Mindenki által ismert hollywoodi klisé, hogy a földön lévő, mindenki által lesajnált jófiú utolsó erejét összeszedve lepofozza a gonoszt, és a végén övé a kocsi, pénz, nő, győzelem. Vélhetően tegnapi ellenfeleink is ebben a forgatókönyvben reménykedtek, elegánsan elfeledve, hogy a jófiúk fekete-fehérben játszanak és nincsenek a padlón. Ennek ellenére voltak hollywoodi pillanatai a tegnapi meccsnek - a továbbiakban erről és másról is értekezünk.
Mindenki által ismert hollywoodi klisé, hogy a földön lévő, mindenki által lesajnált jófiú utolsó erejét összeszedve lepofozza a gonoszt, és a végén övé a kocsi, pénz, nő, győzelem. Vélhetően tegnapi ellenfeleink is ebben a forgatókönyvben reménykedtek, elegánsan elfeledve, hogy a jófiúk fekete-fehérben játszanak és nincsenek a padlón. Ennek ellenére voltak hollywoodi pillanatai a tegnapi meccsnek - a továbbiakban erről és másról is értekezünk.
A mérkőzés kezdetén, ahogy azt korábban ígérték, a Juve szurkolói kitettek magukért: az egész stadion részt vett a meglehetősen pofásra sikeredett koreográfiában.
And the Oscars for Best Art Direction goes to...
Ahogy az egy normális forgatókönyvhöz illik, a történetvezetés kicsit kacskaringós volt. Az első félidőben ugyanis némiképp meglepő képet láthattunk: veszélyesebben támadott az ellenfél. Pirlot követő emberfogással (Poli hatásosan alakította Szundi árnyékát) teljesen kivették a játékból, így a támadójátékunk döcögött, míg a vendégek többször is eljutottak a kapunkig - de Buffonon nem lehetett kifogni. Mivel védekezésben Marchisio nem lépett ki a bal oldalra elég gyakran, Maicon meglehetősen szabadon játszhatott. Azért Matri elrontott két helyzetet, pedig a fejesénél senki nem zavarta (lehet, hogy ez volt a baj?).
Contéban bíztunk, hogy lép majd valamit, és sikerül megváltoztatni a meccs menetét - és így is történt! Az igen rosszul játszó Matri és Pepe lehozatala, valamint Bonucci és Del Piero Sándor becserélése ugyanis megváltoztatott mindent. A Juve átállt a 3-5-2-es felállásra, amivel Vidal és Marchiso tehermentesíteni tudta Pirlot, a támadásban veszélyes Cacerest pedig fel lehetett vinni az ellenfél leggyengébb játékosára, Nagatomora. Így középen emberfölénybe kerültünk, ebből lett Marchiso lövése, ami után az első gólt eredményező szöglet következett. (Caceres remélem, hogy órákat ad Matrinak abból, hogyan kell ziccerben fejelni.)
Ranieri nem tudott mit kezdeni Conte húzásaival, és egyértelmű fölénybe kerültünk. A hollywoodi elemet pedig Del Piero csempészte a játékba: előbb adott egy szenzációs labdát Vucsinicsnek, de az igen indiszponált crnagorác gyermeteg megoldást választva lábon lőtte a kapust. Persze egy filmben minden jelenetnek értelme kell, hogy legyen, így ennek is megvolt: fél perc múlva a nagyot játszó Vidal átadása után Del Piero már nem kegyelmezett, és meglőtte idei első bajnoki gólját! Innentől teljesen egyértelművé vált, hogy mindhárom pont Torinóban marad. Chiellini még majdnem rúgatott egy gólt Quagliarellával, majd maga tesztelte az ellenfél kapusát, de maradt a magabiztos két gólos vezetés és győzelem.
A siker kulcsa ezúttal - amellett, hogy néhányan, így pl. Buffon és Vidal, nagyot játszottak - az volt, hogy Conte nagyon jól nyúlt a meccsbe. Ranieri az első félidőben a 4-1-4-1-es felállással (Forlán rendszeresen visszalépett a középpályára) sikeresen ölte a Juve játékát, és a kontrák is veszélyesek voltak - ráadásul a gyakori juvés labdavesztések után volt is lehetőségük ellentámadásra. A cserékre, és a taktikaváltásra azonban már nem volt válasza vendégtrénernek: Caceres és De Ceglie fullback-ként kitűnően lezárta a széleket, a Vidal-Pirlo-Marchiso hármas pedig egyértelműen uralta a pálya közepét. A főhős tehát az első félidei kisebb szenvedés ellenére talpra állt, és a bölcs öreg varázsló (Del Piero) segítségével győzedelmeskedett. Lehet, hogy vannak, akik nem ezt a forgatókönyvet akarták, de az biztos, hogy nekünk tetszett, amit láttunk!
