A Bianconeri blog szerzői úgy gondolták, hogy mindenképp el kellene búcsúznunk a hétfőn Parmába igazoló Amauritól - ezt meg is tesszük, ráadásul művészi formában. De aztán csak óvatosan kattintani, mert a hajtás után irodalmi élmény vár mindenkit!
A Bianconeri blog szerzői úgy gondolták, hogy mindenképp el kellene búcsúznunk a hétfőn Parmába igazoló Amauritól - ezt meg is tesszük, ráadásul művészi formában. De aztán csak óvatosan kattintani, mert a hajtás után irodalmi élmény vár mindenkit!
Látjátok feleim, Amauri nincs már
hisz itt hagyott minket magunkra. Király!
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak rossz, a szívünkhöz közel nem álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Nem baj, ettől
lett mindenki vidám.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen Amauri. Gólnélküli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
ostoba fejet. Nézzétek, itt e láb,
mely labdát tán soha többé nem lát
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen nevének ősi titka.
Akárki is volt ő, nem fény, nem hő volt.
Mindenki tudta, kinevette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett szurkolóink hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy gólt végre lőnék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, reklamált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy csatárok közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, csak Pármába’,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki gól lőhet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csapást újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
A klub egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla vígan: „Nem volt...”
Úgy focizik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a Juvéban egyszer.
