Amikor először felmerült, hogy Conte lesz a Juventus edzője, sokan felvetették, hogy annyi kollégájához hasonlóan ő is szerelmes egy taktikába, még pedig a 4-2-4-ként emlegetett igen támadó felállásba. A felkészülési meccsek alapján a Juventusnál is részben ezt akarja majd alkalmazni - annak ellenére, hogy nem biztos, hogy a keret (pontosabban néhány játékos) teljesen alkalmas erre. A hajtás után nézzük, hogy miért is gondolom ezt!

Amikor először felmerült, hogy Conte lesz a Juventus edzője, sokan felvetették, hogy annyi kollégájához hasonlóan ő is szerelmes egy taktikába, még pedig a 4-2-4-ként emlegetett igen támadó felállásba. A felkészülési meccsek alapján a Juventusnál is részben ezt akarja majd alkalmazni - annak ellenére, hogy nem biztos, hogy a keret (pontosabban néhány játékos) teljesen alkalmas erre. A hajtás után nézzük, hogy miért is gondolom ezt!

Először néhány szót a taktikáról: Conte természetesen nem az Aranycsapat, vagy a Pelé fémjelezte brazil válogatott 4-2-4-es felállását eleveníti fel. Sokkal inkább egy támadó 4-4-2-ről van szó, ahol támadásban a szélsők fellépnek a két csatár mellé, míg a szélső védők - amellett, hogy nagyon stabilan kell védekezniük - középpályásként játszanak, amiből szinte egy 2-4-4-es felállás kerekedik ki. Ráadásul a labda nélküli szélső behúzódik a 16-oshoz, amikor a másik oldalon jön a támadás, így próbál meg létszámfölényt kialakítani a kapu előtt. A két középső középpályás feladata a stabilitás megteremtése, ők (de legalábbis az egyikük) elég gyakran kissé hátrébb maradnak.

Emellett látható az is, hogy az "új" Juve megpróbál gyorsan játszani, és egy-két érintéssel, sok passzal építkezni. Ez az építkezés már hátul elkezdődik, a négy védővel, és a kapussal, akinek ilyenkor szinte mezőnyjátékosként kell részt venni a támadásépítésben. Az ő szerepe az, hogy mindig segítsen abban, hogy az ellenfél letámadása esetén is létszámfölényben legyen hátul a csapat. Az amerikai mérkőzéseken úgy tűnt, Conte taktikájának fontos eleme, hogy az ellenfelet kicsalogassa, és letámadásra késztesse - így az jobban kinyílhat, illetve nagyobb tér nyílik a támadásokra. Ha sikerül a védőknek átjátszaniuk a letámadást, akkor egy-két húzással az ellenfél kapujáig juthat a csapat. Itt még kulcsfontosságú, hogy a két középső középpályás nem lép teljesen vissza, hiszen azzal csak fokoznák az ellenfél letámadását - mivel az őket kísérők is fellépnének a Juve 16-osáig.

A támadóharmadban elvesztett labdákat egyből megpróbálja visszaszerezni a Juve - vagy ha ez nem megy, legalább megakadályozni az ellentámadást egy bedobásra mentéssel vagy egy szabálytalansággal.

A fentebb bemutatott taktika több elemét (gyors előrejáték, elvesztett labda után visszatámadás, kicsalogatott ellenfél) példázza Quagliarella Chivas elleni gólja is:

Mi kell ehhez a taktikához? Először is labdabiztosság a pontos passzokhoz - ebben Pirlo és Vidal megszerzésével nagyot lépett előre a Juventus, de Vucsinics, Quagliarella vagy Ziegler és Lichtsteiner is a megfelelő labdabiztossággal rendelkezi. Gyors, határozott, támadásban és védekezésben is hasznos szélső védők kellenek. A két svájci megfelel ennek a kitételnek, ami viszont aggasztó, hogy nincsenek mögöttük megfelelő cserék. Mottában talán már a saját anyja sem bízik, De Ceglie meg legyen végre egészséges egy teljes bajnokságnyit, akkor beválhat. A támadó szélső védők jelentősége legjobban a Club America elleni meccsen látszott (de - a gólja mellett - a taktika szempontjából itt érdemes figyelni a középre húzódó Pasquatora is).

A középső védőknek kell lenniük az első támadóknak - ebben már érzek némi hiányt. Sem Chiellini, sem Bonucci nem a labdabiztosságáról híres, és hát egyikük sem egy Scirea (Baresi, Beckenbauer), ha labdakihozatalról és pontos indításokról van szó. Ők inkább az egy az egy elleni párharcokban jók (ami mellesleg szintén nagyon fontos eleme lesz az új taktikának). Barzagli már jobban be tud kapcsolódni a játékba, de az igazán megnyugtató egy új védő szerződtetése lenne. Nem nagyon kell ecsetelni, hogy egy-egy elpasszolt, vagy pánikban a lelátóra vágott labda milyen gondokat okozhat...

A csatároknak gyakran kell visszalépniük, hogy a felpasszolt labdából kényszerítőkkel átjátszassa a Juve a középpályát. Erre mind Matri, mind Quagliarella, mind Del Piero, mind pedig Vucsinics alkalmas - ezt az eddig meccseken igazolták is. A taktikából adódóan előnyben vannak a gyors játékosok, ezért például óriási hiba lenne Quagliarella eladása, vagy elcserélése.

Támadni és védekezni is tudó szélső középpályások kellenek - na, ilyen nincs a keretben. Kraszics védekezni tudása nem létező dolog, míg bal oldali középpályása még mindig nincs a csapatnak. Marchisio kényszermegoldás ott, Vucsinics szintén - utóbbi még ha meg is oldaná a támadófeladatokat, védekezni ő sem nagyon tud/szeret. Pepe megfelelő csere bármelyik oldalra, ráadásul ő, ha kell akár jobbhátvédet is játszik. De kell valaki a bal oldalra, a legjobb vélhetően a Vargas-Bastos kettős valamelyike lenne. Velük akár egy 4-3-3 is jól működhetne - amit egyébként az edzőmeccsek bizonyos szakaszaiban játszott is a Juve. (Pasquato bármennyire is ügyes volt a felkészülés során, vélhetően nem marad: a klubnak bevételre van szüksége, így minden el- vagy kölcsönadható játékosból megpróbálnak bevételhez jutni.)

De elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt egyesek úgy vélik, hogy Conte taktikája könnyen öngyilkosnak bizonyulhat a Serie A-ban: a két középső középpályáshoz. Ezen belül is Pirlo szerepe a kérdéses. A 4-2-4-ben olyan játékosokra van szükség a pálya közepén, akik amellett, hogy labdabiztosak, mint mindenki más a csapatban, kiemelkedően védekeznek, és bátran leütközik az ellenfelet. Ja, és eléggé fürgének is kellene lenniük. Ezek egyike sem jellemző Pirlora. De a tervezett kezdőcsapat másik tagja, Vidal is aggodalomra ad okot. Bár ő szinte minden poszton bevethető, sokak szerint nem alkalmas arra, hogy Pirlo "testőre" legyen, azaz megoldja a piszkos munkát, míg Szundi szervez. Vidal ugyanis nem tipikus védekező középpályás (azaz nem Melo utóda), tavaly sem ezen a poszton játszott a Leverkusenben. Innen nagyon hiányzik tehát egy igazi terminátor (ahogy az olaszok nevezik "incontrista"). Pazienzával nem számolok komolyan, míg Marchisio szerintem Vidal cseréje lehet.

Középre két "mediano" kellene, azaz Vidal mellé vagy meg lehetett volna őrizni Melot, vagy érdemes lenne szerződtetni egy "új Davidsot" - aki akár Lassana Diarra is lehetne. Pirlo regista, azaz a játékot mélyről szervező középpályás. A Milanban Gattuso, Ambrosini, Van Bommel vagy éppen Boateng intézték helyette/mellette a piszkos munkát, így belefért az ő lassúsága és gyenge-közepes védekezése. A probléma "csupán" annyi, hogy Pirlo helye betonbiztos a kezdőben, ami a 4-2-4-ben igen veszélyesnek tűnik. Amúgy az amerikai túra utáni értékelésekben több ízben kritika érte Pirlo játékát, mondván nem elég aktívan lépett a játékba - szerintem viszont ez nem az ő hibája, hanem a taktikából adódik. Ami az ő hibája viszont, hogy gyakran túl sokat dédelgette a labdát, amivel lassította a kontrákat.

A gondokat fokozhatja, hogy a Serie A nem arról híres, hogy a csapatok nagyon szeretnének nyílt játékot játszani. Azaz a kicsalogatósdi vélhetően sok meccsen nem működik majd. Mi történik, ha a Juventusnak kell a játékot irányítani, és az ellenfél játszik kontrákra? A Kraszics, Pirlo, Vidal, újfiú középpálya képes lesz-e megoldani az ilyen szituációkat? Vidal menyire tud majd alkalmazkodni a szigorúbb olaszországi bíráskodáshoz? A statisztikák szerint ugyanis tavaly a Bundesligában átlagban többet szabálytalankodott mint a sokat szidott Felipe Melo - ám összességében kevesebb sárga lapot kapott ezekért.

Az, hogy mi lehet egy középpályás labdavesztésből - ami eléggé benne van Conte taktikájában - mutatja az amerikai túra első meccsén a Sporting második gólja, ahol nem akadt senki, aki leütközte volna Djalót.

Persze a keret, a taktika még alakulóban van, és sok minden változhat, és persze a lényeg úgyis hamarosan kiderül az éles meccseken. Ha összeáll a csapat, akár sikeres is lehet Conte próbálkozása, azaz egy gólerős támadójátékot bemutató csapatot építhet.

(A poszt részben az Uccelinodidelpiero elemzése és a www.tuttojuve.com írásai alapján készült.)