"Nem az számít, hány csatárt teszel fel a pályára, hanem az, hány játékost tudsz eljuttatni az ellenfél büntetőterületén belülre" - mondotta aranypöcsű Antonio Conte a holnapi mérkőzést felvezető egyik sajtótájékoztatón. Az amúgy lógó belű Lazio elleni bajnoki egyik kulcsmozzanata tankönyvi példa erre: a második gól előtt Vucsinics pörizte tovább Marchisio felé a labdát, amit ugyan lefülelt egy védőjátékos, de a mentés a Marcsival egy hullámban érkező Vidalt hozta helyzetbe, és már az amúgy a hasnyálmirigyéből is karokat növesztő Marchetti sem tudott menteni. Éljük újra a gólt, vigyorogjunk, majd tekintsünk a holnapi erőpróba elé:
"Nem az számít, hány csatárt teszel fel a pályára, hanem az, hány játékost tudsz eljuttatni az ellenfél büntetőterületén belülre" - mondotta aranypöcsű Antonio Conte a holnapi mérkőzést felvezető egyik sajtótájékoztatón. Az amúgy lógó belű Lazio elleni bajnoki egyik kulcsmozzanata tankönyvi példa erre: a második gól előtt Vucsinics pörizte tovább Marchisio felé a labdát, amit ugyan lefülelt egy védőjátékos, de a mentés a Marcsival egy hullámban érkező Vidalt hozta helyzetbe, és már az amúgy a hasnyálmirigyéből is karokat növesztő Marchetti sem tudott menteni. Éljük újra a gólt, vigyorogjunk, majd tekintsünk a holnapi erőpróba elé:
"Egy jó edző az elképzeléseit a rendelkezésére álló kerethez igazítja. Ha újra 4-2-4-et szeretnék játszatni, embereket kellene kerítenem hozzá. A 4-2-4-től eredendően azért tértünk el, mert Vidal annyira jó formában volt, hogy nem hagyhattam ki a csapatból. Most ugyanez a helyzet, csak épp Pogbával." Így hát újra 3-5-1-1-et fogunk játszani a Milan ellen. Tekintsünk el attól, hogy miért nem lehetett ugyanezt a döntést két hete meghozni, amikor még élt a BL-vonal is, inkább koncentráljunk arra, miért van a mostani szerkezeti váltásnak jelentősége. Ez a felállás a legjobb esély arra, hogy az MVP-trió MVPP-négyessé egészüljön, így egyszerre legyen a pályán a keret négy, olasz viszonylatban pokoli erősnek számító középpályása. Arról már nem nagyon kell senkit győzködni, Pogbában mekkora potenciál van: a srác épp a szemünk előtt szorítja ki Marchisiót a saját bérelt helyéről, csak szólunk. Conte azon törekvése, hogy univerzális játékosokat vásároljon, ill. az a képessége, hogy a korábbi elképzeléseit elengedve akár az évad közepén tudjon váltani, már hozott egy bajnoki címet a tavaly tavaszi, 3-5-2-re történő átállással. Miután a Bayern eléggé megtépázta az azóta uralkodó formációt, ismét van másik: tanulva a nagyfiúktól előkaptunk egy rendszert, amelyik egy csatárral és rengeteg középpályással riogat. Bár a széljátékban nyilvánvaló okokból meg sem tudjuk közelíteni a Bayernt, annyit hirtelen sikerült tőlük eltanulni, milyen hasznos lehet egy csatár, amelyik nem csak a védők között ólálkodva várja a kiugratást vagy a nálunk elvétve pontos beadásokat, hanem a középpályások közé visszalépve megtartja, osztja a pettyest. Igen, Vucsinics jobb napjain kiváló hamis kilences lehet: elég nagy darab (és itt nem csak a magasságára gondolunk, lásd első kép itten), így nem döngölik a gyepbe, van szeme a játékhoz, képes lefordulni vagy egy zseniális passzal indítani az érkező társakat. Nem csak Pogbának jó esély ez a felállás, hanem Mirkónak is.
"A 21. században egy edzőnek nem csak a taktikai felkészítésben kell elmélyülni, nem árt, ha egyben jó motivátor is. Meg kell találnia, hogyan közelít a játékosaihoz. Vannak játékosok, akik csak egy elismerő szóra vágynak, másoknál viszont kemény hozzáállással lehet elérni a célt. Mivel egy keret legalább 25 főből áll, nem könnyű mindenkinek a fejébe látni, és mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot." Conte helyzete azért sem könnyű, mert ez a csapat már gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot, épp csak be kell húzni két győzelmet és egy döntetlent a maradék hat találkozóból. Beni már felrajzolta a nagy veres felkiáltójelet: a Milan egyetlen komoly esélye, hogy a juventusi fejekben már fészket rakott a megszolgált nyári pöcsvakarás hamis énekű madárkája. Bár tartjuk, hogy jövőre a vöröslő hullarablók lesznek az ezüstérem első számú várományosai, ez még nem az a csapat, amelyik ellen a Juve hazai pályán ne lenne esélyes. Nem is a Times-címlapos (wtf) celebfiú hiánya, inkább az eleganciát arroganciával keverő Mexes és a Pirlo > Montolivo axióma lehet a szolgálatunkra. A szélső védőik viszont kívánatosak, mint egy tejszínhab-pacsmag Darti ölén. (Hopp, most nézem, De Sciglio padozni fog; előző mondatból a többes szám stornó, egyúttal az esélyeink közé felírtam Abatét.) Nálunk úgy néz ki, Chiellini tudja vállalni a fellépést (beugró: Pelus), Caceres már leülhet a padra, és ha most nem is kerülnek a keret közelébe, heteken belül rendbe jöhet Anelka és Giovinco. Sőt, Conte lehetőségei lassan felfoghatatlan távlatokat kapnak azzal, hogy holnapi keretbe nevezhettük Bendőt. Mindez persze akadémikus fejtegetés: a BL híján nem húsba vágó rotálni, és az újdonsült taktikába is jobban illik Mirko, szóval a többieknek a 7 muszáj-pont megszerzéséig marad a padon kuksolás.
"Az egyetlen célunk, hogy 3 pontot szerezzünk, és közelebb kerüljünk a scudettóhoz. A héten azt olvastam, hogy valaki a nevemben, a nevünkben írta, hogy szívesebben látnánk a milánóiakat a BL-selejtezős helyen. Mi csak magunkkal foglalkozunk, elég kisstílű lenne, ha így gondolkodnánk az ellenfeleinkről." Caro Antonio, ezzel a gondolattal nem értünk egyet. A kisstílű szerkesztőség részéről egyáltalán nem bánnánk, ha a Milan nemhogy az automatikus BL-indulást jelentő második, hanem akár a selejtezős helyről is lecsúszna. Tegyük hozzá a magunkét, a legjobbunk biztosan elég lesz. Az Izé után büntessük őket is az őszi dupla csúfságért!
Most nézem, hogy csak Benitől linkeltem korábbi posztokat. Olthatatlan, tudat alatt veszettül tomboló szerelmem eklatáns bizonyítéka ez a bejegyzés. Loveya, muci!
