Idén először van az a kellemetlen szúrás, ami tavaly minden egyes kibaszott forduló előtt volt. Nem az egyébként gyalázatos Fiorentinától félünk, hanem a Genoa ellen beköszönt Delneri-arcú, Ferrara-testalkatú ártó szellemtől, ami taktikai fegyelmezetlenség, gyenge egyéni teljesítmények és edzői hibák formájában robbant a pofánkba. A legfélelmetesebb viszont nem ez. Hanem a medve. Hanem az, hogy újra mutattuk a kidöglés jeleit a 75. perc környékén (legalább nem a 60.-ban, mint Ferrarával decemberben). Hangulatos vendégtáborra, fogcsikorgató Juventusra és szűk győzelemre számítunk – ezt azoknak, akiket nem érdekel a poszt. Akiket igen
Idén először van az a kellemetlen szúrás, ami tavaly minden egyes kibaszott forduló előtt volt. Nem az egyébként gyalázatos Fiorentinától félünk, hanem a Genoa ellen beköszönt Delneri-arcú, Ferrara-testalkatú ártó szellemtől, ami taktikai fegyelmezetlenség, gyenge egyéni teljesítmények és edzői hibák formájában robbant a pofánkba. A legfélelmetesebb viszont nem ez. Hanem a medve. Hanem az, hogy újra mutattuk a kidöglés jeleit a 75. perc környékén (legalább nem a 60.-ban, mint Ferrarával decemberben). Hangulatos vendégtáborra, fogcsikorgató Juventusra és szűk győzelemre számítunk – ezt azoknak, akiket nem érdekel a poszt. Akiket igen
azok bizonyára látták a Genoa elleni mérkőzésünket. Chiellinit éppen fecnikre szedi az olasz sajtó, Conténak is egyre több kellemetlen kérdést szegeznek, és mindezt jogosan, mert a hétvégi meccsel elérkezett az a pont, ahonnan több döntetlened van, mint győzelmed. 
És ez már úgy, hogy csak egy rangadód volt, most pedig közeledik a Fiorentina-Inter-Napoli, aztán a Lazio és majd decemberben az Udinese. Ahogy Tyli is rámutatott, ha a Milan elleni parádét kivesszük a sorból, előtte két szenvedős döntetlen (az egyik egy félidő jó játékkal), utána pedig volt egy veronai meccs, ahol támadni nem tudtunk, aztán a Genoa elleni, amin védekezni. Ez, ha úgy tetszik, négy döntetlen az elmúlt öt meccsből, a megszerezhető pontok nem egész fele. És nem azok ellen, akikkel a szezon későbbi szakaszában küzd(eni remél) a Juventus.
De mi vidám srácok vagyunk, tele sugárzó életörömmel. Bár tisztában vagyunk a fentiekkel, mégis egy pórázt meglátó vizslakölyök lelkesedésével készülünk a szezon második rangadójára. Kicsit elkedvetlenít Bonucci és Chiellini formája, ha melléjük helyezzük Joveticsét és a Juve által kerülgetett Cerciét, de bízunk benne, hogy Matri tartja most egy darabig ezt a formáját, és a 4-2-4 másik belső csatára (sokadszor: Q?) felnő mellé. Örülünk Estigarribia biztató bemutatkozásának (készülünk róla egy poszttal, ami természetesen új alapokra helyezi az internetes újságírást), és nem bánjuk, hogy Kraszics a padra szorul miatta. Az Univerzális Szélső/Csatár/Balhátvéd-játékosunkkal kapcsolatban azt kérjük, legyen a csapat sokkal kevésbé ráutalva Pepe labdarúgástechnikai ismereteire. Melyek végesek.
Szeretnénk, ha Chiellini egy szöglet után a 93. percben Gamberini ádámcsutkájával az agyarai között bólintana atomfejest Boruc szeme közé, hogy aztán tébolyult indiántánccal meghágja a kapufát a szemünk láttára. Az most nem tenne rosszat neki, mert sokan már kicsit talán túlságosan erősen támadják. Rászolgált, a hétvégi produkciójával lerombolt mindent, amit a Milan ellen felépített. Nem tudjuk továbbra sem türtőztetni magunkat: a balhátvéd-kérdés Conte hibája.
Nem örülünk, hogy Pirlónak három napon belül két meccset kell játszania, a válogatott szünet után hozta eddigi legrosszabb teljesítményét (ami még mindig az elfogadható határon belül volt), nem is beszélve a Fiorentina utáni, igen sűrű időszakról. A két legutóbbi döntetlen miatt a kettőt nyerő ellenfelek közül ki közelebb araszolt, ki meg is előzött, itt az ideje visszavenni a kezdeményezést, mielőtt az ellenfelek elkanászodnak.
A Fiorentina ellen kezdetét veszi egy olyan, cirka egy hónapos időszak, amikor kiderül, milyen célokért fog harcolni idén legjobb esetben a Juventus. Ha mikuláskor is veretlen lesz a csapat, és _kisebb-egyenlő három ponton belül lesz az első helyezettel, kijelenthetjük, hogy a csapat a scudettóért harcol. Ehhez viszont játékban azt kellene hozni, amit a Parma és a Milan ellen végig, a Bologna és a Catania ellen egy-egy félidőn át produkált a csapat. Kezdhetjük is mindjárt a Viola ellen.
