Újabb izgalmas döntőn van túl a csapat. Már csak hat van hátra. Ha mindegyiket megnyerjük, még bármi lehet, de ne szaladjunk ennyire előre, inkább értékeljük több nap távlatából, jól megrágva a hétvégi Genoa elleni világraszóló sikert.
Újabb izgalmas döntőn van túl a csapat. Már csak hat van hátra. Ha mindegyiket megnyerjük, még bármi lehet, de ne szaladjunk ennyire előre, inkább értékeljük több nap távlatából, jól megrágva a hétvégi Genoa elleni világraszóló sikert.
Amint észrevettétek, Dino ismét tudatosan választotta ki a múltidézőt, remekül bemutatta, hogy mire számíthatunk a hétvégén. Fordulatos meccsen, elég szar, ám lelkes játékkal sikerült megszerezni a három pontot.
A Juventus a Storari - Traore, Barzagli, Bonucci, Motta - Melo, Marchisio, Aquilani - Pepe, Krasic - Matri felállásban kezdte a mérkőzést. Bizony, még a legkevésbé éles szemű nézők is felfedezhetik, hogy egy csatárral kevesebb van benne a kelleténél. Ami jó lehetett a Roma ellen, az a Genoa ellen nem biztos, hogy működni fog. Más kérdés, hogy Delneri lehetőségei korlátozottak voltak, hiszen Matrin kívül csak Toni volt bevethető.
Ennek ellenére egy csatárral is mindössze 7 percet kellett várni, hogy gólt szerezzünk! Bonucci varázslatos öngólja annyit ért, hogy a Genoa innentől ki sem jött a térfeléről.
Számomra jó érzés volt látni, hogy nem zuhant meg a csapat, hanem küzdöttek minden labdáért. Viszont Aquilani és Traoré rengeteget el is szórt, és a többiek sem villogtak. Aquilani néhány passza kimondottan homály volt. A játék hosszú percekre az NBI színvonalát idézte.
Az első félidőben sajnos látszott, hogy támadásvariációkból nincs túl sok a tarsolyban, csak beívelések érkeztek, amik rendre nem érték el a 16-oson belül lévő játékosokat, főleg Matrit. Így a nagy nyomás nem is hozott eredményt. Néhány látványos kombinációt azért láthattunk.
Viszont nem tudom mire vélni, hogy az ellenfél térfelére érve 2-3 passznál többet nem sikerült végrehajtani. A vége mindig az lett, hogy rossz helyre ment a játékszer, vagy az ellenfél egy játékosa szerezte meg szemfülesen a pöttyöst.
A második félidő tartogatta az igazi meglepetéseket!
Zuliani barátunk jóindulatúan Pepének adta az első gólt, bár öngól volt, de én nem vagyok semminek az elrontója. Viszont érdemes megjegyezni, hogy a csapat legjobban hajtó játékosai közé tartozott, ha nem a leghajtósabb volt. A csapatból legtöbbször, nyolcszor lőtt, ebből 3 a kapura is ment, plusz ellene szabálytalankodtak a legtöbbször. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy ő a legjobb megoldás a bal oldalunkra.
A Genoa újabb vezető gólja után én kikapcsoltam a tévét, mert annyira felbosszantottam magamat.
Majd Delneri megtette, amire senki sem számított. Jól cserélt.
Melo (aki eddigre már eléggé fel volt spannolva, már az első félidőben kicsit idegroncs volt) helyére érkezett Toni. Tonit nem sokan láttuk jó igazolásnak érkezésekor, én személyesen konkrétan utáltam (évek óta egy nullának tartom, teljesítményétől függetlenül). Ennek ellenére, gyakorlatilag első érintésével gólpasszt adott Matrinak, aki csodás mozdulattal húzta el védője mellett, hogy másik lábával egyből bevágja a kapuba. Érdemes megjegyezni, hogy Pepe húzott el a szélen, és ő passzolta be Tonihoz.
Ezután visszakapcsoltam a tévét.
Toni beállása, és Delneri kedvence, a 4-4-2-es felállás sokkal több lehetőséget hozott. Egyrészt Toni fejére könnyebb ívelni, másrészt nem is tudták tartani a Genoai védők. Toni 30 perc alatt 3 lövést, ebből kettő kapura menőt, ebből egy gólt tudott felmutatni. Matri mutatói rendre 2, 2, 1.
Tehát hasznosabb mindenképpen, ha Toni ott van Matri mellett. Más kérdés, hogy hozzájuk hogyan jut el a labda.
Martinez beállásának csak az lehet az indoka, hogy Pepe elfáradt, ugyanis sok sót a 10 perc alatt nem tudott megenni az uruguayi szélső.
Sörensenről megtudhattuk, hogy edzések után maradnia kéne még a pályán, beadásokat gyakorolni.
Azon ellamentálhatunk, hogy a 84. percben érkező Aquilani passz szándékos volt-e, vagy csak egy a középpályás oly sok iszonyatosan elcseszett átadásából. Ugyanis a labda arra alkalmatlan volt, hogy Martineznek visszajusson, a szélen felfutó Traorénak pedig szintén teljesen használhatatlan volt. Viszont megállapítható, hogy valójában Toninak sem lett volna jó, ha nem egy szerencsétlen lúzer védő áll szemben Lükével. Ő viszont kiküzdötte, és ennek köszönhetjük Zuliani újabb artikulátlan üvöltését.
És ezért a gólért cserébe mindenképpen megérdemli, hogy küldjünk neki egy számot, és meggratuláljuk.
Szerintem sokan - hozzám hasonlóan - nem számítottak arra, hogy Toni így fog küzdeni a Juventus mezében, és ilyen gyorsan megszeretteti magát a szurkolókkal. Legalábbis velem megkedveltette magát, pedig komoly hátrányból indult. Példát vehetne róla Iaquinta, aki ha csereként áll be, csak rinyál és nem hajt. Ráadásul Toni csak néhány hónapja játszik a csapatban.
Ja, Marchisio és Melo kivételével minden játékos új szerzemény volt a pályán. Barzagli, Toni, Matri télen érkeztek.
Delneri dolga nem könnyű, de a Juventus mezét viselni sosem könnyű, aki nem elég erős hozzá, nem kell, hogy viselje.
