátia ránk is átragadt kicsit, hiszen a kiesés óta nem volt posztunk, így talán jogosan tartunk tőle, hogy a csapat – különösen a tegnapi Milan-Napoli kilátástalan játékát látva – is kicsit belealszik a hátralevő fordulókba. A napokban már Darti is hangot adott félelmeinek, miszerint a BL-kiesés megalázó természete és a bajnokságban összeharácsolt komoly előny együtt már problémát okozhat a fejekben. Ráadásul a Lazióról beszélünk, akik ellen Contének mindig meggyűlt a baja. 
Persze, hogy mindenki emlékszik Alex góljára tavalyról. Arra viszont már talán kevesebben, hogy az a meccs nagyon hasonlított az idei Lazio-meccsekre: ment a Juve, meglett a vezetés, de a rómaiak kvázi az egyetlen kaput találó lövésükből (fejesből) egyenlítettek, és nem bírtunk Marchettivel. A 81. percben jött Alex, pedig már alig hittünk a győzelemben. Aztán Rómában éppen két ziccere volt egymás után a Laziónak, a másodikból leindultunk, és a csodálatos kontra végén Pepe benyomta a meccs egyetlen gólját. Ez sem volt egy gálaelőadás. Idén először a bajnokin nőtt a seggéből is keze Marchettinek (0-0), majd jött a kupapárharc, ahol Torinóban Pelus gólját újra Mauri egyenlítette ki, a visszavágón pedig őrületes hajrá végén kiestünk. Tehát tavaly két nehéz győzelem, idén két bosszantó döntetlen, és egy még bosszantóbb vereség a mérlegünk.
Ehhez vegyük hozzá a bevezetőben vázolt motivációs problémákat, amikhez csak hozzátett, hogy tegnap a Milan-Napolin a számunkra legkedvezőbb eredmény született. Most már senki nem emlékszik rá, hogy két héttel ezelőtt legyalultuk az Izét, a közhangulat meglehetősen fagyos a Bayern által a pofánkba nyomott tükör miatt. A bajnoki címet már talán a játékosok is lekvittelték magukban, hiszen hét meccsen mindössze 11 pontot kell szereznie a Juventusnak, hogy biztosan bajnok legyen. (Kicsivel, zárójelben: ugye mindenkinek megvan, ahogy 2006-ban az Arsenal elleni negyeddöntős kiesés után nyolc forduló alatt majdnem elbalfaszkodtunk 10 pont előnyt?) És biztosan fáradtak is, mert nem akármilyen meccsek vannak mögöttük. Ezt a helyzetet kell kezelnie Contének, már csak azért is, mert ha nekimegyünk a Laziónak, szinte biztos, hogy nyerni fogunk.
A rómaiaktól hiányzik majd a komplett balszárny (Radu és Lulics), nem lesz ott a legrutinosabb védőjük, Biava, és lesz a csapatukban három olyan játékos, aki hosszú sérülés után tér vissza: Klose a Roma ellen még nem is bírta végig a meccset, Mauri másfél hónap, Stankevicius pedig egy év után játszik először. A védelem közepén az önveszélyes Ciani és a szintén keveset játszó Cana lesz, előttük pedig a biztosan hullafáradt Ledesma és a szar formában levő Hernanes kap szerepet. A Lazio kétszer is emberhátrányban játszott hosszú ideig, méghozzá hozzánk hasonlóan a hét közben (Fener), aztán a római derbin, ráadásul nekik egész évben az volt a bajuk, hogy rövid (és hitvány) a padjuk, így a kulcsjátékosok sokkal inkább szét vannak fingatva, mint nálunk. A BL-helyekről már valószínűleg letettek, számukra már csak egy fontos meccs lesz idén: a hazai pályán lejátszandó kupadöntő, ahonnan sokkal könnyebb kijutni az EL-be (hihetetlen, de nekik talán tényleg céljuk ez), mint a bajnokságban végigverekedni a hátralevő fordulókat.
Klose mellől hiányozni fog
Conte csak Chiellinire nem számíthat, az ő helyén valószínűleg Peluso kezd (de vajon miért nem az ezen a poszton közel tökéleteset nyújtó Caceres?), és a Gazzetta szerint Conte most fogja kipróbálni azt a 3-5-1-1-et, amit Münchenben kellett volna. Ez úgy néz majd ki, hogy
Buffon – Barzagli, Bonucci, Peluso – Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Pogba, Asamoah – Marchisio – Vucsinics
Ezt az indokolhatja, hogy bár a Lazio játékát Hernanes irányítja, a labdakihozatalok Ledesmán keresztül történnek, övé a Pirlo-poszt, így ha rajta folyamatosan ott kolonckodik Marcsi, be tudjuk őket nyomni a kapujukba. Ez nem rossz ötlet, már csak az a kérdés, ki fog gólt lőni, de hát ez egész évben kérdés volt, úgyhogy most nyugodtan tegyünk úgy, mintha tudnánk, éppen melyik középpályásunk talál majd be.
Keményen meg kell fogni a zseniális Klosét, nem szabad lövőhelyzetet engedni nekik 20 méteren belülről, mert gyakorlatilag a középpálya minden tagja kiválóan lő távolról, és ki kell fárasztani őket annyira, hogy az egyébként is roskatag védelmük záróizmai végül elengedjenek. És persze jó lenne nyerni, hogy megmutassuk, nincs semmi bajunk, köszönjük, jól vagyunk. Ez a cél ma este.
Ezt pedig lehetetlen megunni
