Az a helyzet, hogy kényelmetlenül érzem magam. A ma hajnalban befejezett, reggel kikerült beharangozóm hemzsegett a hibáktól: összekevertem Peruzzit Pagliucával, és a BL-sorsolást sem néztem meg, mielőtt beblöfföltem, hogy az utolsó csoportmeccset a londongrádi szovjetek ellen játsszuk. A perfekciót alapkövetelményként kezelő bloggertársaim ezért teljes joggal a szőnyeg szélére állítottak, és miközben írom ezt a posztot, mögöttem válogatott kínzóeszközökkel készülnek odacsördíteni, ha netán hibát vétenék. Látva a Tyli kezében meredező korbácsot és a Darti húsos ujjaira fonódó boxert, az egyszeri x-faktoroshoz hasonlóan én is az életemért éneklek írok: szükségszerűen hibátlan poszt következik.

Az a helyzet, hogy kényelmetlenül érzem magam. A ma hajnalban befejezett, reggel kikerült beharangozóm hemzsegett a hibáktól: összekevertem Peruzzit Pagliucával, és a BL-sorsolást sem néztem meg, mielőtt beblöfföltem, hogy az utolsó csoportmeccset a londongrádi szovjetek ellen játsszuk. A perfekciót alapkövetelményként kezelő bloggertársaim ezért teljes joggal a szőnyeg szélére állítottak, és miközben írom ezt a posztot, mögöttem válogatott kínzóeszközökkel készülnek odacsördíteni, ha netán hibát vétenék. Látva a Tyli kezében meredező korbácsot és a Darti húsos ujjaira fonódó boxert, az egyszeri x-faktoroshoz hasonlóan én is az életemért éneklek írok: szükségszerűen hibátlan poszt következik.

Kezdjük ott, hogy a csapat összeállításánál Carrera biztosan nem olvasta a blogot: bár a sérült Bonucci helyére az előzetes várakozásoknak megfelelően bekerült Marrone, a beharangozott rotálásból alig valami valósult meg. A kezdőbe várt légiósok (az etióp Pogba és az uruguayi Isla) a padon kezdtek, Vucsinics mellé az előzetesen a padra várt Giovinco került, és a nyáron a Milántól elcsábított Lucio sem kapott szerepet. A kezdőből Marrone mellett csak De Ceglie minősíthető cserejátékosnak, egyébként a legerősebb csapatunkkal mentünk neki a firenzei Artemio Franchiban játszó vendéglátóinknak.

Kezdett

A mérkőzés első 20 percénél szebbet rajzolni sem tudnánk: a középkezdés után einstandoltuk a Siena térfelét, elvettük a labdát, és addig nyomtuk őket, míg egy rögzített helyzet után Pirlo a felugró sorfal alatt zseniálisan kapuba passzolt. A Siena hátrányban sem tudott lényegesen változtatni a játék képén, ráadásul edzőjüket, Cosmit is elzavarták a padról, aki elhagyva a technikai zónát nemi erőszakkal fenyegette a negyedik játékvezetőt. A végre kiválóan játszó Pirlo második szabiját a lécre tekerte, úgy tűnt, csak idő kérdése a második Juve-gól. Kézben volt tehát a meccs, mégis elbambultunk: a felnőtt válogatottba is behívott Marrone nem nagyon találta az összhangot a védőtársaival, a piszén pisze Chiellini sem koncentrált megfelelően (egyik faultjáért ki is állíthatták volna második sárgával), kissé szétesett a bal oldalunk. A tökölés csimborasszójaként a Ryan Gosling-hasonmás De Ceglie rútul lemaradt Angelóról, így a szünet előtt közvetlenül olyan gólt kaptunk, amit a hátsó alaptrió nem nagyon szokott benézni. Reméljük, Bonucci mihamarabb felépül.

Barátkozott

A második félidőre aztán a legszebb bundaügyei helyszínére visszatérő Conte lecserélte DC-t, helyére Asamoah lépett, de semmi nem változott: a Siena 10 emberrel bekkelt, Marcsi és Giovinco távoli lövésekkel próbálkozott, Vucsinics mintha a pályán sem lett volna. A szerbnek különösen kijárna a Tyli kezében ringatózó faszkorbács: hetek óta csak tinglitanglira képes, nehezen értjük, mivel érdemelte ki, hogy a mai 90 percet is végigjátszotta. Ha fele olyan lelkesen játszott volna, mint Giovinco, eldönthette volna a mérkőzést. Carrera is látta, hogy nem megy a folyamatosan esztétikai lesen tartózkodó Mirkónak, mégis inkább Marronét cserélte Quagliarellára. (Ekkor már Lichti is pihent, a német helyére Giaccherini állt.) A Siena mindent megtett a döntetlenért, így nem volt túl kockázatos a védő-csatár csere. A hatás nem is maradt el: egy szöglet után Marcsi a tavaly ősszel látott gyilkos ösztönét előbányászva bevert egy kósza labdát, ezzel a Roma elleni gólja után zsinórban második meccsén volt eredményes.

Döntött

Az elmúlt hetekben sokat ekézett Pirlo teljesítménye mellett ne menjünk el szó nélkül. Az első félidőben brilliáns volt, két szabiból egyet zseniálisan varrt be, a másiknak kapufányi híja volt, a második félidőben az idő haladásával főleg védekezésben halványult el, egyetlen kontrával sem ért vissza. Ha valaki felvette a meccset, esetleg ismétlésben meg tudja nézni a találkozót, ne mulassza el, hogy futja le a Siena labdás embere Szundit a 60-70. perc környékén. Ez fizikai fáradság, nem motiválatlanság. Nem bántani akarjuk, sokkal inkább aggódunk érte. Az első játékrészben a csapat legjobbja volt Andi, szünet után is tartotta magát egy darabig, majd menthetetlenül elfáradt. Kímélni kellene, nehogy kifingjon tavaszra.

Varázsolt

Szóval megint nyűgös szülés lett egy Cosmi-csapat elleni találkozó: a bulldogképű Verebes-faktora 10-es skálán minimum 8-as, remekül motivál szerény képességű keretet, fel tudja pörgetni játékosait egy erősebb csapat ellen. Viszont a v2.0-ás Juventus éppen annyival erősebb (tapasztaltabb? szerencsésebb?) a tavalyinál, amennyiben egy tavalyi, hasonló szarpasszírozás kimenete különbözik a maiétól. Amíg behúzzuk ezeket, addig nincs nagy baj. Ezzel együtt nem nagyon látni, hogy fogja Vidal, Pirlo és Vucsinics a teljes évadot az előző évadban látott, egyenletesen gyilkos formában végigtolni.

Akart