Amikor Ranierit két fordulóval a zárás előtt kirúgták 2009-ben, negyven év után vágott ki edzőt szezon közben a Juventus. Az azóta eltelt két idényben a maival együtt már három kirúgásnál jár a klub, és ahogy nem volt kár szerencsétlen Ferraráért, és a pöcsfej Zaccheroniért, úgy Gigi Delneri elbocsájtására is csak annyit tudunk mondani: késtek vele cirka fél évet.
Delnerit nincs az a Juve-szurkoló, aki siratja. Amit ősszel az ő keze nyomának véltünk, csak néhány kulcsjátékos bombasztikus formája volt, aztán ahogy ők kidőltek, kiderült, hogy a fekete-fehér kabátban elveszik a hörcsögarcú tréner. Egy edző két okból lehet jó: az egyik, ha úgy tudja motiválni a játékosait, hogy a baltaarcú balfaszokból is kihozza a legtöbbet, a másik, ha taktikailag annyira felkészült, hogy a keretéhez, illetve a rendelkezésre álló játékosokhoz a legmegfelelőbb formációban küldi pályára a csapatát. Delneri alatt a szar játékosok szarul játszottak, a közepesek meg hozzájuk szürkültek, a kevés jó egyéni teljesítményt pedig tökéletes taktikai analfabetizmussal rongálta értékelhetetlenné.
Amikor Ranierit két fordulóval a zárás előtt kirúgták 2009-ben, negyven év után vágott ki edzőt szezon közben a Juventus. Az azóta eltelt két idényben a maival együtt már három kirúgásnál jár a klub, és ahogy nem volt kár szerencsétlen Ferraráért, és a pöcsfej Zaccheroniért, úgy Gigi Delneri elbocsájtására is csak annyit tudunk mondani: késtek vele cirka fél évet.
Delnerit nincs az a Juve-szurkoló, aki siratja. Amit ősszel az ő keze nyomának véltünk, csak néhány kulcsjátékos bombasztikus formája volt, aztán ahogy ők kidőltek, kiderült, hogy a fekete-fehér kabátban elveszik a hörcsögarcú tréner. Egy edző két okból lehet jó: az egyik, ha úgy tudja motiválni a játékosait, hogy a baltaarcú balfaszokból is kihozza a legtöbbet, a másik, ha taktikailag annyira felkészült, hogy a keretéhez, illetve a rendelkezésre álló játékosokhoz a legmegfelelőbb formációban küldi pályára a csapatát. Delneri alatt a szar játékosok szarul játszottak, a közepesek meg hozzájuk szürkültek, a kevés jó egyéni teljesítményt pedig tökéletes taktikai analfabetizmussal rongálta értékelhetetlenné.
Van némi igaza Mogginak, amikor azt mondja, igazából nem is Delneri bukott nagyot, hanem Marotta, hiszen a Juventus jelenlegi kerete inkább egy ráncfelvarráson átesett Sampdoriára emlékeztet, de nem menthetjük fel az edzőt sem. Elsősorban azért nem, mert a világon semmit nem tett hozzá a csapat játékához. Másodsorban azért, mert olyan elképesztő döntéseket hozott, amikkel sokkal inkább hátráltatta az egyébként is csutkaszar csapatot. Olyanokra gondolunk, mint az emberhátrányban kétszer is azonnal lekapott Kraszics, vagy Buffon védetése a világklasszis formában tevékenykedő Storari helyett, esetleg az Állandó Emberhátrány, Marco Motta szerepeltetése.
„A Juventusnak nem volt ideje, hogy kivárja a fejlődést” - kezdte a mester, és mi bőszen egyetértünk. Nem vele, hanem a klubbal. „Büszke vagyok, hogy a Juve edzője lehettem, hiszen ezért hagytam ott a Bajnokok Ligáját a Sampdoriával”. Az érvelés két okból is nehezen elfogadható: egyrészt a Samp nem jutott a BL-be, másrészt kiesett a Serie A-ból, mint a tejfog. „Én nem rúgtam volna ki magam, ha rajtam múlt volna, kitöltöttem volna még egy évig érvényes szerződésemet.” Köszönjük, Gigi.
