A héten két jó hír is érkezett. Az egyik, hogy Marchisio vasárnap délután valószínűleg leül a Juventus kispadjára, a jövő heti hétközi fordulóban pedig már akár vissza is térhet a kezdőbe Veronában – afelől meg vagyunk győződve, hogy a Hellas ellen még nem lép pályára. A másik, hogy nagyon jól sikerültek a csapatfotók, bár a szerdai fotózáson még mind Q, mind Conte arcán felfedezhetők a keddi meccs nyomai.

A héten két jó hír is érkezett. Az egyik, hogy Marchisio vasárnap délután valószínűleg leül a Juventus kispadjára, a jövő heti hétközi fordulóban pedig már akár vissza is térhet a kezdőbe Veronában – afelől meg vagyunk győződve, hogy a Hellas ellen még nem lép pályára. A másik, hogy nagyon jól sikerültek a csapatfotók, bár a szerdai fotózáson még mind Q, mind Conte arcán felfedezhetők a keddi meccs nyomai.

Jól esne a lelkünknek, ha vasárnap ordasul felszecskáznánk a Hellast. Nem volt jó hetünk, az Izé elleni harmatos balfaszkodást a koppenhágai pontvesztés követte, és közben Llorente csutkára feltolta a pótmétert a rinyapulton, mivel a Juventus pont azzzal szopta be az elmúlt két meccset, amit azt hittük, a tavalyi gondok közül kipipálhattunk: ötszázezer helyzetből sem sikerült gólt szereznie.

(Régen volt már az Izé-meccs, de akkor nem írtam meg, és egy egész posztot nem ér, de számomra az a legnagyobb csalódás, hogy Mazzarri a kezünkbe adta a győzelem lehetőségét, mi pedig nem éltünk vele. A Taider-Icardi csere ugyanis – hiába hozott egy gólt az Izének, sokkal inkább nekünk volt köszönhető – óriási lyukat ütött az Izé addig remekül záró középpályáján, és ha megfigyeljük, onnantól kezdve lőttünk egy gólt, és volt három ordító ziccerünk, amikkel megnyerhettük volna a meccset. Ennyiből tehát összekapcsolható az Izé és a Koppenhága: a helyzetek megvannak, csak nem tudjuk őket belőni, pedig lett egy Tevezünk és egy Llorenténk is.)

Az olasz lapok egybehangzóan állítják, hogy a kezdőnk egy kivétellel pont ugyanúgy fog kinézni, ahogy szokott. Le sem írjuk, úgyis tudja mindenki. Csak annyit érdemes kiemelni belőle, hogy így végződik: Tevez-Vucsinics, és így kezdődik: Storari. Conte nem eresztette bő lére az indoklást, csak annyit mondott, megbeszélte minden érintettel, hogy Giginek nem kell már háromnaponta meccset játszania, ezért a Hellas ellen Storari kezd. Nyugi, Gigi nem sérült.

Dinóval mostanában kicsit többet beszélünk, mint szexelünk. Biztosan öregszünk. A lényeg, hogy újra szóba került Vucsinics, és a szabolcsi csirkefogók legizmosabb rémálma azt adta ki feladatnak, hogy a Milan ellen semmi mást ne csináljak majd a lelátón, csak őt figyeljem (előző este megnézem az Izé-Romát is, mert abban bízom, a futballtörténelem során először mindkét csapat vereséget szenved). Tudom, mire gondol, tisztában vagyok vele én is, hogy Mirkónak játékintelligenciában nincs párja a jelenlegi csapatban. Sőt, azt is észrevettem, hogy az idén többször látott középpályás betörések, amik sokszor góllal is végződtek, jobbára az ő mozgásának voltak köszönhetők. Csak az van, hogy én ezt kurvára keveslem a Juventus csatárától. A Juventus csatárától azt várom, hogy emellett még lőjön gólokat, adjon gólpasszokat, és legyen iszonyú jóképű.

Nem véletlen viszont az sem, hogy Conte ennyire ragaszkodik hozzá. Vucsinics az őt ért – hol jogos, hol légből kapott – rágalmak ellenére valóban csapatember. Az ő játékának gyakran a társak adnak értelmet, és úgy is tud a támadósor leghasznosabb tagja lenni, hogy nem lő gólt, sőt, még gólpasszt sem ad. Az sem vitás, hogy Teveznek ő a legoptimálisabb párja, és ha majd még jobban megismerik egymást, ez rengeteg gólban ölt majd testet.

De vissza a Veronához. A sajtótájékoztatón természetesen rákérdeztek Llorentére, mire Conte kicsit ingerülten azt mondta, elfogad minden kritikát, ha a csapat kikap, vagy rosszul játszik, de azt nem tartja fairnek, hogy azért kritizálják, mert egy játékosát jegeli. Mint mondta, ilyen alapon támadhatnák azért is, mert Giovincót és Padoint nem játszatja (muhaha). De ha már kérdezték, elmondta, hogy a következő napokban (két hét alatt hat meccsünk lesz szerda-szombat ritmusban) biztosan lehetőséget fog kapni kezdőként, de még nem mondja meg, mikor.

Hint: a Chievót két Llorente-góllal ütjük meg.

De előtte lerendezzük a másik veronai csapatot is.
Figyelünk mindenkit, és akiről megtudjuk, hogy a Roma-Laziót nézte, annak megemeljük a tagdíját, és nem kap dedikált példányt a „Tyli és Darti a Bahamákon” című falinaptárunkból.