Egy hónappal ezelőtt abban reménykedtünk, hogy a Milan belerokkan a kőkemény februárba, és a két csapat meccse után úgy fogunk állni, hogy a bolognai pótlással olyan masszív pontelőnyt szerzünk, hogy önfeledten kacaghassunk a Milan BL-kiesésén. Ehhez képest a Milan nemhogy nem roppant össze, de szezonja legjobb játékát hozta a hónap fontosabb meccsein, kicsapta az Arsenalt, és úgy vezeti a bajnokságot, hogy ha nyerünk is Bolognában, csak behozni tudjuk, megelőzni biztosan nem.
Ráadásul egy hónappal ezelőtt az olyan meccseket, mint a bolognai, sátáni kacajjal előre bekrétáztuk magunknak. Mostanra viszont az a helyzet, hogy reszketve könyörgünk kegyelemér Di Vaióék előtt térdelve.
Egy hónappal ezelőtt abban reménykedtünk, hogy a Milan belerokkan a kőkemény februárba, és a két csapat meccse után úgy fogunk állni, hogy a bolognai pótlással olyan masszív pontelőnyt szerzünk, hogy önfeledten kacaghassunk a Milan BL-kiesésén. Ehhez képest a Milan nemhogy nem roppant össze, de szezonja legjobb játékát hozta a hónap fontosabb meccsein, kicsapta az Arsenalt, és úgy vezeti a bajnokságot, hogy ha nyerünk is Bolognában, csak behozni tudjuk, megelőzni biztosan nem.
Ráadásul egy hónappal ezelőtt az olyan meccseket, mint a bolognai, sátáni kacajjal előre bekrétáztuk magunknak. Mostanra viszont az a helyzet, hogy reszketve könyörgünk kegyelemér Di Vaióék előtt térdelve.
Már lamentáltunk egy sort azon, hogy sajnos csak a védelemben és a kapuban vannak jó formában levő játékosai a Juventusnak. Na, most már ott sincsenek, hiszen Barzagli és Chiellini kiestek, azaz egy darab Buffon, és egy Ashton Kutcher van, aki képes az őszi Juventushoz méltó teljesítményt nyújtani. Az, hogy Matri lassan három hónapja csak véletlenül lő gólt, Vucsnics a legrosszabb formáját mutatja, Quagliarella sehol nincs egy évvel ezelőtti önmagához képest, Sanyi pedig nem kap lehetőséget, még a kisebbik gond. Mert például Matri azért tud gólt lőni, ha nagy helyzetbe hozzák, és Vucsi is képes jó megoldásokra, ha nála van a labda, azt viszont a középpályától kéne megkapnia.
Az meg nincs. Pirlo szegény nagyon magára van hagyatva, ettől persze az ő teljesítménye is hullámzik, de még mindig ő az egyetlen, akitől egy-egy felvillanás várható. Marchisio egyre mélyebb hullámvölgyben, Lichtsteiner is fáradtabban mozog, Giaccherini pedig lelkes (és gyors), de rengeteg rossz döntést hoz. Abban bízhatunk, hogy Vidalnak jót tett a pihenő (ráfért), esetleg Pepinho tér vissza őszi önmagához egy mindent eldöntő góllal.
Sajnos a felállásunk távolról sem lesz ideális: a Caceres-Bonucci belső kettős eleve nem megnyugtató, ráadásul Conte csapatában nincs igazi verőember, akit oda lehetne vonni eléjük (Van Bommel-módra). A két széle adott, Lichtsteiner és De Ceglie reméljük, négyvédős rendszerben áll majd fel, és előttük sincs nagy variációs lehetőség egy ilyen meccsen: Pirlo két oldalán Vidal és Marchisio kaphat szerepet, a csatárokkal pedig hagyjuk majd meglepni magunkat. Mi nem padoztatnánk Giaccherinit, játsszon csak közel a kapuhoz, ha már ő a keret leggyorsabb támadója. Del Pierót viszont nem biztos, hogy bevetnénk egy olyan meccsen, ahol jó eséllyel nem felállt védelem ellen kell játszani, bár egy Borriello-szintet akkor is tud hozni, ha az egyik kezét a seggébe dugja.
Ahogy írtuk, idei legrosszabb teljesítményé hozta a Juve a Chievo ellen, itt van tehát az ideje, hogy egy nagy levegővel elinduljon felfele a csapat. A sorsolást elnézve nem lehetünk nyugodtak, most rajtunk a sor, hogy úgy belegázoljunk a sűrűjébe, mint a Milan februárban: Bologna után irány Genova, aztán Firenze, aztán jön az Inter, a Napoli, utána utazunk Palermóba, és a Lazio ellen zárjuk a sorozatot. Kemény.
Ehhez nem lesz elég, ha csak kicsit javul néhány ember. Sokat kell és mindenkinek, ha még álmodozni akarunk bármiről. Roppant örömteli lenne, ha ennek már lennének jelei Bolognában is. Ezért cserébe még a három pontot is odaadnánk, mert a következő bő hónap sokkal fontosabb, mint a meccs a Keleti Pályaudvaron.
