Olyanok vagyunk, mint Clint Eastwood, amikor belöki a kantin ajtaját, kiveszi a nyányós szivarkáját a bundás szájából, és körbenéz. Lebassza a nyerget a sarokba, fellibbenti a poncsóját, és szemkontaktust keres, hátha valakit szitává lyuggathat, miután kiveri belőle a meleg szart is, de senki nem mer ránézni. Mindenki lesütött szemmel bámulja a poharát. Clint a pulthoz sétál, rendel egy pohár meleg tejet, és angry birdsözni kezd.
A második legjobb olaszországi csapat jött Torinóba szombaton, és bár jeleztük, ez a meccs a három ponton kívül nem dönt semmiről, azért óvatosan megpendítettük, a Napolitól azért illik tartani. Főleg, mert a csapatkapitányunk és a legjobb csatárunk is csatlakozott az edzőnkhöz a lelátón, miközben az ellenfél legerősebb felállásában érkezett a pályára. A 2-0 ilyenformán azt jelenti, az uralkodásunk zsarnoki méreteket öltött.
Olyanok vagyunk, mint Clint Eastwood, amikor belöki a kantin ajtaját, kiveszi a nyányós szivarkáját a bundás szájából, és körbenéz. Lebassza a nyerget a sarokba, fellibbenti a poncsóját, és szemkontaktust keres, hátha valakit szitává lyuggathat, miután kiveri belőle a meleg szart is, de senki nem mer ránézni. Mindenki lesütött szemmel bámulja a poharát. Clint a pulthoz sétál, rendel egy pohár meleg tejet, és angry birdsözni kezd.
A második legjobb olaszországi csapat jött Torinóba szombaton, és bár jeleztük, ez a meccs a három ponton kívül nem dönt semmiről, azért óvatosan megpendítettük, a Napolitól azért illik tartani. Főleg, mert a csapatkapitányunk és a legjobb csatárunk is csatlakozott az edzőnkhöz a lelátón, miközben az ellenfél legerősebb felállásában érkezett a pályára. A 2-0 ilyenformán azt jelenti, az uralkodásunk zsarnoki méreteket öltött.
A fentiek fényében azért nem meglepő, hogy ez egy erősen ikszes meccs volt. Többet volt a labda a Napolinál, talán ők jutottak közelebb a gólhoz (Cavani kapufájánál), de a Juventusnak volt több helyzete, és lényegesen több kapura lövése is. A Napoli faparaszt taktikájának tökéletesen játszott alá Damato, aki nemcsak eltűrte, de stílusával meg is erősítette, hogy a Szuperkupa után újra érdemes szarrá rugdosni a Juve-játékosokat. Az meg közröhej, hogy a mieink több sárgát kaptak végül.
A pálya szinte felborult a hosszanti tengelyén, hiszen míg a Juventus a bal oldalon volt sokkal aktívabb, addig a Napoli is ugyanezt a szélt erőltette, így nem meglepő, hogy minden második percre jutott egy Maggio-Asamoah párharc, Chiellininek pedig nem kevesebb, mint 13 (!) tisztázása volt. A Juventus kiválóan zárta le ezt az oldalt, a Chiello-Marchisio-Asamoah hármas összesen 16 szerelést mutatott be, viszont a másik oldalon is jól zárt a védelem: Campagnaro frenetikus teljesítményt nyújtott, Maggio mögé sem nagyon sikerült bejutni, és középen is kiegyenlítettnek volt mondható a csata. A másik oldalon viszont semmi nem történt szinte az egész meccsen, Lichti és Zuniga tökéletesen kioltották egymást, ami mindkettőjük dicsérete és kritikája is egyben.
A pálya közepén találjuk a magyarázatot arra is, hogyan történhetett meg, hogy Torinóban egy vendégcsapatnál többet volt a labda, mint a Juventusnál. Mazzari valóban ráhúzta Hamsikot Pirlóra, de csak addig, míg Szundi át nem ért a másik térfélre, mert ott már területet védett a Napoli – rendszerint természetesen létszámfölényben. Ez okozta azt is, hogy a labdakihozatalok néhol erősen döcögtek, Pirlo meglepően kevésszer ért labdába (52) és még meglepőbben szar százalékkal (77) passzolt. Ugyanakkor a középkörből kilenc hosszú labdája volt, és ezek között bizony volt néhány gyilkos, de a golyó mindig besült a végén. A középpálya gyakori elvesztéséhez természetesen hozzájárult Vidal gyenge játéka is, ahogy a Chelsea elleni meccs óta szinte mindig, Arturo most is csak lézengett, sőt, ahogy ilyenkor szinte mindig, most is erősen kacérkodott a piros lappal.
Ezt a csatát nem mi nyertük
A Bianconeri fülledten erotikus listáján természetesen már a szünetben Pogbát követeltük a helyére, igazából nem is értjük, miért nem ő kezdett, mert tartjuk magunkat a véleményünkhöz, hogy a fufus sokkal inkább Marchisio/Vidal helyettese, mint Pirlóé. Machisio most is rendben volt, bár az ellenfél térfelén kicsit magára maradt, de védekezésben mindig oda helyezkedett, ahova kellett, nálam a mezőny egyik legjobbja volt.
Persze nem számítva a védőket, Chiello a whoscored szerint a mezőny embere volt (kicsit itt hazudnak azért a statisztikák), Barzáról is csak egyszer fordultak le a vele szemben amúgy nyomasztó sebességfölényben levő nápolyiak, Bonucci pedig úgy söprögetett, mint annak idején Montero: nem kért, nem osztott kegyelmet. Őszintén, nagyon megijedtünk, hogy komoly a baj a térdével.
És akkor a sarokpont, a csatárok. Quagliarellára nem szeretnénk sok szót fecsérelni: nagyon régen volt már az a szeptember közepén lejátszott két meccs, amikor azt hittük, végleg visszatért az élők sorába. Sajnos azóta értékelhető megmozdulása sem nagyon akadt, és ezen a szokásán tegnap sem változtatott: megjátszhatatlan volt, ha mégis hozzá került a labda, eladta, elpasszolta, elbaszta. A statisztikák alapján Giovinco sem volt sokkal jobb, az ő tegnapi játékát mégsem érheti számottevő kritika. Nagyot harcolt, sokat volt játékban, mutatta magát, kérte a labdákat, és nem szegte kedvét, hogy nem sok foganatja volt a brusztolásának. A Juve legnagyobb helyzeteti jobbára hozzá kapcsolható, nekem az utóbbi meccsekből most tetszett a legjobban – például sokkal jobban, mint amikor kettőt lőtt.
Szevasztok!
Qugliaraella játszatását azért sem teljesen értem, mert a Juve a támadásai közel kétharmadát a szélen vezette (a balon, nyilván), és sok lehetőség akadt centerezésre, ezért talán hasznosabb lett volna egy olyan csatár, aki hatékonyabban veszi fel a harcot a Napoli lombrágó középső védőivel. Igen, Matrira, vagy akár Bendtnerre gondolok, aki egyébként szépen halad az Elia által kitaposott ösvényen. Matri beállása után nem mozgott rosszul, bár szokás szerint kihagyta az első nagy helyzetét, másodikra meg már nem volt idő – bár én őszintén szólva azt hittem, ő bólintotta be Pirlo szögletét.
Én soha nem szerettem, ha csodacserékről beszélnek, még az olyan esetekben sem, mint a mostani, amikor két frissen becserélt játékos góljaival nyerünk a hajrában. Számomra sokkal örömtelibb, amit ez igazából jelent: a Juventus kerete mélyebb, mint Darti torka. Erre ugyanis rohadt nagy szükség lesz a következő időszakban is, hiszen a keret nagy része augusztus vége óta heti két meccset játszik, és ez nem változik ezután sem: szerdán Nordsjaelland, szombaton Catania, szerdán Bologna, szombaton Inter szerdán Nordsjaelland, szombaton Pescara a következő három hét programja. Emberes, na.
Végül felhívnánk a figyelmet Caceres lőlapjára: az első időszakában győztes gól a Lazio ellen, aztán a másodikban dupletta a Milannak, aztán kvázi győztes gól az Internek, most meg a Napolinak. A BL-döntőben akkor is be kell cserélni, ha közben eligazol máshova.
Juventus - Napoli 2-0 sezon 2012-2013 Serie A by suportergmi
