A nagy örömködésben el is feledkeztünk arról, hogy a vasárnapi meccsről is írjunk valami elemzés-félét - így hát kicsit megkésve ugyan, de most pótoljuk e hiányosságot!

A nagy örömködésben el is feledkeztünk arról, hogy a vasárnapi meccsről is írjunk valami elemzés-félét - így hát kicsit megkésve ugyan, de most pótoljuk e hiányosságot!

A meccs kapcsán kissé meglepő volt, hogy nem volt telt ház Triesztben, öt éve a B ligában a Triestina ellen például jóval többen voltak. Ennek több oka is lehetett: sokan nem bíztak abban, hogy a Milan botlani fog, így azt gondolták hogy majd egy hét múlva lesz bajnokavatás. Emellett a semleges pálya miatt a hazai szurkolók csak kis létszámban voltak jelen, a triesztieket meg úgy tűnik, hogy nem túlzottan érdekelte a meccs. Emellett vélhetően Muntari meg nem adott gólja is távol tartotta a szurkolókat. Végül pedig a magas jegyárak is hozzájárultak ahhoz, hogy a bajnoki cím végül fél-kétharmad ház előtt dőlt el: a középső tribünre ugyanis 200 euró volt egy jegy! A kapu mögötti 30 eurós belépők meg elvileg hamar elfogytak, de gyakorlatilag a meccs kezdéséig lehetett vásárolni belőlük.

Azt hiszem, Conte nem lepett meg senkit azzal, hogy a 3-5-2-es felállást, és a megsérült De Ceglie helyére Pepét választotta. A meccs nem indult rosszul, hiszen Bonucci parádés indítása után Vucsinics hamar megszerezte a vezetést. A labda annyira tökéletes volt, hogy a helyszínen meg voltunk győződve, hogy Pirlo adta... Itt kell megjegyezni, hogy Bonucci nagyon feljavult a Milan meccs után, magabiztos, megbízható játékot nyújtott tavasszal. De vissza gólhoz: lesről szó sem lehetett, több ok miatt sem:

- az utolsó védő pont egy vonalban állt Vucsiniccsel az indítás pillanatában;

- Lichtsteiner közelebb állt az oldalvonalhoz, mint a balhátvéd, így hosszirányú les sem volt - bár hozzá kell tenni, ha az lett volna, akkor is előnyszabályt kellett volna ítélnie a bírónak;

- mivel mind a passz, mind a befejezés látványos volt, az esztétikai les árnyéka sem vetülhet a gólra!

Ráadásul hálót is ért a labda, így egyértelműen szabályos találatról van szó!

Az első gól 0:22-től: látszik, hogy minden szabályos

Jól jött a korai gól, a csapat pedig kontrollálta a meccset, a Cagliari nem nagyon veszélyeztette a kaput. Idegességet csak a játékvezető okozott, aki szerintünk több esetet is tévesen ítélt meg, és Naingolannak elfelejtette megadni a második sárga lapot. Ha a védekezéssel nem is volt különösebb gond, a támadójáték már döcögött: feltűnő volt Vidal nagyon rossz játéka, és Pirlo is meglehetősen pontatlan volt. Matri szegény pedig küzdött, de a labdába éréseinek száma vélhetően egy számjegyű maradt a végére is.  De összességében a meccs maga sem volt túl magas színvonalú. Lichtsteiner sérülése kicsit ijesztőnek tűnt, bár az első pillanatokban nem látszott súlyosnak az eset - szerencsére végül is nem is lett az, a végén már együtt ünnepelt a többiekkel.

Vidal miatt aztán majdnem kaptunk is egy gólt, a labdavesztését követő kontra végén már azt hittük, hogy büntető és piros lap következik, de a játékvezető szerint a Cagliari támadója színészkedett. A lelátóról nem teljesen így tűnt... Conte azonnal le is kapta a pályáról a chileit, a helyére érkező Giaccherini pedig legalább nem rontott el mindent - ellentétben Vidallal.

A második félidő közepétől feljavult a játék, és a Juventus is veszélyesebb lett. Ami furcsa volt, hogy a középpályán Pirlo nem csak, hogy a legfrissebbnek tűnt, te ő szerezte a legtöbb labdát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelátóról úgy nézett ki, hogy nem egyszer szabálytalanul tette mindezt, de a játékvezető továbbengedte a játékot. Amúgy folyamatosan sajnálhattuk, hogy Naingolan a pályán maradt, mivel csapata egyik legjobbja volt, de jól játszott az ex-juvés Ekdal is.

A nagyon rosszul játszó Matrit Borriello váltotta, aki aztán részt is vállalt a második gólból: Canini öngóljánál azonban érdemes megvizsgálni, hogy minden szabályos volt-e. A szabályok értelmében nem volt les: Borriello a védők mögött volt, Giaccherini meg nem avatkozott a játékba. Mivel az ívelés a szélről jött, hosszirányú les sem lehetett: Caceres közelebb állt a vonalhoz állt a szélső védőnél. A labda hálót ért, erről vita sem lehet. Viszont érdekes kérdés, hogy nem kellett volna esetleg esztétikai les miatt lefújni az esetet? Szerintünk nem: önmagában ugyanis az öngól nem jelent esztétikai lest. Ráadásul a védő kifejezetten látványosan pörgetett a kapuba, azaz kifejezetten esztétikus találatról van szó. Azaz újabb 100%-osan szabályos gólt szerzett a Juventus!

Egyetlen dologban azonban nem vagyunk biztosak: az Adriano Galliani által titokban benyújtott szabályváltoztatások szerint ugyanis ha két csapat egy fontos pozícióért vetélkedve egy időben játszik, a két meccs bírójának ugyanannyit kell hosszabbítania mind a két félidőben. Sajnos nem vagyunk arról meggyőződve, hogy ez így történt a trieszti és a milánói meccsek esetében, de remélhetőleg senki nem óvja meg a hétvégi eredményeket!

0-2-nél már eldőlt a meccs, bár a Cagliari még ekkor sem adta fel - ami őszintén szólva nagyon szimpatikus, és kissé idegen az olasz csapatok mentalitásától... De gólt nem tudtak szerezni, köszönhetően például annak, hogy Barzagli és a többiek ismét tanárian játszottak. A legjobb azonban az idény legjobb játékosa, Pirlo volt, aki ugyan nem adott gólpasszt, de rengeteg labdát szerzett, fáradhatatlanul  szaladta végig a meccset.

Az ünneplésről meg már mindenki tud mindent; valóban igaz, hogy aki teheti, próbáljon meg a legközelebb kiutazni egy potenciális bajnokavatóra. A mostani persze különleges volt, mindenkiben hihetetlen érzelmeket váltott ki a siker. Hadd hencegjek egy kicsit: nekem ez a második bajnokavatóm volt, a 2003-ason is ott voltam. Azt kell mondjam, ez a mostani minden szempontból értékesebb, fontosabb, és sokkal több érzelmet felszabadító bajnoki cím - de ezt nem hiszem, hogy pont ennek a blognak az olvasóinak kell részleteznem.