Némi értetlenkedéssel fogadtuk a Berlusconi-kupa idei kiadását, amitől előzetesen két dolgot vártunk. Az egyik az, hogy lássuk Vidalt a pálya közepén, a másik, hogy ne sérüljön meg senki a hagyományosan tömegpusztító fegyverként számon tartott felkészülési meccsen. Egyik sem valósult meg: Conte kicsapta a chileit a balszélre (!), és bár nálunk Matri csak könnyebben sérült meg, Taiwoé komolyabbnak tűnt, és rajta kívül is két Milan-játékos dőlt ki, igaz, csak apróságok miatt. Kikapni soha nem öröm, a milánói hullarablóktól különösen nem, és bár az eredmény most még tényleg semmit nem számít, azért van néhány gondolatunk, amit az eddigiekhez hasonlóan most is megosztunk veletek.
Némi értetlenkedéssel fogadtuk a Berlusconi-kupa idei kiadását, amitől előzetesen két dolgot vártunk. Az egyik az, hogy lássuk Vidalt a pálya közepén, a másik, hogy ne sérüljön meg senki a hagyományosan tömegpusztító fegyverként számon tartott felkészülési meccsen. Egyik sem valósult meg: Conte kicsapta a chileit a balszélre (!), és bár nálunk Matri csak könnyebben sérült meg, Taiwoé komolyabbnak tűnt, és rajta kívül is két Milan-játékos dőlt ki, igaz, csak apróságok miatt. Kikapni soha nem öröm, a milánói hullarablóktól különösen nem, és bár az eredmény most még tényleg semmit nem számít, azért van néhány gondolatunk, amit az eddigiekhez hasonlóan most is megosztunk veletek.
Essünk túl a lényegen. A Milan Light szétkente a szánkat az első félidőben, a Milan C ellen a második félidőben már sokkal jobbak voltunk, de ez is csak egy szépítésre volt elég. Hagyjuk a bírózás is, mert az eredmény most tényleg nem számít, a Milan másfél, mi két tiszta büntetőt kérhetünk jogosan számon, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
De nem ez. Hanem – ahogy Darti írt a bölcsességek bőséges tárházának számító Bianconeri-levlistán – az, hogy 73 csillió dollár elköltése után is Del Piero a legjobb játékosa a Juventusnak. Ezt persze más megvilágításba helyezi a tény, hogy Alex a világ legjobb játékosa, tehát lényegtelen, kit veszünk, akkor is ő marad a legjobbunk. Akiktől viszont egyre inkább úgy érezzük, hogy jogosan félünk, az Pirlo és Conte. Előbbi valójában nem játszott rosszul tegnap, összefogta a csapatot, osztotta a zsugákat, és még védekezésben is elakadt benne néhány labda, de változatlanul úgy érezzük, nagy hiba köré építeni egy megújuló csapatot. Az meg már Conte bűne, hogy azt a Marchisiót játszatja mellette, aki nemhogy elhalványítja, de inkább felerősíti Vidal Sasson minden gyengeségét. Marchisio az első félidő egyetlen értelmes Juve-megmozdulásával majdnem kettétörte a Milan kapufáját, de képtelen bárkit megállítani/utolérni/leszerelni, ami ugye ezen a poszton az első számú feladata lenne.
Contéhoz még annyit, hogy vett egy játékost Marchisio helyére – aki ráadásul egészen biztosan képes is lenne magasabb szinten ellátni a feladatkört – erre fogja, és kirakja a balszélre. Vidal sok mindenre alkalmas a pálya közepén, de a meglepett arcából arra következtetünk, hogy maga sem számított rá, a bal oldalon kell játszania. Méghozzá az utolsó felkészülési meccsen. Az értékelhetetlen teljesítményt nem is tudjuk az ő számlájára írni, ez bizony Conte sara. Sajnos nem kell José de Hiddinknek lenni ahhoz, hogy az ember meglássa, mit kell játszani a Juve ellen: a két szélsőhátvéd felfutása például azonnal általános zavart okoz, és ha ez nem lenne elég, a pálya közepén tátongó kurva nagy lyuk is bejátszásra kínálja magát. Összefoglalva, a középpályás védekezés egy nagy nulla. 
Sajnos Kraszics is tartja rossz formáját, az egész nyáron botrányos volt, és tegnap is rengeteg támadás akadt el rajta, a beadásai – a második félidőben már volt lehetősége bőven – pedig rendre rossz helyre érkeztek. Vucsinics egy félidőnyi hereverével, és egy jó második játékrésszel mutatta, hogy lehet rá számítani, bár szerintünk Quagliarella még mindig jobb játékos nála – hogy Alexet már ne is mondjuk.
A védelem közepe rettenetes napot fogott ki, Bonucci még hagyján, de amit tegnap Chiello művelt, arra nehéz jelzőket találni. A két széle rendben volt, Lichsteiner szerencsére pont azt hozza, amit vártunk tőle: fel-le zakatol, bírja szuflával elöl-hátul. De Ceglie reméljük, nem kap csak azért lehetőséget, mert torinói, hanem Conte megversenyezteti Zieglerrel, és a jobb kerül a csapatba – vagy váltják egymást, ha ikszre áll a dolog.
Rengeteg pozitívumot nem tudunk felsorolni, a második félidő jóval erőteljesebb, dominánsabb játékát magyarázhatjuk a Milan egyre satnyább pályára küldött állományával, de tény, hogy ekkor már gördülékenyebbek voltak a támadások. Sok helyzetet alakítottunk ki, bőven benne volt a meccsben az egyenlítés, de végül két jól eltalált lövéssel kikaptunk. Még egyszer: ez nem számít (mármint a vereség), és ha akarnánk, a második félidőre alapozva hallelujázhatnánk is, de nagyon tartunk tőle, hogy hiába lett lényegesen erősebb a keret, a nem megfelelő használatból eredő hibákért a gyártó nem fog felelősséget vállalni.
