Mit mondjunk? Idegesek vagyunk. A tartalékos, kivéreztetett, támadók nélküli Juventus egy agyonnyert meccset adott le 1-1-re a kupában. Forr bennünk a düh, mert többet érdemeltünk volna. Mert Marchetti már megint úgy gondolta, hogy kivédi a szemünket. Mert a játékvezető nem adott meg egy tiszta büntetőt a Juventus javára. Mert egy olyan gólt kaptunk, amilyet az utcák-terek bajnokságában sem szokás. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Facebook-csoportunk igen aktív tagjainak véleményéből állítjuk össze a posztot - egyúttal példát mutatunk arra, hogy egy igazi szurkoló akkor sem veszíti el a józanságát, ha a dolgok nem a szája íze szerint alakulnak.
Mit mondjunk? Idegesek vagyunk. A tartalékos, kivéreztetett, támadók nélküli Juventus egy agyonnyert meccset adott le 1-1-re a kupában. Forr bennünk a düh, mert többet érdemeltünk volna. Mert Marchetti már megint úgy gondolta, hogy kivédi a szemünket. Mert a játékvezető nem adott meg egy tiszta büntetőt a Juventus javára. Mert egy olyan gólt kaptunk, amilyet az utcák-terek bajnokságában sem szokás. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal a Facebook-csoportunk igen aktív tagjainak véleményéből állítjuk össze a posztot - egyúttal példát mutatunk arra, hogy egy igazi szurkoló akkor sem veszíti el a józanságát, ha a dolgok nem a szája íze szerint alakulnak.
Tehát a Facebook-oldalunk hozzászólásai alkotják a mai írásunk alapját. A mérkőzés első félidejében zajlott ez a beszélgetés, amely során a fekete csíkkal jelzett hozzászólás Peluso észrevehetetlenségét hangsúlyozza ki. Majd a kommentelő megkérdezi, hogy ezután a teljesítmény után ki az, aki még mindig kiáll a vadonatúj igazolás mellett? Bár használhatna obszcén kifejezéseket, de mégis finom és kiérlelt kritika jelenik meg a hozzászólásban.
A második kommentcsokor már a meccs lefújása után született a következő bejegyzésünkre: “Marchettivel megint nem bírtunk, de a csatárhiány is ludas abban, hogy nem mészároltuk le érdemeinek megfelelően a Laziót. A viharvert védelem aztán végül csak összehozott egy teljesen érdemtelen vendéggólt, 1-1-gyel megyünk Rómába jövő héten, de látva a két csapat közti különbséget, egyáltalán nem aggódunk.”
Az első hozzászóló első mondata (“azért a falovat beengedem ebbe a mecsetbe is”) azt jelzi, hogy ő még bizakodik, ez a “faló” (azaz, Mauri gólja) befér még a “mecsetbe” (azaz, nem lesz gond, ez a gól még belefér, ettől még továbbjutunk). A következő mondat - akárcsak a “faló” említésével az első - szintén görög utalást tartalmaz: ez csak formailag kérdés, valójában nem az. Az olvasónk “hogy a pitámat nem ettem meg?" mondatával ezt akarja kifejezni: “hogyhogy nem sikerült eldöntetni már most a továbbjutást? ez van, majd Rómában eljön a mi időnk”.
A következő kommentelőnk attól tart, hogy De Ceglie megfázik, ezért jónak látná, ha a játékos betakarózna. Valóban cudar hideg volt tegnap Torinóban! Aztán közbeszúr egy mondatot, amely nem kapcsolódik a meccshez: valószínűleg családi kiszerelésű, vérnarancs-ízesítésű Fantát fogyasztott a meccs alatt, de ez akkora mennyiség, hogy meggyűlt vele a baja. Hozzászólásának utolsó mondata (akár az első) az aggodalomtól sugárzik: kéri, hogy Marchetti - a mély, sáros talajon - összepiszkolt lábát valaki törölje meg, mert balesetveszélyes. A “kis gyalogút” minden bizonnyal egy szleng, olyasmit jelenthet, hogy “az öt és felesen belül”.
A harmadik kommentköteg erre a Mauri-nyilatkozatra érkezett: "Jó eredményt értünk el, nagyon megszenvedtünk a második félidőben. Az első félidőben viszont jól játszottunk, szerintem megérdemeltük a döntetlent"
Az első kommentelőnk attól fél, hogy a pályán interjút adó focistát esetleg megtámadják a hazai szurkolók. Ezért tanácsként azt üzeni neki, hogy szedje a lábát onnan, ahogy tudja. A következő hozzászóló viszont nagyon elkenődött, és úgy gondolja, hogy egy kiadós, drága nyaralás tudja csak őt jókedvre deríteni. Innen üzenjük neki, hogy nem érdemes elszomorodni, van még esély a továbbjutásra! Végül pedig egy olyan megjegyzés következik, amely példaértékű kellene, hogy legyen: a vélemény alkotója nem ért ugyan egyet Mauri szavaival, de elismeri, hogy a Lazio kapitánya egy igazi klasszis (“ügyes ász”).
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ilyen minőségű kommentek születnek az immár 2600 főből álló Facebook-csoportunkban. Reméljük, hogy a jövőben is a mértéktartás, és az ellenfelek feltétlen tisztelete és a sajátjainkkal szembeni visszafogott kritika lesz a meghatározó.
Rómában pedig kiharcoljuk a továbbjutást!
