Évértékelésünkben az év legjobb igazolásaihoz értünk. A teljesítményük alapján Matri és Quagliarella is nagyon jó szerzemények bizonyultak - nem véletlen, hogy gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy érdemes volt őket véglegesíteni. Emellett volt azonban valaki, akire talán kevesebb reflektorfény jutott, de megbízható játékkal cáfolt rá azokra, akik nem értették, mi szükség van rá. Andrea Barzagliról van szó.
Évértékelésünkben az év legjobb igazolásaihoz értünk. A teljesítményük alapján Matri és Quagliarella is nagyon jó szerzemények bizonyultak - nem véletlen, hogy gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy érdemes volt őket véglegesíteni. Emellett volt azonban valaki, akire talán kevesebb reflektorfény jutott, de megbízható játékkal cáfolt rá azokra, akik nem értették, mi szükség van rá. Andrea Barzagliról van szó.
Az egykori Chievo és Palermo játékost évek óta szóba hozták a Juventusszal, és őszintén be kell vallanom, hogy kifejezetten örültem annak, hogy végül soha nem kötött ki nálunk. Egy olyan védőnek tűnt, aki nem igazán alkalmas kiegyensúlyozott teljesítményre, és némiképp túlsztároltnak is gondoltam. Ezt a véleményt látszott alátámasztani az is, hogy Wolfsburgban kifejezetten gyengén teljesített - még akkor is, amikor a csapat bajnok lett. Szóval télen úgy tűnt, hogy Marotta egy leselejtezett középhátvédet szerez meg 300 ezer euróért - tovább építve a 2006-os bajnokok nosztalgiaválogatottját.
Azonban fél év elteltével azt kell mondanunk, hogy Barzagli leigazolása kifejezetten jó ötlet volt. Főleg úgy, hogy anyagilag jól is jött ki a klub az egészből: távozott ugyanis Legrottaglie, aki sokkal többet keresett Barzaglinál. Az újonnan igazolt védő aztán kifejezetten stabil tagja lett a kezdőcsapatnak: mindössze egy bajnokit hagyott ki, és többnyire jó, megbízható játékot nyújtott. Eleinte több ízben is Bonuccival alkották a középső védőpárost, míg Chiellini kihúzódott az eredeti pozíciójába, balhátvédnek. Végül aztán úgy alakult, hogy mind Chiellinivel, mind Bonuccival is viszonylag jól teljesítettek - mármint az idei Juvéhoz képest. Bonuccit egyébként többé-kevésbé ki is szorította a csapatból.
A lejátszott meccseken az volt a feltűnő, hogy a Barzagli-Chiellini vagy Bonucci páros jobban működött, mint a Chiellini-Bonucci kettős. Az aprópénzért megszerzett védő tehát stabil csapattaggá vált, és mivel úgy tűnik, nem követeli meg a garantált kezdőcsapatbeli tagságot, mindenképpen hasznos kerettag lesz a jövőben is. Jól kiegészíti a másik két védőt, akik elsősorban a fizikai erejükre építenek, míg Barzagli inkább "gondolkodó" futballisták közé tartozik.
Összegezve a fentieket: az év játékosa ugyan Quagliarella, de ár-érték arányt tekintve nem volt jobb igazolása a Juventusnak, mint Andrea Barzagli: az a 300 ezer euró, amit érte fizettek olyan kevés, hogy a transfermarkt.de adatai alapján a Videoton tavaly öt játékost (Gosztonyi, Vaskó, Bozsovics, Kayongo-Mutumba, Djordjics) is ennyiért, vagy többért igazolt!
