Ez a blog nem feltétlenül csak az önfeledt jókedv terepe, nem lehet kikerülni a súlyosabb, szomorúbb témákat sem. Armando Picchiről lesz most szó, aki játékosként az Interben ért el hatalmas sikereket a 60-as években, majd edzői pályafutásának harmadik idényében, mindössze 35 évesen – legfiatalabb edzőként a Serie A-ban - a Juventus kispadjára ülhetett le. Az ő drámáját kísérjük most figyelemmel, korabeli újságcikkek felhasználásával.
Ez a blog nem feltétlenül csak az önfeledt jókedv terepe, nem lehet kikerülni a súlyosabb, szomorúbb témákat sem. Armando Picchiről lesz most szó, aki játékosként az Interben ért el hatalmas sikereket a 60-as években, majd edzői pályafutásának harmadik idényében, mindössze 35 évesen – legfiatalabb edzőként a Serie A-ban - a Juventus kispadjára ülhetett le. Az ő drámáját kísérjük most figyelemmel, korabeli újságcikkek felhasználásával.
1970. május 7-én a La Stampa nagy hírt jelentett be: Armando Picchi, a 60-as évek Interjének egyik meghatározó tagja a Juventus edzője lesz. A csütörtökön megjelent cikkben leírták, hogy kedden – tehát május 5-én – egyezett meg egymással Giampiero Boniperti, a Picchi által edzett Livornónak a vezetése, illetve maga az edző. A szerződés aláírására végül 1970. május 23-án került sor Torinóban, aznap, amikor Picchi a Stadio Comunaléba látogatott, hogy a helyszínen megnézze a Juventus-Sheffield Wednesday (2-0) meccset, amelyet az Angol-Olasz Kupában rendeztek. Picchi első, immár Juve-edzőként tett nyilatkozata így hangzott: „Az edzői pálya számomra még újdonság, egy nagyon izgalmas terület. Játékosként az Inter mezében focizhattam, most pedig trénerként kapok szerepet egy olyan nagy klubnál, mint a Juventus. Nehéz munka lesz, de nyugodt vagyok. Húsz éve a labdarúgásban élek, van tapasztalatom. Fontos, hogy tudatosítsam magamban: nem vagyok már játékos, nem gondolkodhatok úgy, mint ők.”
Picchi a szerződéssel kapcsolatos teendők után pár nappal elutazott a mexikói focivébére, hogy a helyszínen láthassa a szövetségi kapitányok munkáját. A Juventus erősítésekbe kezdett, ekkor érkezett Capello és Causio is a klubhoz, Bettega pedig visszatért a Varesében töltött kölcsönadásból. A bajnokság első fele azonban nem sikerült jól, a Juventus csak vergődött. Aztán 1971 elejére ismét jó formába lendült a csapat, és – bár a bajnoki címre nem volt reménye, hiszen a Milan 8 pontos előnyben volt hozzá képest – megindult felfelé, megközelítette a dobogót. A 17. fordulóban a 4. helyen álló Juventus az őt egy ponttal követő, 5. pozícióban lévő Bolognához látogatott. A botrányos mérkőzésen két játékost is kiállítottak: Causiót a Juvéból, Roversit a Bolognából. A legnagyobb port azonban nem ez kavarta, hanem az, hogy Picchit is elküldték a kispadtól. Az edző szerint nem történt semmi különleges. „Semmit sem csináltam. Egyszerűen azt mondtam neki, hogy csak a mi játékosaink kapnak sárgát, a bolognaiak meg mindent megtehetnek. Amikor Causiót és Roverit kiállították, bementem a pályára, de bement Fabbri (a Bologna edzője – d.v.) is. A játékvezető mutatta, hogy hagyjam el a pályát. Ekkor közelebb mentem hozzá, és kezet nyújtottam neki. Ezután engem is kiállított.”
A fegyelmi bizottság 1971. február 10-én ült össze. A döntés: Picchit két hónapra eltiltották a kispadtól... Az edző magába roskadt: „Legfeljebb egymeccses eltiltásra számítottam.” Az eltiltás időtartama alatt a Juventusra hét mérkőzés várt, tehát valahogy pótolni kellett Picchit. A vezetőség Sentimenti IV-ben, a Juventus legendájában látta az átmeneti megoldást, miközben bejelentette, hogy fellebbez a döntés ellen. Aztán február 12-én kiderült, hogy mégsem Sentimentire, hanem Cestmir Vycpalekre esett a választás, aki egykor szintén a klub labdarúgója volt Immár az ő vezetésével győzte le a Juventus február 14-én a Veronát 2-1-re.
Picchinek – bár lelkileg megviselte az eltiltás – legalább volt ideje egy picit az egészségével foglalkozni, ugyanis januártól szörnyű hátfájás gyötörte. Mivel az állapota nem javult, ezért műtétre lett szükség, amelyre így – a kényszerszünet miatt – sor is került. Pont a Verona elleni mérkőzés napján, a torinói Fornaca klinikán, reggel 8 órakor kezdődött a beavatkozás, amely az orvosok szerint sikerrel zárult. A játékosok a győzelmet Picchinek ajánlották, aki rádión követte a meccs eseményeit.
Pár napra rá egy újabb, rutinműtétnek minősülő, negyvenperces beavatkozást hajtottak végre Picchin. La Neve, a Juventus orvosa ezt nyilatkozta a sajtónak: „A műtétre a fájdalom csökkentése miatt volt szükség, de a fájdalom okát még nem sikerült megszüntetni.” Voltak, akik szerint ez a mondat igencsak vészjóslóan hangzott.
A Juventus eközben jó eredményeket ért el, a listavezető Milan otthonában például 1-1-et játszott. A Picchiről érkező hírek azonban apadni kezdtek. Legközelebb április végén jelent meg egy hosszabb írás arról, hogy egy, Drezdából érkező jógaoktató speciális terápiával segít neki abban, hogy rendbe jöjjön a háta.
A valóságot az újságírók ekkor már tudták: a Juventus egy zárt megbeszélést hívott össze pár nappal a második műtét után. Itt bejelentették: Picchi gyógyíthatatlan betegségben, úgynevezett amiloidózisban szenved. A hírnek nem szabadott kijutnia a közvéleményhez. Az újságírók összezártak, hiszen ez volt a család kérése, nem tehettek tehát mást.
Armando Picchi szervezete 1971. május 26-án adta fel a harcot: délután 4 órakor Sanremóban, gyógykezelésének a helyszínén halt meg. Aznap a Juventusnak a Leeds ellen kellett mérkőzést játszania a Vásárvárosok Kupa döntőjében, de a köd miatt az összecsapás a 6. percben félbeszakadt. A játékosok ekkor még nem tudtak a szörnyű hírről, csak egy napra rá mondták el nekik. Picchi temetésére május 28-án került sor, Livornóban. A város megállt, mintegy 20 ezren vettek részt az eredetileg zártkörűnek szánt búcsúztatón. A Juventustól Boniperti, a klubelnök Catella, illetve három játékos, Cuccureddu, Tancredi és Roveta vett részt. A Juve ugyanezen a napon lejátszotta a Leeds ellen félbeszakított meccset: 2-2-es döntetlen született. A június 3-án megrendezett angliai visszavágó 1-1-e pedig azt jelentette, hogy idegenben lőtt több góllal a Leeds-é lett az a kupa, amelyet a Juventus játékosai nagyon meg akartak szerezni – Armando Picchiért.
Tragikus hír: Picchi, a Juventus edzője halott
Armando Picchi idén lenne 76 éves. A halála utáni pletykák közül sok szólt arról, hogy a Helenio Herrera által, az Internél alkalmazott doppingszerek (melyekre semmilyen bizonyíték nincs) vitték a sírba. Ezt már sosem tudjuk meg, és talán már nem is érdekes. Sok focistahalál után ilyen, és ehhez hasonló vélemények láttak és látnak napvilágot, és tegyük gyorsan hozzá, hogy a külső, laikus szemlélő nagyon könnyen alkot véleményt ezekről a nem is olyan egyszerű kérdésekről. Mások pedig kifejezetten meglovagolják az ilyen eseteket, hogy önmagukat jólértesültnek állítsák be. Mi pedig csak csendben emlékezünk Armando Picchire, aki még ma is élhetne - és akit együtt siratott a Juventus- és az Inter-család.
