A vasárnapi olasz kupa döntővel a Juventus történetének egyik legnagyobbja búcsúzott a klubtól és a közönségtől. Egy olyan játékos, aki Scireához, Platinihoz, Bonipertihez, Zoffhoz, Bettegához, Combihoz, John Charleshoz hasonlóan örökre a Juve szurkolók kedvence marad, és aki velük együtt azzá tette ezt a klubot, ami: a világ egyik legnagyobb, legsikeresebb csapatává.Az elmúlt 19 évben Del Piero volt a Juventus "arca", vagy ahogy gyakran mondják, franchise player-e - egy olyan futballista, akivel azonosították a klubot, és akit a klubbal azonosítottak. E blog szerzői és olvasóinak nagy része végigkövette Alex pályafutását, és vélhetően mindannyiunk számára elképzelhetetlen, hogy létezhet Juventus Del Piero nélkül.
A Bianconeri Blog szerzői azzal szeretnének tisztelegni Alex előtt, hogy minden szerző felidéz egy-egy pillanatot, amely valamilyen szempontból fontos, emlékezetes számára.
A vasárnapi olasz kupa döntővel a Juventus történetének egyik legnagyobbja búcsúzott a klubtól és a közönségtől. Egy olyan játékos, aki Scireához, Platinihoz, Bonipertihez, Zoffhoz, Bettegához, Combihoz, John Charleshoz hasonlóan örökre a Juve szurkolók kedvence marad, és aki velük együtt azzá tette ezt a klubot, ami: a világ egyik legnagyobb, legsikeresebb csapatává.Az elmúlt 19 évben Del Piero volt a Juventus "arca", vagy ahogy gyakran mondják, franchise player-e - egy olyan futballista, akivel azonosították a klubot, és akit a klubbal azonosítottak. E blog szerzői és olvasóinak nagy része végigkövette Alex pályafutását, és vélhetően mindannyiunk számára elképzelhetetlen, hogy létezhet Juventus Del Piero nélkül.
A Bianconeri Blog szerzői azzal szeretnének tisztelegni Alex előtt, hogy minden szerző felidéz egy-egy pillanatot, amely valamilyen szempontból fontos, emlékezetes számára.
Mivel szerzőtársaim egytől-egyig hihetetlenül eredeti arcok, és ezért csupa különleges Del Piero élményt választottak maguknak, nekem jutott az a rendkívül hálás feladat, hogy totálisan populáris eseményeket nevezzek meg, mint számomra legcsodásabb emlékek. Ennek kedvez az, hogy én magam is teljesen átlagos, önálló vélemény nélküli idióta vagyok, így könnyedén tudok rábökni két olyan találatra, amelyek közül az elsőt azóta is hetente nézem újra könnyek között, a második pedig minden éjjel lefekvéskor jut eszembe, és kacagnom kell rajta.
Ezzel egyből el is döntöttem, hogy szarok a szabályokra, miszerint csak egyet lehet kiválasztani. De megvan rá a mentség! Ugyanis az első választottam annyira kézenfekvő, hogy minden fotelben ülő divatdrukker azt kiáltja Alex nevének hallatán, hogy "3-1 GECCCCC!!!!" Tehát emellé kell egy másik is.
Az előbbiekből máris kitalálható, hogy a Zidane-nal felálló Real Madrid elleni rövid sarokba lőtt gól az én szívem csücske. Talán azért, mert akkor már túl voltam néhány fröccsön, és a gól után a hátamon fekve dobáltam egy széket a levegőbe, miközben artikulátlanul sikítottam.
A Real Madrid egy gólos előnnyel érkezett a Juventus otthonába, ahol lejátszották a tökéletes meccset, amelynek végén teljesen megérdemelten jutott tovább a fantasztikusan játszó hazai csapat - és amelyik meccs 81. percében mekmenemen lefoglalta magának a páholyt a pokolban. De térjünk vissza Del Pieróhoz.
Már a 11. percben asszisztot tett fejjel Trezegól lábára, Nedved (aki az egész meccsen brillírozott) beívelése után. De a legemlékezetesebb pillanat csak a 42. percben érkezett. Egy középpályáról magasan előrevágott labdát vett át elegánsan már a 16-oson belül, hogy szembetalálja magát két Real védővel. Hierro és Salgado nem tudták követni Alex travoltás mozgását, amelynek végén a rövid sarokba bombázott a két szétzuhant védő között.
A Zidane-nal, Figóval, Cambiassóval, Robicarlosszal, Raúllal és később Ronaldóval a soraiban játszó Real hihetetlenül jó ellenfél volt ezen a meccsen. A kihagyott/kivédett 11-es törte meg őket egy kicsit, de az utolsó pillanatig lehetett izgulni, hiszen 3-2-vel már a Real mehetett volna tovább.
Annyit még megjegyeznék, amellett, hogy ez talán a kedvenc Alex gólom (és a gólöröm is könnyfakasztó számomra - pedig csak üvölt, de hogyan!!), ez a csapat volt nekem a legfaszább Juventus. Minden játékost imádtam benne! Igen, még Monterót is.
Azért felidézem, hogy kik alkották ezt a csapatot: Buffon, Birindelli, Montero, Thuram, Tudor, Zambrotta, Davids, Nedved, Tacchinardi, Del Piero, Trezeguet. Csereként pályára lépett még Pessotto, Camoranesi és Conte mester is.
A második kedvenc találatom egy jóval kevésbé fontos mérkőzésen született. Egyszerű kis bajnoki volt, ahol Del Piero egy sarkazós találattal vidámította az ellenfelet. A találkozóra a 2004/05-ös idényben került sor, a Siena volt a 3 gólos verés szenvedő alanya.
Számomra a szórakoztató részét az adja (azon kívül, hogy állati szép megoldás), hogy a védő másodpercekig nem veszi észre, hogy gól volt. Forgatja a fejét, integet, hogy nem szabálytalankodott, nem ért hozzá, ki tudja mit gondol. Utána észreveszi, hogy a labda már a hálóban táncol. Nagyon mókás, nagyon vicces jelenet. Szegény Manninger állt a kapuban, bizony.
Ahogy a cikk írása közben Del Piero összeállításokat néztem, megállapítottam, hogy az összes gólját imádni lehet csak. Sőt, minden labdaérintését!
Hálás vagyok azért, hogy Del Piero teljes pályafutását végigkísérhettem, minden gólját láthattam. Köszönöm, Alex!!!!
