Dán testvéreink könyörtelen elpicsázása után azt írtuk, tavasz óta nem játszottunk ilyen jól. Most talán elég lenne letudni a mérkőzést azzal, hogy újra a keddi produkciót nyújtottuk, de több tényező is árnyalja ezt a képet. Hajtás után megpróbáljuk összeszedni, minek köszönhető az újabb gólgyártás, megkeressük, a triplázó Quagliarella után ki volt a mezőny legjobbja, miért volt érdemes odafigyelni az ellenfélre, és megismerkedünk egy szimpatikus francia fiatalemberrel is.
Dán testvéreink könyörtelen elpicsázása után azt írtuk, tavasz óta nem játszottunk ilyen jól. Most talán elég lenne letudni a mérkőzést azzal, hogy újra a keddi produkciót nyújtottuk, de több tényező is árnyalja ezt a képet. Hajtás után megpróbáljuk összeszedni, minek köszönhető az újabb gólgyártás, megkeressük, a triplázó Quagliarella után ki volt a mezőny legjobbja, miért volt érdemes odafigyelni az ellenfélre, és megismerkedünk egy szimpatikus francia fiatalemberrel is.
Hatost dobni sem rossz, rúgni még felemelőbb - és ritkább. Ha minden igaz, a '97-es, Milan elleni 6-1 óta nem vágott ennyit bajnokin a Juventus; a BL-ben 2003-ban az Olimpiakosz kapott egy hetest. Ha esetleg valaki azt hitte, hogy az utóbbi másfél szezon veretlenségét lezáró múlt hétvégi bajnoki kipukkasztja a Juve-lufit, annak egyelőre csalódnia kell: két meccsen 10 rúgott gól, és olyan tökös játék, amit utoljára valamikor tavasszal láttunk. Nyilván nem jött jól a hullarablók elleni zakó, de a csapat eddig tökéletesen reagál. Újra láttuk az éhséget, végigtepertük mindkét meccset, és könnyed csapásokkal érvényt szereztünk annak a papírformának, ami pár hete, hasonló képességű csapatok ellen (főleg a Bologna, Genoa párosra gondolok) csak vért vizelve jött össze.
Lecserélni Pirlót 4:1-nél, hmm?
Annyiban mindenképp hasonlít egymásra a keddi és a tegnapi ellenfél, hogy egyik sem a győzelem szándékával lépett pályára, mégis teljesen más a Nordsjaelland és a Pescara játéka. A dánok sokat futó, agresszív, bár főleg hátul technikailag kevésbé képzett társaság, míg a pescarai delfinek korábbi meccseiken is inkább a stabil védekezésre törekedtek, nem véletlenül kötöttek ki a 3-5-2-es taktikánál. Mégis teljesen más ez a 3-5-2, mint a Juventusé, és nem csak a két keret közötti, szakadéknyi különbségnek köszönhetően: míg a Juventus alapvetően támadó, a labdát lehető legtöbbet birtokló, a pálya közepét lehetőség szerint uraló csapat, addig a Pescara úgy tűnik, a 3-5-2-t elsősorban a védekezés stabilabbá tétele miatt vezette be.
Már harmincat sem kell aludni...
Tegnap a delfineknek sok minden összejött, de a stabil védekezés nem tartozott ezek közé. Giovinco már az első percben eleresztett egy kapura lövést, és látszott, hogy csak idő kérdése, mikor verjük be az elsőt. Pirlót Quinteiro nem engedte kibontakozni, ennél nagyobb sikert nem értek el a pálya közepén: Marchisio és Vidal is könnyedén léptek be a védő közé, a bal szélen Asamoah Zanon ellen sorra nyerte a futóversenyeket és a párharcokat, a két csatárral pedig tulajdonképp semmit nem tudtak kezdeni. Giovinco tetszőleges számú labdát vehetett át szabadon; ahhoz képest, hogy más csapatok már a labdaátvételkor gyepbe tiporják a kicsit, a Pescara kifejezetten hagyta érvényesülni Sebát. Ő pedig megmutatta, mi az, ami megy neki: a büntetőterületen kívül gyorsan, ésszel játszott. A vezetést is ennek a szabadságnak köszönhettük, szép assziszttal hozta ziccerbe a hamvaiból feltámadt Vidalt.
Ötöt rúgtunk a jobb alsóba; ez volt az első
Az ősz pre-zakó időszakában látott Juventus itt hátradőlt volna, talán nem erőltette volna a támadásokat, és könnyen beleléphetett volna ugyanabba a gyötrelmesen hömpölygő folyóba, amibe pl. a Bologna ellen már jártunk. A fájó vereség, valamint a másnapi Conte-féle motivációs kurzus által felébresztett Juventus viszont egy ritka termékeny félidőt tett le a tengerparti kisváros szimpatikus közönsége elé: egy felbőszült vaddisznókoca könyörtelenségével és céltudatosságával, ugyanakkor egy cuki flamingó könnyedségével szállítottuk a gólokat. Ráadásul nem is akármilyen gólok voltak ezek. Mind az ötöt a jobb alsóba rúgtuk, a legszebbet Q sarkazott gólpasszából Kwadcsi ollózta. Ez, és Q harmadik gólja (szintén ollózás, idén tőle már a második) is év végi gólszépségversenybe való.
Két olló egy meccsen. Világrekord?
Quagliarella megérdemel külön néhány gondolatot. A térdsérülését és a hosszú kálváriáját kívülről fújja mindenki, a Chelsea elleni köténye és a Chievo elleni duplája után úgy tűnt, kibújt a sérült térdéből, de aztán meccsekre megint eltűnt. A héten két gyenge ellenféllel szemben összesen négy gólt szerzett, tegnap karrierje első mesterhármasa mellé két gólpasszt is jegyzett, forma alapján nem kérdés, jelen pillanatban ő az a csatár, akire lehet alapozni. Az év legfontosabb meccsén, a Chelsea ellen mindenképp neki kell kezdeni, méghozzá a szintén erős két találkozót záró Giovincóval párban. A Chelsea is várhatóan a 16-os vonalánál fog védekezni, ami kedvez mindkettejüknek: egyik sem bólyacsatár, nem a statikus játék az erősségük, lendületesek, passzolni is tudnak, Fábi kimondottan jó lövőformában van, ezek olyan erények, amiket nem pótolhat Vucsinics mostanában szunnyadó zsenialitása, Matri fejjátéka, vagy Bendtner kafferbivalyra hajazó fizikuma.
Ott feszül egy bicepsz
Pürére vertük tehát a Pescarát, megvillantottuk mind a négy bicepszünket, felálltunk a bajnoki vereségből, helyre állítottuk a status quónkat, viszont nem mehetünk el szó nélkül néhány marhaság mellett. A legbosszantóbb Pirlo sárgája, amivel elintézte, hogy ne játsszon a Lazio ellen. Szundi eleve nem forszírozta, hogy Quintero ellenében átvegye a pálya közepét, hagyta, hogy Vidal és Gio osszák a máskor tőle várt hosszú passzokat (az ötödik gól előtti Vidal-passzra ő is büszke lett volna), a teljesen fölösleges sárgájára nincs sok magyarázat. Azt nem fogadjuk ugyanis el, hogy így tutira pihen hétvégén, és tutira játszhat a Milan elleni, jövő hétvégi bajnokin. Hacsak nem egyeztette mindezt az edzői stábbal, jár neki a faszkorbács. A másik Arany Benikaka-díjasunk tegnap Buffon volt. Egyetlen labdát nem tudott elsőre megfogni, kijött róla minden lövés, a gólnál alaposan lemaradt, homály kifutásai voltak, és a közeli képeken úgy tűnt, teljesítményét némi cankesz korábbi bevételével alapozta meg. Pöpec kis fórumunkon többen megjegyezték, úgy tűnt, mint akiben benne van két deka kevert. Több komolyságot, Gigi, sima meccseket sem kéne elalibizni, a Lecce elleni baki nem hiányzik senkinek.
Keblemre, muci!
Most pedig alfázzunk arra, hogy Prandelli minél kevesebb emberünket rántja be a válogatott edzőtáborába. A Chelsea ellenében készülve jelen pillanatban ideális a csapat formája, nyoma sincs a pár hete jellemző levertségnek, viszont a kulcsemberekbe pörögnek a kilométerek: Kwadcsi, Bonu, Gio és Pirlo 16-16, Buffon, Marcsi, Barza, Vidal 15-15 meccsen vannak túl. November végéig meg kell őrizni a tabella nekünk járó helyét, és jó lenne továbbmenni a BL-ben. Észnél kell lennie a stábnak, hogy elkerüljük a Pirlo tegnapi, vagy Vidal komplett októberi játékára jellemző kilengéseket.
Csapategység, yeah
Végül némi tini-bulvár a tegnapi siker margójára. A delfinek egyetlen épkézláb játékosának a 19 éves kolumbiai Quintero tűnt: levette Pirlót, egész hatékonyan védekezett Marcsin, és támadásban is mutatott valamit. Természetesen már összehozták a Juventusszal, kíváncsian várjuk a fejleményeket. A másik pletyi Pogbához kötődik: csokicsikónk száműzetése alatt is nézte a meccset, és a webkettes generációra jellemzően az instagramon vallott színt: drukkolt a csapatnak, és igazat ad az edzőjének, elismeri hibáját. Így is lehet, Paul, és főleg Signor Raiola - nekünk ezzel meg is van az emberünk Pirlo helyére a Lazio ellen.
