Eddig 182 bajnokit játszottak egymás ellen. Voltak közöttük jó és kevésbé jó meccsek. Volt, amikor a tét hatalmasnak bizonyult, volt, hogy nem sokat nyomott a latba a végeredmény. Olaszország két, legfontosabb klubjának közös múltjából megannyi meccset elő lehetett volna hívni. Mi most a legbotrányosabbat idézzük fel: az 1975. február 9-én rendezett Milan-Juventus jön. Háború, könnyek, vér és egy szövetségi döntés.

Eddig 182 bajnokit játszottak egymás ellen. Voltak közöttük jó és kevésbé jó meccsek. Volt, amikor a tét hatalmasnak bizonyult, volt, hogy nem sokat nyomott a latba a végeredmény. Olaszország két, legfontosabb klubjának közös múltjából megannyi meccset elő lehetett volna hívni. Mi most a legbotrányosabbat idézzük fel: az 1975. február 9-én rendezett Milan-Juventus jön. Háború, könnyek, vér és egy szövetségi döntés.

Az 1974-1975-ös szezonban járunk, ugyanabban, amelyben a már múltidézett Bologna-Juventust is megrendezték. A tabella ekkorra már kiegyenesedett, a tavaszi 2. fordulót várták a csapatok. A Juventusnak 24 pontja volt, ezzel az első helyen állt, a Milan pedig 20 pontjával a negyediken. Szóval, éles meccsnek ígérkezett ez. Szinte egész Olaszország a Milánnak drukkolt, mert esetleg győzelmével összébbhúzta volna a táblázatot. Persze mi jól tudjuk, hogy ez csak az álca volt: Olaszország nem Juve-drukker része bárkinek hajlandó szurkolni a Juventus ellen, bármikor.

A San Siro majdnem összecsuklott

Kilencvenezer (azért is leírom: ebből 58.170 fizető néző volt) szurkoló szállta meg a stadiont, és látta, hogy a két csapat a következő összeállításban kezdi el a meccset:

Milan: Albertosi - Bet, Sabadini, Zecchini, Turone, Benetti, Gorin, Bigon, Calloni ,Rivera, Chiarurgi.

Juventus: Zoff - Gentile, Cuccureddu, Furino, Morini, Scirea, Damiani, Causio, Anastasi, Capello, Bettega.

Vendégszurkolók, korabeli viseletben

A játékot a Cormonsból érkező Barbaresco vezette. A tudósítások szerint csodálatos meccset láthattak a nézők, ahol a 20. percben Morini hibáját követően Bigon megszerezte a vezetést a Milan számára, rákényszerítve a Juvét a támadásokra, de inkább arra, hogy teljesen összezavarodott játékot mutasson a félidő lefújásáig. Parola valószínűleg az összes játékosát a hideg zuhany alá állította a szünetben, ugyanis a második félidőre felébredtek, és a 63. percben sikerült is egyenlíteniük Bettega révén.

És kitört a balhé...

A Juventus ekkor már egyértelműen jobban játszott az ellenfelénél, amikor eljött a 69. perc: Sabadini szabálytalankodott Damianival szemben. A fault egyértelmű volt, csak az nem, hogy a 16-oson belül vagy kívül történt-e. Barbaresco szerint belül, így 11-est ítélt a Juvénak. Már ezt is nehezen viselték a hazai szurkolók, azonban amikor a sértett be is lőtte a büntetőt, elszabadult a pokol. A pályára petárdák, gyümölcsök, illetve egyéb, változatos anyagú és formájú  tárgyak repültek. Az egyik petárda eltalálta Anastasit, aki sokkot kapott, hordágyon hagyta el a pályát. (hogy aztán 10 perc múlva visszatérjen). Ekkor már mindenki tudta, hogy bármi lesz a pályán elért végeredmény, a Juventus mindenképpen megkapja a győzelmet. Így is lett, a szövetség fegyelmi bizottsága 2-0-ás gólaránnyal a Juventusnak adta a két pontot.

Bevert száj, elkobzott kések

A felturbózott hangulat nem ért véget a dobálozással: a juvés Longobucco például a meccs közben úgy szájba vágta Gorint, hogy a Milan focistájának 12 öltéssel kellett összevarrni a száját. Volt dolguk a rendfenntartó erőknek: összesen három hullámban érkezett a konfliktusadag. Az első a meccs kezdete előtt, a bejáratnál tűnt fel, amikor a bejutásra váró tömeg egymást taposta, és elég morbid sérüléseket kényszerített ki: nagyon sokan át akartak mászni a kerítésen, viszont beleakadtak annak hegyes végébe. Összesen 25-en sérültek meg ilyen módon, volt köztük, aki kifejezetten súlyos állapotban került kórházba. A motozások során nagyjából 200 darab veszélyes eszközt (késeket, botokat, láncokat) koboztak el a szurkolóktól, ebből is látszik, hogy készültek a rangadóra. Egy embert tartóztattak le.

A második hullám a már említett, meccs közben kirobbant balhé volt, majd jött még egy, de ez már a lefújás után: többszáz milános a kijáratnál várta a Juventus játékosait és a bírót, hogy elégtételt vegyen a délutáni eseményekért. Végül nem sikerült megközelíteniük a célpontokat, a Juventus buszát óriási rendőri biztosítással kísérték ki a városból.

Milánói nyilatkozatok a lefújást követően

A Milan elnöke, Albino Buticchi magába roskadva állt az újságírók elé: "Rettenetesen fáj ez az egész, de nem tudok mit tenni. Nekünk, mint klubnak semmilyen lehetőségünk nem volt, arra hogy megakadályozzuk a történéseket. Ez nem is a mi dolgunk. Egy rendbontó kisebbség viselkedésének eredménye ez a balhé, ezek az emberek mindig arra törekszenek, hogy felfordulást okozzanak. Pech, mert a botrányig ez egy nagyon jó meccs volt." Gustavo Giagnoni, a Milan edzője: "Sosem láttam még olyan jól játszani a Juventus, mint a meccs első negyedórájában. Aztán megszereztük a vezetést, kezünkben volt az irányítás, arra vártunk, hogy egy kontratámadásból belőjjük a másodikat is. A világ labdarúgása számára ez ma egy szomorú nap, nem maradt más, csak a döbbenet."

Zoff: "Mintha a vietnámi háborúban lettünk volna"

Dino Zoff jól érzékelte a dobálózás pillanatait, hiszen az ő kapuja mögül indultak meg a tárgyak a pályára: "Úgy éreztem magam, mintha a vietnami háborúba csöppentem volna. Haláfélelmem volt, el akartam hagyni a pályát." Carlo Parola, a Juventus edzője nem élte meg ennyire vészesnek az eseményeket: "Ez történik akkor, ha valaki nem képes elviselni a vereséget, főleg, ha korábban még vezetett is a csapata. De nem kell ebből drámát kerekíteni, el kell oltani a tüzet, nem pedig még újabb olajat önteni rá."

A hasonlóság ne tévesszen meg senkit: ez nem Saigon, hanem Milánó

Jelezzük, hogy az eddigi múltidézéses felvezetéseink után az aktuális mérkőzésen mindig történt valami, amely egy-egy fontos momentumában megismételte a felidézett találkozót: a Juventus-Lecce 2010-ben ugyanúgy 4-0 lett, mint 1985-ben, a Bologna-Juventus találkozón pedig szintén kimaradt egy Juve által lőtt büntető, akárcsak 1974 őszén. Most tehát várhatjuk a szájbaveréseket, a dobálózást és egy újabb szövetségi döntést. A héten már volt egyhez szerencsénk.