Valld be, szerettél volna sztár lenni. Sztárfocista, akár a megyeegyben, aki ingyen kapja a pocsékul sikerült meccs után is a macskafröccsöt. Sztárügyvéd, akinek előre köszönnek a városban, akit egyszerre tisztelnek a becsületes polgárok és a bitótól megmentett semmirekellők. Sztárújságíró, akit mindenki felismer a tévében, és akit évek óta ostromolnak a bulvárlapok, hogy engedje körbefotózni a villája alagsorában berendezett, bő 200 négyzetméteres büntiszobát. Sztároktatók, akiknek a végzős hallgató lányok (és természetesen fiúk) a diplomaosztón odasúgják a telefonszámukat. Sztárblogger, akit akkor is gyűlölködve vesz szájára az ellenfél, amikor a napnál világosabb, hogy magabiztossága megalapozott. Ezek vagyunk mi. De most nem a mi zsebeinkben fogunk turkálni.
Valld be, szerettél volna sztár lenni. Sztárfocista, akár a megyeegyben, aki ingyen kapja a pocsékul sikerült meccs után is a macskafröccsöt. Sztárügyvéd, akinek előre köszönnek a városban, akit egyszerre tisztelnek a becsületes polgárok és a bitótól megmentett semmirekellők. Sztárújságíró, akit mindenki felismer a tévében, és akit évek óta ostromolnak a bulvárlapok, hogy engedje körbefotózni a villája alagsorában berendezett, bő 200 négyzetméteres büntiszobát. Sztároktatók, akiknek a végzős hallgató lányok (és természetesen fiúk) a diplomaosztón odasúgják a telefonszámukat. Sztárblogger, akit akkor is gyűlölködve vesz szájára az ellenfél, amikor a napnál világosabb, hogy magabiztossága megalapozott. Ezek vagyunk mi. De most nem a mi zsebeinkben fogunk turkálni.
A Gazzetta dello Sport minden évben lehozza a Serie A játékosainak fizetését. Tisztázzuk, ezek az adatok esetenként a nyilvánosságra hozott szerződésekre, más esetekben találgatásokra, a Gazzetta értesüléseire alapozottak, így nem hitelesek, elsősorban iránymutatásul szolgálnak, meg természetesen imádunk ezeken csámcsogni. Nettó összegekről van szó, millió euróban; az olasz adózási szabályok miatt a játékosok bérköltsége a klub költségvetésében ennek nagyságrendileg a duplája. Az itt szereplő összegek nem tartalmazzák a bónuszokat, a szerény lakhatási támogatást, étkezési jegyet, térített BKV- GTT-bérlet árát. Tulajdonképp ez a zsebpénz.
Az alábbi két képen az előzmények láthatók: a nevekből könnyen azonosítható, hogy a 2009-10-es, ill. a 2010-11-es szezon fizetési adatairól készült a grafika. Csak összehasonlításképp: 3 éve Poulsen és Tiago összességében magasabb összegért vágták a fát, mint amennyit most az a Marcsi-Vidal duó keres, amelyikért állítólag 60 millió eurót ajánlott nyáron a Bayern. A lelkes, de kiszámíthatatlan Zebina többet keresett, mint a megbízható, terhelhető Forrest. Amauri sztárfizetését látva pedig még most is anyázva emlegetjük Alessio Seccót, aki Torinóba hozta az italobrazil csatárfenomént. A Secco helyét átvevő Marotta tehát az első képen szereplő keretet kapta feladványul. Két éve azt hittük, sikerült csodát tennie: a nem túl drágán vásárolt, Amauri bérének felét kapó Quagliarella minden eurócentért megdolgozott, úgy tűnt, Melo is méltó lesz a bő 2,5 milliós, olasz szinten magasnak számító béréhez, jól indult Aquilani, megszabadultunk a sérülékeny, korábbi góltermését hozni képtelen Trezeguet-től (ő amúgy az argentin bajnokságban mostanában is villant), az olasz mezőnyben idegenül kóválygó Diegótól, mindeközben sikerült 15 millióval összehúzni a gatyamadzagot.
2009-10 és 2010-11
Aztán azon a bizonyos Parma elleni meccsen megsérült Quagliarella, kiállították Melót, kiderült, hogy nincsenek helyetteseik, és végleg szétesett a csapat. Marottát joggal kutyázta az olasz sajtó, a szurkolók, és az előszeretettel idézett, Dartit sértő módon többek által orákulumnak tartott Moggi odáig ment, hogy Delneri helyett Marotta nyakába varrta a trágya bajnoki szereplést.
És akkor Marotta meghúzta a tutit: az Aquilani kölcsönszerződésében rögzített opcióval nem élt, a helyére idehozta kb. ugyanolyan fizetésért a Milánban kiégettnek tűnő Szundit. Átengedte Melót a törököknek, és gombokért megvette Vidalt. Nem adta el Marchisiót a Romának. Grygerát, Brazzót, Sissokót mind elengedte, helyükre nem igazolt sok ballasztot, Forrest a kezdőbe érkezett, Pazienza olcsón jött és keveset keresett, Zieglert pedig Conte kérésére pénzzé tettük. Amaurit és Jakit ugyan nem sikerült eladnia, de kölcsönbe elengedte őket, és idehozta Vucsinicset, aki szintén kulcsember lett. Ehhez tegyük hozzá, hogy már az előző szezonban rásózta a szerzetesi életet élő Legrót a Milánra, helyére érkezett ezen a szinten nevetséges 300 ezer euróért a Wolfsburg padján feltehetően a visszavonulását fontolgató Barzagli. Egy hetedik helyezett keretből az elsózhatatlanokkal együtt csinált bajnoki esélyes bandát, miközben a keret összességében ugyanannyit keresett, mint egy évvel korábban.
Hüpp-hüpp, Barbatrükk.
2011-12 és az aktuális állapot
A most lezárult mercatóra már csak apróbb simítások maradtak, de most látszik igazán az elmúlt 3 év munkájának eredménye. Idén a Juventus játékosai - hasonlóan a 2009-es kerethez - összesen 115 millió eurót keresnek, de posztonként jellemzően jobb játékosok alkotják a csapatot. Elég, ha a korábban említett dán-portugál csodakettős mellé odatesszük Grossót, Grygerát, Diegót, és összevetjük őket a Vidal, Marcsi, Asamoah, Lichtsteiner, Pirlo ötössel. Ha gitározni tudnám a különbséget, én lennék Andy Timmons.
WTF?
Azért nem teljesen sikertörténet ez az elmúlt 3 év. Amauri szerződését nem sikerült idő előtt felbontani, tőle csak idén nyáron szabadultunk meg. Az előző évben nem tűnt volna fel, ha Kraszics és Elia nincsenek a csapattal: ketten együtt 3,3 milliót kerestek, ami a klubnak bő 6 milliójába került. Iaquinta még Secco-örökség, vele is csak ezen a grafikán találkozunk idén - Jaki a keret harmadik legvaskosabb fizetési csekkjét veszi fel a nagy büdös semmiért. És hát ne menjünk el amellett, hogy jelenleg kanyarban sincs egy DP-Trez minőségű csatárpárosunk - sovány vigasz, hogy Matriék nem keresnek annyit, mint amit Sanyiék tettek zsebre.
Minden pénzt megértek
Helyezzük el a keretet a bajnokságban! A korábbi években a Juve rendre a két milánói klub mögött volt a teljes keretre költött zsé tekintetében. Idénre különösen a második számú milánói csapat gatyásodott le: kihajigálták a túl sokat kereső braziljaikat (lásd pl. Lucio), 145 millióról kerek 100-ra szorították le a kifizetett béreket, mindeközben megfiatalították a csapatukat. Az izé meglátásunk szerint komoly mercatót zárt. A másik második számú milánói sztárcsapat is visszavett: 160 millió helyett idén szumma 120-at utalnak a minőségileg lelakott keretüknek. Ebből Zlatan és Silva a maguk 9 ill. 4 milliójával hiányoznak legjobban, és elnézve az első két fordulóban mutatott játékukat, ez vélhetően a pályán is így lesz. A Roma és a Napoli viszont többet költenek, mint tavaly: a filmgyáros csapata - többek között Cavani "duplája" miatt - 41 helyett 53 egységet, a fővárosiak pedig majdnem utolérték az izét, idén 95 millió megy a játékosoknak, szemben a tavalyi 76-tal. A Lazio is erősített, 50-ről 66 millióra ugrott a bilikékek összesített juttatása.
Zlatan távozásával Buffon a liga legjobban fizetett játékosa, ugyanannyit kasszíroz, mint De Rossi és Sneijder. Az 1,3 milliót kereső Pepe a keret egyik legvékonyabb borítékát viszi haza, de ezzel a díjazással 12 másik olasz csapatnál a legjobban kereső játékos lenne. Az edzők között Conte ebben a tekintetben is listavezető (3M), őt Mazzari (2,5) és Allegri (2,4) követik. Érdekes, hogy a dobogóra esélyes csapatoknál mekkorát szórnak az edzői bérek: a Lazio Allegri bérének a negyedét utalja Petkovicsnak, Stramaccioni 1,1 milliót visz haza, Zeman 1,4 milliója pedig a troll-pótlékot is tartalmazza. A lista alján a Pescarát edző Stroppa 300.000 euróval áll; ex-edzőnk, Ferrara a Sampnál közepesnek számító 0,65 milliót visz haza. Carrera díjazásáról nem ír a GdS.
A Juventus játékosának lenni továbbra is megtiszteltetés, nem mellesleg irgalmatlan jó pénz. Hogy mire lesz ez elég Európában? Bő egy hét múlva Chelseaben kiderül.
