Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nemcsak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywoodi hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozatunk folytatódik!

Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nemcsak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywoodi hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozatunk folytatódik!

Alessio Tacchinardi (született: 1975 július 23., Crema)

A gyerekkorát a Milánótól nem messze fekvő Cremában töltő Tacchinardi kis kora óta Juve drukker, a kedvenc játékosa Platini volt.

"12-13 éves lehettem, amikor az apám elvitt Torinóba, hogy életemben először élőben láthassam a kedvenc csapatom. Egy Juventus-Sampdoria meccs volt, amelyet Platini döntött el egy szenzációs góllal. A mai napig emlékszem, milyen meghatározó élmény volt látni a zsúfolásig megtelt Communalét és azokat a játékosokat, akiket bálványoztam."

Játékosként az Atalantában nevelkedett, akárcsak pár évvel idősebb bátyja, Massimiliano, aki később az inter utánpótláscsapataiban játszott. Alessio itt együtt dolgozott a jelenlegi olasz szövetségi kapitánnyal (és egykori Juve játékossal), Prandellivel. Sőt, Prandelli volt az, aki látva az ifjú középpályás határozottságát és kitűnő helyezkedését, registaként kezdte őt játszatni.

A bergamóiaknak hagyományosan jó az utánpótlásuk, de a Tacchnardi-féle korosztály még náluk is kiemelkedőnek számított: 1993-ban megnyerték a viareggioi utánpótlástornát és a primavera bajnokságot is! 1993 januárjában az Ancona ellen mutatkozott be a Serie A-ban. A Juventus még ebben az évben lecsapott Tacchinardira, de egy évig még az Atalantánál hagyták, hadd erősödjön. Amikor Torinóba került, két olyan játékos állt előtte a sorban, mint Deschamps és Paulo Sousa - utóbbitól saját bevallása szerint igen sokat tanult. Sousa azt tanácsolta neki, hogy bátrabban kockáztasson, és próbálkozzon többet a hosszú indításokkal. Deschamps szerint már ekkor feltűnő volt az érettsége, ugyanakkor - és ez utólag némiképp meglepő - a labdaszerzésben voltak hiányosságai.

Lippi egy hirtelen ötlettől vezérelve kipróbálta őt középső védőként - az elképzelés bevált, Tacchinardi pedig így több játéklehetőséghez jutott. Első torinói évében 24 bajnokin kapott lehetőséget, pedig még csak 19 éves volt! Bekerült az U18-as válogatottba is, majd hamarosan a felnőttek között is bemutatkozhatott: 1995. szeptemberében Udinében a szlovének ellen 1-0-ra megnyert meccsen Ferrara és Costacurta mellett játszott a háromtagú védelemben. Az 1996-os Eb-re nem vitték ki, majd Cesare Maldini kapitányi kinevezése után hosszú ideig nem is került be újból a válogatottba.

A Juventusban viszont szépen lassan kulcsemberré vált: az 1995-ös kupadöntőn a Parma ellen például karrierje egyik legjobb meccsét játszotta - még mindig védőként. Ebben az időszakban még nem dőlt el, mi is lesz a végleges posztja, ám 1997-től a középpályára ragadt, és a Davidsszal alkotott kettősük Európa egyik legerősebb belső középpályás tandemje volt hosszú éveken át. A védekezőmunka mellett Alessio távoli lövéseivel is gyakran veszélyeztetett. (Így talált be többek közt Lippi első időszakának utolsó mérkőzésén a Parma ellen, vagy az 1999-es Intertoto kupában a Ceahlăul ellen, ahol a Juve meglepetésre csak Tacchi idegenben lőtt góljának köszönhetően jutott tovább.)

A Ceahlăul elleni gól

Tagja volt az 1996-os BL győztes csapatnak, bár a döntőn nem kapott lehetőséget. Ugyanebben az évben az U21-es válogatottal megnyerték az Eb-t. A csapat tagja volt Buffon, Totti és Nesta is.

Lippit Ancelotti követte a kispadon, és Tacchinardi nála is biztos csapattagnak számított, bár a fejlődése kicsit mintha megtorpant volna. Ebben az időszakban még az is felmerült, hogy elcserélik Ambrosinire. Nem így történt, és a visszatérő Lippi alatt produkálta talán pályafutása legjobb idényét: a 2002-03-as szezonban a bajnoki címig és BL döntőig jutó csapat biztos pontja volt. Capello (és Emerson) érkezésével valamelyest háttérbe szorult, de így is hozzájárult az újabb scudetto megszerzéséhez, amely számára már a hatodik volt.

A mellőzés miatt 2005-ben egy évre kölcsönbe a Villarrealhoz került, és nagy része volt abban, hogy a spanyol kiscsapat többek közt az intert is kiejtve a Bl elődöntőig jutott, ahol az Arsenal verte ki őket. Tacchinardi sárga lapjai miatt nem játszott a spanyolországi visszavágón, amely 0-0-lal ért véget. Egy évvel később a calciopoli botrány közepette meghosszabbították a kölcsönadását.

"Capello érkezésével kiszorultam a csapatból, ezért nem nagyon hezitáltam, amikor bejelentkezett értem a Villarreal. Spanyolországban sokkal nyugodtabb környezetben játszhattam: itt - ha nem megy a játék, de látják, hogy próbálkozol - nem fütyülnek ki. Más a szurkolói kultúra, mint Európa legtöbb országában. Na, és ne feledjük, mekkora örömet okozott, amikor kiejtettük az Intert a BL-ből!"

2007-ben a Serie B-s Bresciához szerződött, és bár kulcsembere volt a csapatnak (9 találattal élete leggólerősebb szezonját zárta), nem hosszabbította meg a szerződését. Szó volt arról, hogy egy búcsúszezonra visszatér a Juventushoz, hogy Pavel Nedveddel együtt fejezhessék be a pályafutásukat, de végül ez nem jött össze. A 2008-09-es szezon első felében egy amatőrcsapattal edzett, majd még ebben az évben végleg befejezte a pályafutását.

Tacchinardi 404 meccset játszott a Juventusban, 15 gólt lőve, és ugyanennyi trófeát nyerve a 11 év alatt. 13 alkalommal volt válogatott - részben a sérülései, részben a szövetségi kapitányok döntései miatt nem lett ez a szám magasabb. Jelenleg szülővárosában utánpótlásedzőként dolgozik.