Talán senki nem gondolta, hogy ennyire sima meccs lesz. Már a legelején lehetett érezni, hogy ez a délután csak egyetlen csapatról szól majd, a kiállítás pedig ezt az érzést egyértelműsítette, majd gólokban realizálta. Elemzés egy hátradőlős, beletörődős meccsről.
Talán senki nem gondolta, hogy ennyire sima meccs lesz. Már a legelején lehetett érezni, hogy ez a délután csak egyetlen csapatról szól majd, a kiállítás pedig ezt az érzést egyértelműsítette, majd gólokban realizálta. Elemzés egy hátradőlős, beletörődős meccsről.
José Mourinho egyik trükkjét alkalmazzuk, amikor széttárjuk a karunkat, és azt mondjuk, hogy ez egy olyan találkozó volt, amelyen nem lehetett mit tenni. Az ellenfél egyértelműen jobban játszott, szemernyi esély sem mutatkozott arra, hogy ebben a mai napból többet lehet kihozni. Bele kell törődni, ahogy Mourinho is mondta a Barcelona-Real meccs után.
De ne tegyünk úgy, mintha a szörnyű balszerencse csak úgy magától rárúgta volna az ajtót a Juventusra. Az tény, hogy Quagliarella villámgyors sérülése kisebb sokkot okozhatott néhány játékosnak, de a Parma Felipe Melo kiállításáig is nagyon összeszedetten játszott. A piros lap előtti eseményeket nehéz komoly indulatok nélkül minősíteni, de mi lelkileg nagyon erősek vagyunk, úgyhogy visszafogjuk magunkat. Intézzük el egyelőre azzal, hogy ez gonosz és buta dolog volt a brazil részéről, és meg fogjuk őt mondani.
Akárcsak a Chievo ellen, ezúttal is emberhátrányos szituációt kellett volna lereagálni, és ezúttal sem sikerült. Persze, nem volt könnyű Delneri dolga, aki nyilván így is meg szerette volna nyerni a meccset, de mindenféle elképzelését borította a sors. Persze az is lehet, hogy a mai, 11 emberrel is tompa Juve így sem tudott volna mit kezdeni a Parmával. Amelyben nyüzsögtek az exek, és gyakorlatilag ők intézték el olyan módon a Juventust, amelyet ritkán látni (bár tavaly azért többször előfordult). Giovinco például élete első dupláját érte el a Serie A-ban (mikor máskor tenné?), és slusszpoénként Palladino is belelőtt még egy sorozatot a szitává szaggatott és holtan fekvő ellenfélbe. Közben - magától értetődő természetességgel - Crespo (aki azért jött a világra, hogy a Juventusszal cicázzon) értékesített egy jogos tizenegyest. Legrottaglie szépítése nagyjából egy percig villantotta fel az esélyeket, de csak a nagyon-nagyon optimista szurkolók szemében.
Amikor ezeket a sorokat írom, épp Zvonimir Bobant hallgatom, aki a Sky Italia stúdiójában csak ennyit jegyzett meg: „A Juventus minőségileg nem éri el azt a szintet, hogy a scudettóért harcoljon.”
Juventus-Parma 1-4.
Jól kezdődik az év.
