Ti ne sírjatok, ti legalább nem úgy álltatok fel a meccs után, mint a norvég sífutók a maraton befutójában, amikor a taknyos nyál jégből készül álarccá áll össze a pofájukon. Az őszi szezon csúcsrangadója minden szempontból méltatlanra sikerült, mi viszont konkrétan leszarjuk, hogy az Udinese is gyenge volt, és természetesen csak a Juventusszal foglalkozunk.
És ha már a fenti jelző szóba került, szögezzük is le gyorsan: az udinei meccs minden egyes torinói teljesítménye méltatlan volt a közel tökéletes őszhöz. A mezőny legjobbja egyértelműen Conte volt, aki legalább a felállással megakadályozta, hogy az Udinese fecnikre kontrázza a mélabús kafferbivalyként ténfergő csapatát, arra viszont még ő sem volt képes, hogy nyolcat cseréljen. Megint nem értjük, mi tartott megint a 71. percig, mire lekapta Matrit.
Ti ne sírjatok, ti legalább nem úgy álltatok fel a meccs után, mint a norvég sífutók a maraton befutójában, amikor a taknyos nyál jégből készül álarccá áll össze a pofájukon. Az őszi szezon csúcsrangadója minden szempontból méltatlanra sikerült, mi viszont konkrétan leszarjuk, hogy az Udinese is gyenge volt, és természetesen csak a Juventusszal foglalkozunk.
És ha már a fenti jelző szóba került, szögezzük is le gyorsan: az udinei meccs minden egyes torinói teljesítménye méltatlan volt a közel tökéletes őszhöz. A mezőny legjobbja egyértelműen Conte volt, aki legalább a felállással megakadályozta, hogy az Udinese fecnikre kontrázza a mélabús kafferbivalyként ténfergő csapatát, arra viszont még ő sem volt képes, hogy nyolcat cseréljen. Megint nem értjük, mi tartott megint a 71. percig, mire lekapta Matrit.
Mivel az utazás sokkal jobban sikerült, mint a meccs, külön poszttal fogunk jelentkezni a tegnap letudott 1200 km-ről. Most viszont nincs kedvünk viccelődni, mert semmi vicces nem történt a Friuliban. A meccs előtt kicsit tartottunk tőle, hogy az év végére jelentősen kidöglött csapat nem fog tudni felpörögni, főleg a kulcsemberek (Pirlo és Marchisio) formája miatt aggódtunk. Ami Udinében történt, az viszont minden várakozásunkat alulmúlta.
Marchisio majdnem labdába ér
Conte csak annyit gyúrt a felálláson, hogy a játékosai arcába üvöltötte, labdavesztés után úgy rohanjanak vissza, ahogy még életükben nem. A felállás így hasonló volt ehhez, de védekezésnél azonnal visszazárt egy sima 4-4-1-1-re a csapat. Ezzel az Udinese legnagyobb fegyverét jobbára ki is vette Conte, és az első félidőben úgy tűnt, működik a dolog. A Juvénél volt a labda, irányította, uralta a játékot, de már az is látszott, hogy Pepe és Matri nincsenek nagy formában, Estigarribia pedig köszönte, nem kérte a labdákat. Lecsorgott az első félidő, tulajdonképpen bizakodtunk is a szünetben, hogy egy kicsit megélénkített csatárjátékkal meg lehet nyerni a meccset.
Ámde a második félidőre csak a játékosok bebejglizett ikertestvérei jöttek ki, akik lassabbak, ügyetlenebbek és csúnyábbak is tesóiknál. A szünet után annyira fájdalmasan rossz volt a Juventus, amilyennek idén még nem láttuk. Ha volt is két jó passz, a harmadik már biztosan annyira rossz volt, hogy azt is nehéz volt kitalálni, mi volt vele a cél. A játékosok egymást múlták alul, még azok is rosszak voltak, akiket alig tudtunk idén elővenni. Szerencsére a szervezettség megmaradt, így az udinei kontrákban sem volt sok veszély, meg hát rosszul játszott az Udinese is, ami szintén nem volt baj az eredmény szempontjából. 
Igazából már nem is tudtunk dühöngeni, miért nem cserél Conte, mert mi sem tudtuk megmondani, hol nyúlnánk hozzá a csapathoz. Abban viszont egyetértettünk, hogy Chiellini egyikünknél sem jött volna vissza a második félidőre, mert amit az elsőben művelt, abból kész csoda, hogy nem kaptunk egy szakajtónyi gólt. Vidal csak simán szar volt, Marchisio ellenben új szinte vitte az alibizést. Estigarribia csalta a játékot (de legalább élt, amikor hozzá került a labda), Pepe inkább volt vicces, mint hasznos, Matri pedig az elmúlt éve messze legrosszabb meccsét játszotta. Hogy egyszer sem tudta megverni az emberét, az belefér. Az is, hogy a kapu felé sem tudott fordulni, és lövése sem nagyon volt. De az, hogy a támadások is elakadjanak rajta, mert 5 méterre sem tud passzolni, már a szünetben cseréért kiáltott.
Pirlo az első félidőben jól játszott, a másodikra hozzáfeketedett a pajtásaihoz, Lichtsteiner sem tudott sokat hozzátenni, és most még Barzagli is rengeteg marhaságot csinált. Komolyan le kell írnunk, hogy Bonucci volt a Juve legjobbja – ekkora sokkra nem számítottunk Udinében. A mezőny legrosszabbja pedig Tagliavento volt, aki nem támogatta igazán egyik csapatot sem, de véghezvitte azt a bravúrt, hogy minden második ítélete téves volt. Innen is gratulálunk.
A labdának végig nem jutott nagy szerep
Akit még feltétlenül meg kell dicsérnünk, az Del Piero, akiről már nem feltételeztük, hogy sebességbe tud tenni egy törött kuplunggal üresben pöfögő fostalicskát. Pedig megtette, és ha Lichtsteiner képes lekezelni zseniálisan okos passzát, akár nyerő ember is lehetett volna. Quagliarella szintén nem volt rossz csere, nem is értjük, Conte mi a bánatért nem hozta be korábban. Szerintünk csak simán megfelelt a döntetlen, még ha ez azt is jelentette, hogy jobb gólkülönbségével a Milan átvette a vezetést a tabellán.
Ez a poszt most csak a meccsről szól, lesz egy írás az utazásunkról, aztán elkezdjük elemezni az őszt a magunk bárdolatlan módján. Szóval a két ünnep között se felejtkezzetek meg a blogról, hiszen a ti kattintásaitok szavatolják, hogy dollármilliókat keresve megengedhessük magunknak az olyan utakat, mint az udinei.
