Nézzük a száraz tényeket: a harmadik kalapból indulva veretlenül zártuk a csoportot, az első és második kalapos csapatok ellen is pozitív mérleget mutatunk, csoportelsők vagyunk. Három döntetlen után mindhárom ellenfelet legyőztük, kettőt konkrétan kicsontoztunk. Bevettük a Donbass Arenát, ahol általában pofonokat osztanak. A visszavágó-kört 8:0-ás gólkülönbséggel hoztuk. Mindezt tulajdonképp a ritka jól meccselő edzőnk nélkül.
Hatalmas golyóink vannak. És hatalmas a pofánk.
Nézzük a száraz tényeket: a harmadik kalapból indulva veretlenül zártuk a csoportot, az első és második kalapos csapatok ellen is pozitív mérleget mutatunk, csoportelsők vagyunk. Három döntetlen után mindhárom ellenfelet legyőztük, kettőt konkrétan kicsontoztunk. Bevettük a Donbass Arenát, ahol általában pofonokat osztanak. A visszavágó-kört 8:0-ás gólkülönbséggel hoztuk. Mindezt tulajdonképp a ritka jól meccselő edzőnk nélkül.
Hatalmas golyóink vannak. És hatalmas a pofánk.
Tisztázzuk sebtiben: ez biza nem egy összekacsintós, a levegőben lógó win-win helyzetet meglovagló sörmeccs volt. Oké, az első félidő langyi volt, de nem arról volt szó, hogy nem akarnak nyerni a csapatok, inkább arról, hogy senki nem akart idejekorán beleszaladni a konyhakésbe. A második középkezdés után látottak alapján viszont Rizzoli a vak is látja, hogy ezt a győzelmet nem adták ingyen. Megdolgoztunk érte, és nem csak a tegnapi 90 perc alatt. Ha nem töröljük fel a gyepet Juventusban a Chelsea-vel, a tegnapiból egy, a Sahtar számára is vérre menő mortal kombat kerekedhetett volna. De kinyírtuk a Rotor Londongrádot, tulajdonképp továbbjuttattuk a Sahtart, és az utolsó körre intéztünk magunknak egy némileg motivációját vesztett, de a csoportelsőségért meggyőződéssel teperő brazilsereget.
Megnézte
Hogy Lucescu a koffein-, kalória- és gluténmentes, kímélő motivációra, a bíróra és a teljes joggal eltiltott Luiz Adriano hiányára fogja a vereséget, az legyen az ő problémája. Szerintünk éhesebbek voltunk, nem a biztos továbbjutást jelentő döntetlenért mentünk, és rengeteget tanultunk a torinói találkozóból. Két hónapja a Sahtar letaglózóan jó csapat benyomását keltette, nem esik nehezünkre elismerni, hogy a második játéknapon vereséget úsztunk meg. Az októberi találkozóhoz képest mi változtunk többet: örömtelien sokat tanultunk abból, ahogy lefociztak minket. A listán ki is beszéltük, hogy a wingbackek és a két védekező középpályás a szokásostól eltérően más szoftvert futtattak: Beni már a hatodik percben kiszúrta, hogy mikor nálunk volt a labda, a szélsőkhöz képest a középpályások Buffonhoz közelebb helyezkedtek, így biztosítottak labdavesztés esetén; a Sahtar rutinrókái, Rat és Srna így alig tettek valamit a közösbe. Ezen kívül különösen a második félidőben volt látványos, mennyire féloldalasak voltunk: Lichtsteiner és Asamoah közül támadásban a szöszi tűnt aktívabbnak, bal oldalon inkább Pogba volt az, aki a beadásokkal próbálkozott, Kwadcsi tulajdonképp alig ment fel a Sahtar büntetőterületéig. Mindez viszont józan megfontolás alapján kiadott parancsra történt: Vidal Willian követésével kihúzta a Sahtar játékának a méregfogát, ezáltal Forrestnek több szerepe és területe jutott a jobb oldalon, a bal szélen viszont Teixeira támadásban korántsem Pumuklihoz hasonló kiszámíthatatlan erő, hozzá sebességben és méretben is passzolt Asamoah. Nem is vállalkoznánk arra, hogy megmondjuk, melyik wingback játszott jobban: alighanem tökéletesen oldották meg a feladatukat. Az odavágó leckéjéből tanulva Conte a második béből taktikailag felnőtt Lucescu mellé, és barbatrükkölt egy apróságot, amire a sokat látott román nem tudott érdemben reagálni. Lucescu átgondolhatta, mennyire kiszámítható csapat a Juventus.
Kivette
A szerkesztőség máskülönben tökéletes összhangját Vucsinics játéka osztotta meg leginkább. Olyan volt ő, mint a mesebeli lány: hozott is ajándékot (kiharcolt labda, majd kvázi-gólpassz Giovincónak), meg nem is (a második félidő derekán agyfaszt kaptunk a félpályás hazaadásától). Derekas mezőnymunkát végzett, több mint 10 km-t futott, alkalmanként jól tartotta meg elől a labdát, helyzeteket dolgozott ki, a gól előtt ő indította Lichtit - ezekért kézmeleg, illatos masszázsolajjal kenegetnénk szálkás testét. A mezőnyben a legtöbb labdát veszítette (négyet), pocsékul, az uefa statjai szerint 56%-os pontossággal passzolt, két lövéséből egyik sem talált lőlapot, a gól előtt is addig tökölt, amíg Forrest lesre futott - ezekért meg addig vernénk egy fagyott vidratetemmel, amíg el nem ismeri, hogy egy hülye buzi, majd szánalomból megerőszakolnánk. A kommentmezőbe tegyétek hozzá a magatokét - nem csak a válogatott büntetéseket illető, hanem a teljesítményét jellemző gondolataitokat is várjuk.
Megosztotta
A többiekkel kapcsolatban nagyjából egységes az álláspontunk. Az oktatófilmet Chiellini és Vidal fűzték be (narrátor Bonucci), erős produkciót nyújtott Buffon, Barza, a két szélső, Pogba és Szundi, és tulajdonképp Giovinco sem játszott rosszul, erőszakos és határozott volt a mezőnyben, nem csak a fagyott talaj keménységi fokán múlott, hogy nem taposták bele kicsi testét, de a kihagyott zicceréért jár a hatalmas talpas egyes. Miután az egész világ a blogot olvassa (heló, Egri Vitya), üzennénk neki is: nyugi, Seba, a Juventus is ugyanúgy futballcsapatok ellen játszik, mint a Parma; elkezdhetsz ugyanúgy a kapufa belső éle felé célozni, ahogy ott csináltad. Pogbáról tervezek írni egy bő nyállal értékelő rövidet, addig is csak annyit, hogy Marchisiót helyettesíteni sosem egyszerű feladat, az egyik leggyorsabb európai középpályával bíró Sahtar ellen pláne trükkös móka, és ő ezt magabiztosan hozta, 19 évesen. A teljességhez hozzátartozik, hogy Pirlót az első félidő derekán habzó szájjal kutyáztuk: védekezésben mire odaért volna az embere mellé, az huss, elszaladt. Beni azt találta írni, hogy pont úgy játszik, mint ahogy a szerződtetése idején rendszeresen visszatérő, jeges verítékes rémálmainkban. Aztán a szünet után összekapta magát, remekül hozta ki a bogyót, és végül a mezőnyben a legtöbb (11!) labdát szerezte.
Kiharcolta
Szóval megcsináltuk. Később külön kibeszéljük a csoportkört, rengeteg tanulságot látunk a kétségtelenül izgalmas hat fordulóban, most elég legyen annyi, hogy a dán meccset leszámítva jár a csillagos ötös a Juventusnak. A visszavágó-kör eszetlenül tökéletesre sikeredett, teljesen megérdemelten vagyunk ott a 16 között. És ezt nem úgy értjük, hogy a Juventus a történelmi hagyományai, a mögötte álló rengeteg szurkoló és a megvásárolt bírói kar jogán igenis jusson tovább. Nem arról van szó, hogy a mindenkori Juventus alanyi jogon Európa elitjébe tartozik, bárhogy is játsszon; Ferrara beszari Juventusa, amelyik előnyről kapott ki hazai pályán a Bayerntől, nem tartozott oda. Ez a Juventus, Conte csapata, Pirlóval, Vidallal, Marcsival, Bonuccival, Chiellinivel és a többiekkel viszont becsületesen megdolgozott a respektért. Helyünkre kerültünk, és tulajdonképp tökmindegy, ki jön az egyenes kieséses szakaszban, bárki ellen meg tudjuk oldani. Féljenek ők.
Eldőlt
