1997-ben még más idők jártak Olaszországban mint most: a Napoli messze a leggyengébb olasz elsőosztályú csapatnak számított. A sportkoncepcionális és anyagi csőd már befordult a sarkon, idő kérdése volt, hogy mikor csap le a 80-as évek végének sikerklubjára. Eközben a Juventus a csúcson volt, a csapat keretének egy nagyobb darabja pedig pont a sikeresebb évek nápolyi labdarúgásához kötődött: Lippi, Ferrara, Fonseca, Pecchia egy kellemesebb időszakra emlékeztették a nápolyi szurkolókat. Akik - bár csapatuk szörnyű állapotban volt - 1997. november 9-én is elárasztották a San Paolót. Hiába.

1997-ben még más idők jártak Olaszországban mint most: a Napoli messze a leggyengébb olasz elsőosztályú csapatnak számított. A sportkoncepcionális és anyagi csőd már befordult a sarkon, idő kérdése volt, hogy mikor csap le a 80-as évek végének sikerklubjára. Eközben a Juventus a csúcson volt, a csapat keretének egy nagyobb darabja pedig pont a sikeresebb évek nápolyi labdarúgásához kötődött: Lippi, Ferrara, Fonseca, Pecchia egy kellemesebb időszakra emlékeztették a nápolyi szurkolókat. Akik - bár csapatuk szörnyű állapotban volt - 1997. november 9-én is elárasztották a San Paolót. Hiába.

"Amikor Lippi először tért vissza ellenfélként Nápolyba, akkor félő volt, hogy eltéveszti a kispadot. Most már biztosan nem fogja" - írta cikkében Paolo Forcolin 1997. november 9-én a La Gazzetta dello Sportban. "A Napoli négy vereségből, mi pedig hat győzelemből érkezünk a mai meccsre, de én látom rajtuk, hogy fejlődnek: Bolognában ugyan 5-1-re kaptak ki, de 2-1-nél kihagytak egy büntetőt, így egészen másképp is végződhetett volna az a találkozó. Nem annyit érnek, mint amennyit eddig mutattak. Ráadásul hazai közönség előtt nagyon motiváltak lesznek" - nyilatkozta Marcello Lippi.

A Napoli ekkor már túlesett egy edzőváltáson: Bartolo Mutti helyére Carlo Mazzone érkezett, aki Nápolyba csábította a római ikont, Gianluca Gianninit. "Nagy tisztelője vagyok Lippinek. Sajátos játékstílust teremtett a Juventusnál, és ebből a stílusból nem enged. Mi meg rossz periódust élünk, ezért szükségünk lenne a szurkolóink buzdítására. Az eredmények még nem jönnek, de én már látok pozitív jeleket" - mondta Mazzone.

Daniel Fonseca pedig az exnápolyiak egyikeként várta a meccset: "Nem buktam meg Rómában, de keveset játszottam, így váltani szerettem volna. Nápoly? Imádom ezt a várost, mindig is a szívem csücske lesz. Elképzelhető, hogy a karrierem végén itt fogok letelepedni."

Braschi játékvezetésével 1997. november 9-én, este fél kilenckor a következő összeállításban lépett pályára a két csapat:

Napoli: Taglialatela - M. Conte, Ayala, Baldini, Sergio - Turrini, Goretti, Giannini, Rossitto - Bellucci, Protti.

Juventus: Peruzzi - Birindelli, Ferrara, Iuliano, Pessotto - Conte, Zidane, Deschamps, Tacchinardi - Inzgahi, Del Piero.

A Juventus fölényében telt első félidőben sokáig nem történt semmilyen komoly esemény. A 38. percben Del Piero zseniális passzával Zidane lépett ki, és Taglialatela mellett a kapuba gurított. A második félidő jóval mozgalmasabb volt: a Napoli az 58. percben Bellucci góljával egyenlített, majd a lestaktikát néha furcsán alkalmazó Juve-védelem asszisztálása mellett több lehetősége is volt a Napolinak arra, hogy megszerezze a vezetést. De nem szerezte.

Már mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor jött a Pessotto helyére beállt Fonseca, és a 88. percben, 25 méterről, bal lábbal óriási lövést engedett el: Tagliatela csak befelé tudta ütni a laposan érkező, idegesítően pattogó labdát.

Fonseca a Napoli ellen is kimutatta a foga fehérjét

Marcello Lippi: "Az első félidőben kontrolláltuk a meccset, aztán feljött a Napoli, és sikerült egyenlítenie: Pessotto hibázott Bellucci góljánál, nagyon rosszul próbálkozott a lesre állítással. Végül megérdemelten győztünk, annak pedig külön örülök, hogy egy cserejátékos szerezte a gólt. Fonseca nagyon sokat dolgozott, hogy megkapja a lehetőséget. Most megkapta, és élt vele."

Carlo Mazzone: "Őriznünk kellett volna a döntetlent. Mindenki tudta: nem szabad, hogy Fonseca a kapuval szembe kerüljön, és bal lábára tegye a labdát. Mindenki tudta, csak mi nem . Dühítő. Sosem veszítettem még a csapataimmal sorozatban három meccset, most ez is összejött."