A néhány nappal korábban vásárolt Shareef Dancer békésen poroszkált a curacaói homokban. Más talajhoz, és más feladatokhoz volt szokva, mint a két egymás karjába fonódó lovas cipelése, de a karámként használt luxuslakókocsiba beállított bérmének miatt még örült is az új helyzetnek. Félresöpörtem a Tyler hajába hullott aranyló tincseket, felnézett rám, és azt kérdezte: Mikor érezted először, hogy ez most több, mint az állatias szex?
Nem kellett sokáig töprengenem a válaszon: „Akkor, bazmeg, amikor először leírtad, hogy a Chievo címerében Darth Vader ül lovon!”
bntemp
Sima, fordított
Conte szerint is több szempontból hasonlított a mai parti az oslóira: azon túl, hogy megint egyszer jött el az ellen a kapuig és szerzett ebből egy gólt, elől ma is hiányzott a sebészi precizitás. A norvégok ellen is eljutottunk kapufáig, pokoli sok helyzetig, és őket ugyanúgy nem tömtük ki, mint a Hellast, pedig egyikhez sem hiányzott sok. Pirlo kedden és ma sem brillírozott, Isla mindkét meccsen mutatott életjeleket, Tevez ma is igazolta, miért ő viszi haza a legtöbb gubát, Ogbonnán mindkét meccsen alig látszott, hogy új fiú, satöbbi. Mintha végig villogott volna a jobb felső sarokban az R betű, 90 perces flashback, orbitális déjá vu. Ráadásul a múlt hétvégi derbivel együtt zsinórban harmadik meccsen került hátrányba a Juve.
Ez akkor is sima volt.
A végleg elúszott esély
Az 1980-as évek első fele a Juventusról és a Rómáról szólt: ők uralták az olasz labdarúgást, BEK-döntőket játszottak, egyértelműen túlnőttek a többi klubon. Egyetlen esztendő volt ezalól kivétel: az 1985-ös. Ekkor ugyanis - szinte a semmiből - előbukkant egy Hellas Verona nevű klub, amely a frissen igazolt Eljaer Larsen vezérletével átgyalogolt Olaszországon. Kis klub azóta sem nyert Serie A-t (a Samp nem volt az!). 1985-ig sasszézunk vissza.
Meg ne tudjuk, hogy a Roma-Laziót nézed!
A héten két jó hír is érkezett. Az egyik, hogy Marchisio vasárnap délután valószínűleg leül a Juventus kispadjára, a jövő heti hétközi fordulóban pedig már akár vissza is térhet a kezdőbe Veronában – afelől meg vagyunk győződve, hogy a Hellas ellen még nem lép pályára. A másik, hogy nagyon jól sikerültek a csapatfotók, bár a szerdai fotózáson még mind Q, mind Conte arcán felfedezhetők a keddi meccs nyomai.
Meg ne tudjuk, hogy a Roma-Laziót nézed!
A héten két jó hír is érkezett. Az egyik, hogy Marchisio vasárnap délután valószínűleg leül a Juventus kispadjára, a jövő heti hétközi fordulóban pedig már akár vissza is térhet a kezdőbe Veronában – afelől meg vagyunk győződve, hogy a Hellas ellen még nem lép pályára. A másik, hogy nagyon jól sikerültek a csapatfotók, bár a szerdai fotózáson még mind Q, mind Conte arcán felfedezhetők a keddi meccs nyomai.
A végleg elúszott esély
Az 1980-as évek első fele a Juventusról és a Rómáról szólt: ők uralták az olasz labdarúgást, BEK-döntőket játszottak, egyértelműen túlnőttek a többi klubon. Egyetlen esztendő volt ezalól kivétel: az 1985-ös. Ekkor ugyanis - szinte a semmiből - előbukkant egy Hellas Verona nevű klub, amely a frissen igazolt Eljaer Larsen vezérletével átgyalogolt Olaszországon. Kis klub azóta sem nyert Serie A-t. 1985-ig sasszézunk vissza.
A 80-as évek végéig csupán 16 klub játszott az olasz első osztályban, így amikor - 1985. február 24-én - a 20. fordulóban Juventus fogadta a Veronát, már csak 10 kör volt hátra a szezonból. A vendégek listavezetőként érkeztek Torinóba, pedig 1984 nyarán még nem sokan számítottak erre. A Juventus címvédőként indult neki az idénynek, lényegében változatlan kerettel, a pályája csúcsán lévő, friss EB-győztes Platinivel. Az Izé leigazolta Rummeniggét, a Milan többek között Mark Hateley-t, a Napoli pedig Maradonát. Udinében Zico rohangált, Firenzében meg Socrates. Be is fejezzük, mert ez már tényleg felháborító. Ehhez képest a Verona a német Hans-Peter Briegel és a dán Preben Elkjær Larsen leigazolásától várhatott csak valamit - ez a valami pedig a bentmaradás volt. Nem viccelünk, hanem előszedjük a csapat edzőjének, Osvaldo Bagnolinak az 1984. július 24-én kelt nyilatkozatát: “Bár mi is erősödtünk a nyáron, de még messze vagyunk az élmezőnytől. Talán a Torinóval és az Udinesével lehetünk majd harcban (halihó, a Torinó lett az ezüstérmes! - d.v.), de én mégis inkább az Atalantára, a Comóra és a Cremonesére koncentrálok. Évről-évre erősebb a bajnokságunk, itt játszanak a világ legjobbjai.” Aztán elkezdődött a szezon, és a Verona megállíthatatlanul tört előre - az őszi idény utolsó fordulójáig veretlen volt, az első kudarc természetesen nem egy rangadón érte, hanem egy Avellino elleni meccsen (1-2). Az ősz folymán Veronában megverték a Juventust is (2-0), a tavaszi visszavágójuk előtt pedig már 6 ponttal (kétpontos rendszer volt, tehát ez három győzelemnek felelt meg) előzték a Juvét. Ilyen előzmények után Trapattoniék az utolsó szalmaszálban próbáltak megkapaszkodni, sikerük esetén még lehetett volna az esély a scudettóra. A Verona 1985. február 24-én látogatott Torinóba. A Juventus egy héttel korábban vereséggel tért haza Milánóból (Milan-Juve 3-2), míg a Verona a második helyezett Izével játszott döntetlent hazai pályán (1-1). Hogy tovább bonyolódjon a helyzet: a 20. fordulóban Milánó és Torinó második számú csapatai egymás ellen játszottak. Izgalmas kör volt tehát. A Verona Briegel, Ferroni és Sacchetti nélkül utazott el, a Juventus viszont a legjobb csapatával állhatott ki. “Nem aggódom a hiányzók miatt, így sem fogunk beállni védekezni. Annak ellenére sem, hogy nekünk a döntetlen is megfelelne” - nyilatkozta Bagnoli. A Stadio Comunale jegypénztárai - a korabeli rangadóktól szokatlan módon - vasárnap is nyitva tartottak, mert nem kelt el az összes belépő a meccsre. A találkozót megtekintette a Juventus soron következő BEK-ellenfelének, a Sparta Prahának az edzője, Vladimir Taborsky is. A felállások: Juventus: Bodini, Favero, Cabrini, Bonini, Brio, Scirea, Briaschi, Tardelli, Rossi, Platini, Boniek. Verona: Garella, Volpati, La Marangon, Tricella, Fontolan, Fanna, Bruni, Galderisi, Di Gennaro, Elkjaer. A Bagnoli által beharangozott Verona-támadások elmaradtak, mert a Juventus - az idény egyik legjobb játékát nyújtva - teljesen kapujához szögezte a vendégeket. Az első félidőben Garella tartotta a lelket a veronaiakban. A fordulás után tovább gyötörte az ellenfelét a Juve, de jóval kevesebb helyzettel, mint az első 45 percben. Majd egy olyan szituáció után került előnybe, amely nem is kecsegtetett góllal: Scirea a veronai térfél közepéről ívelt a 16-oson belülre, Briaschi pedig szinte tanítani való módon stukkolt a hálóba - a közönség nem is gondolta, hogy ebből ez lesz. A Verona csak egyszer mutatta meg magát igazán, de nem is kellett többször: két perccel a vezetés megszerzése után Di Gennaro kilukasztotta a bal felső sarkot, véglegesen eldöntve, hogy 1985-ben nem lesz címvédés. Trapattoni nagyon sportszerűen nyilatkozott: “Gratulálok a Veronának, mindenekelőtt pedig le a kalappal Garella előtt. Főleg az első félidőben védett hatalmas nagyokat. A Verona jól zárt, értékes pontot szerzett, megerősítette a vezető helyét. Egyre közelebb kerül a bajnoki címhez. A gól miatt nem hibáztatom a fiúkat. Mindenki tudja, hogy én vagyok a legnagyobb kritikusuk, de ezze a lövéssel szemben semmit nem lehetett tenni. Vannak még céljaink a bajnokságban, UEFA-kupás helyen kell végeznünk. Azért sem ereszthetünk le, mert a BEK-szereplés miatt folyamatosan formában kell lennünk, a formát pedig a bajnokságban szerezhetjük meg.” Platini hitetlenkedve állt az újságírók előtt: “Nem tudom, hogy Garellának hány keze és lába van, de a mai nap tapasztalata alapján úgy ötvenre saccolok. Volt, hogy fejjel védett - hihetetlen. Sajnos a mai eredménnyel semmit sem léptünk előre…” Umberto Agnelli: “A helyzeteket be is kell lőni, mert amíg azokat kihagyjuk, addig nem tudunk átlépni a saját árnyékunkon. Egyébként jól játszottunk, a fiúk mindent beleadtak.” A nap másik rangadóján a második számúak 1-1-et játszottak egymással. A Verona végül négypontos előnnyel zárt a Torino előtt, és nyerte meg az elmúlt 30 év talán legvalószínűtlenebb olasz bajnoki címét. A Juventus az ötödik helyen végzett.
Taktikázzunk!
A focihoz mindenki ért, tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk. Tyli népi bölcsességeket összegyűjtő posztjából a kedvenc gondolatom sem véletlenül a következő: "3-5-2???!!! Ha azt nem veszi észre, hogy ehhez egyszerűen matematikailag vagyunk kevesen, akkor egy óriási ökör!!!!!" A kis Gausshoz csatlakozva ma számolgatni fogunk, és számba vesszük a legnépszerűbb javaslataitokat a 3-5-2 helyett. Mert ugye azt a hülye is vágja, hogy a 3-5-2 szar, a 3-5-2 unalmas, a 3-5-2 Európában kevés lesz!!!
A Jók, a Rosszak és a Csúf
Az olasz foci arra tanítja az embert, hogy csak az eredmény számít, semmi más, és a felületes szemlélő egyébként is úgy van vele, hogy egy szar játékkal megnyert meccs után simán bemondja, hogy „annyit adtunk ki, amennyi kellett”, és hogy „lesz majd jobb is, ha rá leszünk kényszerítve”. Aztán amikor az eredmény nem tetszik, akkor egyből a kurva anyját mindenkinek, Conte szar, Pirlo szar, még a szar is szar, és rohadtul hiányzik Marchisio.
Szerintem annak ellenére, hogy a játék a meccs kétharmadában a hulladék és a középszar között ingázott, azért voltak olyan dolgok, amik azt támasztják alá, hogy se Pirlo, se Conte, se a csapat nem szar. És hogy talán Marchisio sem hiányzott annyira. Most pontokba szedjük a jót és a rosszat.
Égés
A tegnapi eredményeket látva kijelenthető: a játéknap égése a Juventusé!!! Szinte hihetetlen, de egy év alatt sikerült még egyszer ugyanabba a kátyúba belelépni... Őszintén szólva (nem tudom, ki hogy van ezzel), de kicsit el is ment a kedvem ettől a BL szerepléstől. Sőt, ezek után eljutottam odáig, hogy nem vagyok hajlandó megnézni a hétvégi meccset!!! Pedig ilyet utoljára Zaccheroni ért el nálam... a játékunk körülbelül a 2 hetedik helyes év teljesítményére hajaz... Amit előadunk, az borzalom. Bővebben a hajtás után!!!
Égés
A tegnapi eredményeket látva kijelenthető: a játéknap égése a Juventusé!!! Szinte hihetetlen, de egy év alatt sikerült még egyszer ugyanabba a kátyúba belelépni... Őszintén szólva (nem tudom, ki hogy van ezzel), de kicsit el is ment a kedvem ettől a BL szerepléstől. Sőt, ezek után eljutottam odáig, hogy nem vagyok hajlandó megnézni a hétvégi meccset!!! Pedig ilyet utoljára Zaccheroni ért el nálam... a játékunk körülbelül a 2 hetedik helyes év teljesítményére hajaz... Amit előadunk, az borzalom. Bővebben a hajtás után!!!