A világbajnokságon a fantasztikusan focizó Baggio a hátán cipelte be az olaszokat a döntőbe, hogy aztán pont az ő elhibázott 11-ese jelentse a brazilok világbajnoki címét. A válogatott játékosok még bőven pihentek, amikor a Juventus a svájci Bousch felé vette az irányt, ahol kőkemény edzések, vártak rá, és innen indult a csapat az első felkészülési meccseire is. Az 1994-1995-ös idényt bemutató sorozatunk folytatódik.

A világbajnokságon a fantasztikusan focizó Baggio a hátán cipelte be az olaszokat a döntőbe, hogy aztán pont az ő elhibázott 11-ese jelentse a brazilok világbajnoki címét. A válogatott játékosok még bőven pihentek, amikor a Juventus a svájci Bousch felé vette az irányt, ahol kőkemény edzések, vártak rá, és innen indult a csapat az első felkészülési meccseire is. Az 1994-1995-ös idényt bemutató sorozatunk folytatódik.

Maga az edzőtábor alapozó jellegű volt, Lippiék iszonyatosan kemény munkát végeztek, Sousa az első napokban azt nyilatkozta, hogy ilyen terhelésről álmodni sem mert. Közben a mercato sem ért véget, sokan arra számítottak, hogy a Juventus a világbajnokságon látott klasszisok közül megvásárol valakit. Moggi azonban lehűtötte a kedélyeket: „Én csak egy olyan játékost láttam, akit szívesen leigazolnék: ez a brazil Mauro Silva volt. De a Deportivo La Coruna úgysem adja el, vagy ha mégis, akkor túl sok pénzt kérnek majd érte. Silvára mondanám azt, hogy erősítést jelenthetne - nem csak nekünk, de bármelyik olasz élklubnak.”

A vezetőség táplálkozási szakembert is szerződtetett a klubhoz, Giorgio Calabrese, a Piacenzai Katolikus Egyetem professzora személyében. A játékosoknak heti lebontású menüt állított össze, személyre szabottan - a második héttől kötelezően napi egy pohár vörösbort is előírt. A támadók kapták a szénhidrátdúsabb, míg a kapusok a fehérjedúsabb ételeket. „Sosem étkeztem még ilyen jól és komplexen” – mondta Vialli.

Az első mérkőzésre 1994. július 24-én került sor az amatőrökből álló Bousch ellen. Az edzőtábort meglátogató Bettega és Giraudo előtt a csapat – amelynek a meccs alatt kirámolták a szállodáját - 6-1-re győzött. A Juve persze nem brillírozott a hobbifocisták ellen, a játékosok hullafáradtan mozogtak, Lippi nem is tartotta igazán értékmérőnek a meccset. „Majd 20 nap múlva leszünk annál a pontnál, hogy valós képet kapjak a fiúk állapotáról.” A két gólt szerző Deschamps ezúttal a 10-es mezben játszott (Sousa nem akarta felvenni, legalábbis a francia ezt nyilatkozta), és a jövőjéről beszélt: „Platini egyszer azt mondta nekem, hogy számára Giuseppe Furino volt a legfontosabb a Juventusnál. Remélem, hogy idén pedig én leszek Roberto Baggio számára az, ami Platininek volt Furino.”

Július 28-án a Juve újabb edzőmeccset játszott, ezúttal a Bousch ificsapatát győzték le 11-0-ra. Ravanelli három gólt szerzett, és a találkozó utáni interjúban az Olaszországban addig jórészt ismeretlen, háromcsatáros játék mellett érvelt, valamint ő is kiemelte a Lippi által már hónapok óta hangoztatott meggyőződést: az idény Vialliról fog szólni. Vialli még aznap úgy nyilatkozott, hogy nincs több lehetősége mellébeszélni és magyarázkodni: ez az év lesz az utolsó lehetősége, hogy valami emlékezeteset nyújtson. Tudta jó, hogy a klubvezetők türelme véges, és nagyon gyorsan kipaterolják Torinóból, ha idén sem jön össze neki semmi.

Július 29-én megtartották a Serie A sorsolását, amelyből kiderült, hogy a Juventus a Brescia otthonában kezdi a bajnokságot, és a közvetlennek gondolt riválisokkal (a Parma kivételével) otthon játszik az ősz folyamán. Két napra rá jött az első komolyabb felkészülési meccs, amelyen a Luzern volt az ellenfél. Svájcban ekkor már elkezdődött a bajnokság, tehát ebből a szempontból ők előrébb tartottak. A Juventus viszont - Baggio, Kohler, Conte, Sousa és Marocchi hiányában is – jól játszott, és 2-0-ra nyert (Tacchinardi és Vialli lőtték a gólokat). A második volt különösen szép: Di Livio beadását Vialli beollózta. „A második félidő első 20 percében brillíroztunk. Deschamps-ot, Di Liviót és Del Pierót tudnám kiemelni a csapatból. Vialli lenyűgöző gólja volt a hab a tortán.” – mondta a végén Roberto Bettega.

Jarni nem tud járni - a horvát megsérült a Luzern ellen, le kellett cserélni

Az edzőtábor lassan a végéhez ért, az utolsó mérkőzésre az amatőr státuszú Emmerbrücke ellen került sor. A két hete zajló felkészülés minden fáradtsága a csapatra nehezedett, a mérkőzés napjának reggelén Marcelo Lippi még beiktatott egy kétórás edzést is. A gólt Sartor szerezte, a mezőny legjobbja pedig Paulo Sousa lett: több, mint 60 alkalommal ért labdába, 10-szer az ellenféltől szerezte meg azt, 36 rövid- vagy közepesen hosszú passzt adott, 4-szer hosszan indított, 7 sikeres csele volt, fejjel pedig egyszer avatkozott közbe, ráadásul ő adta a gólpasszt is. Nélkülözhetetlen adatok egy Juve-szurkolónak.

A mercato is folytatódott, bár igazi változást már nem ígért az idény kezdetéig hátralévő néhány hét. Augusztus elején a Roma megpróbálta leigazolni Carrerát, de nem jártak sikerrel. Augusztus 6-án egy hármastornán vett részt a Juventus Novarában, ahol a Sparta és a Novara ellen játszott két, 45-45 perces meccset: előbbi csapatot 3-0-ra (Vialli, Ravanelli, Grabbi), utóbbit 1-0-ra (Del Piero) győzték le.

Viallit köszöntik a Sparta elleni gólja után

Egy kis kitérő erejéig tekintsünk rá az összolasz viszonyokra, méghozzá a nézőszám vonatkozásában. Ma már alig találkozunk olyan olasz, elsőosztályú bajnokival, amely teltházat vonz (a Juventus ezúttal a kivétel, de az új stadion és a sikerek miatt ez talán logikus is). A folyamat két évtizede kezdődött, és már 1994-ben is látható volt, hogy a tévéközvetítések hosszútávon sokakat távol tartanak majd a stadionoktól. 1994. augusztus elején jött ki egy statisztika, amelyik az aktuális bérleteladásokat tartalmazta. Bár ekkor még nem volt vége az árusításnak, a tendencia világosan látszódott - különösen az Internél alakult drámaian a helyzet, a 93-94-es szezonban 34 ezren vettek bérletet, míg 1994 augusztus első hetéig csupán 16 ezren. A Juventusnál 1994-1994-ben szintén 34 ezren vásároltak bérletet, 1994 augusztus első hetéig pedig 28 ezren. A Milan magasan vezetett a 40 ezres mennyiségével (1992 nyarán 72 ezer bérletet adtak el…).

Az újságírók ekkor is a kedvenc témájukkal foglalkoztak: a taktikai felállással szórakoztatták magukat, és untatták az embereket. A nagy kérdés az volt, hogy Lippi tényleg bevállalja-e a háromcsatáros játékot. Az elképzelések szerint a kétféle alapfelállás így nézett volna ki (közös bennük, hogy Del Pierót egyikben sem tüntetik fel biztos kezdőként):

Két csapat. Egyszerre csak az egyik játszhatott

A világbajnokságról lassan visszatértek a résztvevők, elsőként Conte és Kohler. Conte az újságíróknak elmondta, hogy a vb-n szerzett tapasztalatai jól jönnek majd az új idényben, továbbá beszélt Del Pieróról is: „Amikor arról szóltak a hírek, hogy eladja őt a Juventus, imádkoztam, hogy ne így legyen. Szerencsére az imám meghallgatásra talált.” Megérkezett Dino Baggio is, de neki a felkészülést már a Parmában kellett kezdenie. „Az akaratom ellenére adtak el a vezetők. Amikor hallottam, hogy megegyeztek az eladásomról, akkor rákérdeztem, hogy tényleg így van-e. Azt mondták, hogy semmi nem igaz belőle. Aztán végül bevallották, hogy megegyeztek a Parmával…”

Augusztus 10-én Lisszabonban, a Sporting ellen következett az újabb meccs, amelyen a tartalékos Juve (Vialli és Deschamps sérülés, Baggio, Kohler és Conte pedig még a pluszpihenőjük miatt nem játszhatott) Juskowiak góljával 1-0-ra kikapott. Nem okozott drámai hatást a vereség, ugyanis voltak egyéb, súlyosabb gondok: olyan hírek érkeztek, hogy az első fordulóban nem vetheti be az idegenlégiósait a Juventus, ugyanis a fordulót követő héten válogatott meccsekre kerül sor. Roberto Bettega idegesen nyilatkozott: „Nincs még egy bajnokság Európában, ahol a válogatott meccsek előtt ne lenne szünet. Most éppen tárgyalásban vagyok a szövetségi kapitányokkal. Portugál részről Toni Oliverával már beszéltem annak érdekében, hogy Sousát ne hívja be. De a portugálok nagyon komolyan veszik az észak-írek elleni belfasti mérkőzést. Ugyanez a helyzet a franciáknál, ők is számítanának mindenkire a szlovákok ellen. Augusztus 17-én utazom Bordeauxba, hogy beszéljek a francia kapitánnyal Deschamps miatt. Talán Kohler esetében könnyebb dolgom lesz, a németek a Moldáviát fogadják, ez nem olyan nehéz meccs, hogy ne tudnák őt nélkülözni.” (folytatjuk)