Állandó vendégszerzőnk, crisss ismét beférkőzött blogunk kirekesztő és zárt közösségébe: ezúttal a szélsővédők problémájára igyekszik választ adni. Reméljük, hogy a klubvezetők is elolvassák a posztot (megérteni úgysem fogják, hiszen nem tudnak magyarul). Használati utasítás: hideg élelem és takaró legyen bekészítve. Hosszú lesz.
Állandó vendégszerzőnk, crisss ismét beférkőzött blogunk kirekesztő és zárt közösségébe: ezúttal a szélsővédők problémájára igyekszik választ adni. Reméljük, hogy a klubvezetők is elolvassák a posztot (megérteni úgysem fogják, hiszen nem tudnak magyarul). Használati utasítás: hideg élelem és takaró legyen bekészítve. Hosszú lesz.
Nem csak csatárínség van klubunk háza táján, szélső védőkre is égető szükség van. Előbbiek nem tudják segíteni utóbbiak munkáját, ám fordítva annál inkább, talán még Amauri is megszerezné első gólját idén, ha kapna pontos labdákat a fejére. Szóval kellenének azok a szélsők, mint egy falat kenyér.
Így néz ki egy rendes védősor
Ebből élünk
Kezdjük mindjárt a drága Grossóval. Ha nem igazoltuk volna le, akkor róla az egyetlen emlékünk a 2006-os VB döntő utolsó értékesített tizenegyesét követő frenetikus Hajdú B.-féle előember-üvőltés maradt volna a berlini éjszakából. 2009 augusztusa óta azonban 45 mérkőzésen bizonyította, hogy nincs helye Torinóban. Azért van pozitívum, amit felhozhatunk mellette: ugyanolyan szép keresztneve van, mint jelenlegi legeredményesebb játékosunknak.
Marco Motta. Mindenkiben megfagy a vér, ha ezt a nevet olvassa a meccs előtti beharangozók kezdőcsapatában. Mármint a juvésok szarnak be, nem az ellenfél. Nincs vele semmi baj azon kívül, hogy sacc 13 olyan jobb bekk van a Serie A-ban, mint ő. A baj azzal van, aki azt gondolta, hogy Juventus-szintű játékos lehet. Azért, ha játékban Sebők Vilinél nem is jobb, addig ne panaszkodjunk amíg nem bwin.it-ezi el a bajnokikat.
Még a saját játékát sem bírja nézni
Zdenek Grygeráért egy árva fillért nem fizetünk, annyit megért, a cseh játékosnak voltak elfogadható meccsei is, minden bizonnyal ösztönzőleg hatott rá Nedved jelenléte. Ettől függetlenül egy szürke labdarúgó, az Ajaxban sem tudott kiemelkedni, a gyönyörű Piemontba se világmegváltónak érkezett, hát nem is lett az.
De Ceglie csupaszív, aranyos srác. Juventus-nevelés, ezer szállal kötődik a klubhoz. Az utóbbi időben ő mutatta a legjobb játékot közülük, sajnálhatjuk, hogy lesérült. Én tartom magam ahhoz az állításhoz, hogy ő nem védő, hanem középpályás. Nem kell tőle megválni, nagyszerű kiegészítőjátékos, de nem szabadna meghatározó játékosnak lennie.
Armand Traorét nem szívesen bántjuk – bár a többieknek is csak építő kritikát szeretnénk szolgáltatni -, hiszen eddig mindösszesen 125 percig csodálhattuk a fiatal szenegálit franciát, de az sokat elmond róla, hogy harmadik számú bal bekkje volt az Arsenalnak.
Vincenzo Camilleri még éretlen, Frederik Sörensen pedig nem szélső
Ritka pillanat: értékelhető megmozulás a felsorolt játékosok egyikétől
Mit hozhat a jövő?
Először el kell dönteni, ki lesz a bal oldali középpályásunk, Marchisio, Dzsudzsák, vagy bárki más. Mert ha Claudionak kell betölteni ezt a szerepkört hosszútávon, akkor olyan ember kell, aki remekül tud támadni, ha viszont Zsuzssák jön, akkor a bekknek profin kell ellátnia védekezőmunkáját – egyedül.
Maradjunk a szociknál bal oldalon. Criscitót sokan szívesen látták volna újra zebracsíkosban, ám ő kategorikusan kijelentette, hogy nem akar többé a Juventusban futballozni. Nincs több kérdésünk. A Csizmán belül figyelmünk egyből Juan Manuel Vargas felé terelődik, aki immár ötödik idényében tapossa a Serie A pályáit. Mióta a firenzeieket erősíti valósággal kivirágzott, tökéletesen alkalmazkodik bármely poszthoz amely az erősebbik lábához kötődik, legyen az hátul, vagy elől. Gyors, meggyőzően szerel, kiválóan ad be, még gólt is tud szerezni. Igazán remek igazolás lenne, ám 20 millió € körüli értékét tekintve a Violák aligha válnának meg olcsón egyik legjobbjuktól, és a Real Madrid megkörnyékezése sem a mi malmunkra hajtja a vizet. Reto Zieglert ennek az összegnek nagyjából a negyedéből meg lehetne szerezni, ám vele kapcsolatban vannak kétségeink. Delneri remekül ismeri a fiatal svájcit Doriás korszakából, ez mindenképpen jó jel, viszont közel sem biztos, hogy egy nagyobb klubban is megállná a helyét. Mondjuk egyértelműen jobb, mint a mostani balszélsőink, 6 millió €-s ára nem egy hatalmas összeg.
Vargas könyörtelenül szed le mindenkit a pályáról
Hagyjuk el Itáliát, és merjünk nagyot álmodni. Gareth Bale nevét azok is megismerhették a Bajnokok Ligája idei kiírásában, akik eddig nem hallottak a pirospozsgás walesiről. Egymaga verte meg az Intert oda-vissza, szanaszét szopatva a milánóiakat. Ez nekünk külön öröm. Hihetetlen képességekkel rendelkezik, röhögve futja le Maicont, milliméter pontosan adja be a labdát, magabiztosan lopja le a játékszert az ellenfél támadóinak lábáról, már most klasszis futballista. Sajnos elérhetetlennek tűnik, 30 millió € minimum, ráadásul nem akar távozni a Spursből jelen állás szerint, főleg nem az Öreg Hölgy kedvéért, bár én még reménykedem, hogy nagymamakomplexusos. Michel Bastos egy fokkal megközelíthetőbb kategória. Négy éve játszik Franciaországban, már igazán megutálhatta a lyoni hagymáskiflit, ellenben imádja az alpesi levegőt, így ideális lenne számára mindössze 230 kilométerrel arrébb költözni. Későn érő típus, ilyen szempontból Bale ellentéte, kvalitásaikat tekintve viszont hasonlóak. Rendkívül összetett játékos, alázatos a foci iránt. 15 millió €-s ára még finanszírozható is lenne, talán ő lenne a legideálisabb választás. Franciaországból szóba jöhet még Taiwo. A Marseille nigériai válogatottja rendkívül masszív felépítéssel büszkélkedhet, emiatt talán picit lassabb, de ő elsősorban védő. Megérett a váltásra már, Olaszország feküdne neki, nálunk biztos helye lehetne, 9 millió € érte nem fájó.
További lehetőségek: Balzaretti, Tremoulinas, Cissokho, Drenthe
Bastosban kiegyezhetünk
Nézzük, mihez kezdhetünk a másik oldalon. Itt felesleges álmodozni, az igazán kiemelkedő spílerek leigazolására esélyünk valóban egyenlő a nullával. Az abszolút nullával. Nem beszélhetünk Dani Alvesről, Maiconról, Ramosról. Viszont Mattia Cassaniról annál inkább, akit már egyébként is többször szóba hoztak a Bianconerivel, és neki is tetszene a csapatváltás. A szicíliai egyesületével egyébként is jó viszonyt ápol a klub, így a tényleges, nagyjából 7 millió €-s értékéért meg is vehetjük. Valószínűleg az olasz válogatottban is ő lesz az alapember erre posztra, miután Motta ott is kudarcot vallott. Lendületes játékos, jól védekezik a már említett Maicon után talán ő a legjobb a bajnokságban. Beillene a képbe, asszimilálódási gondjai nem lehetnek. Van der Wiel érvényesülési környezete nemzetiségét tekintve nem éppen Olaszország – kivéve, ha esetleg előtte Madridban végigszenved egy-két évet. A mindössze 22 éves játékos az Ajax meghatározó alakja, kora ellenére már jelentős nemzetközi tapasztalata van. Akár az övé is lehetne a jövő börtönszerkóban, nagy valószínűséggel meg tudna birkózni a feladattal. A nyáron Dél-Afrikában döntőig menetelt az Oranjéval, ennek ellenére ára nem ugrott a többszörösére: 10 millió €.
Emmanuel Eboué másodhegedűs lett Sagna mögött az Ágyusoknál, emiatt érthetően elégedetlenkedik. Nyáron lejár a szerződése, ezt a remek alkalmat kár lenne elszalasztani, ingyen nagy fogás lehet. Hátul jól boldogul, előre azonban kicsit lomhább, mint Wiel. A liverpooli Glen Johnson neve is többször említésre került, ám mindközül ő lenne a legnagyobb zsákbamacska. Angliában jól teljesít, ám a Calciohoz már több ész kell, ami nem biztos, hogy szorult belé. Az ára is magasnak tűnik, nagyjából egy bastosi 15 millió €, amellyel ki is szállhat a versengésből. Darijo Srnának már nem Ukrajnában lenne a helye, ideje kipróbálnia magát egy nívósabb pontvadászatban. 28 évével jó korban van, azt pedig látjuk, hogy milyen a balkáni mentalitás. Küzdőszellemből jeles, mindez technikával is párosul az összetett játéka mellé. Minden Donyeckhez köti, talán nem szívesen távozna, és nem is akarna megválni tőle klubja, akik egyébként sem szenvednek anyagi gondokkal, de egy körülbelül 16 millió €-s ajánlat esetén talán megenyhülnének.
Még egy balkáni arc jöhet, nem?
További lehetőségek: Corluka, Heitinga, Beck
Bízzunk Marotta és Delneri hozzáértésében. Ahogy a bevezetőben is írtam, a gólok nem mindig a csatárok érdemei, Amauri és Iaquinta pedig jól fejelnek alapvetően, csak valakinek a fejükre kell tennie a zsugát. Te kit választanál?
